Nagyon felkavaró és egyben rettenetesen megható film. Szinte már sokkolóan megszólítja az embert és nem csak azokat, akik már vesztettek el valakit, hanem azokat is, akik még nem. A Levelek a túlvilágról hiteles és megnyugtató képet ad arról, hogy van élet a halál után, és hogy szeretteink boldogak és jó helyen vannak. Chico Xavier nem kitaláció, már korábban is esett szó a különleges tehetséggel megáldott brazil médiumról a Nosso Lar, Otthonunk c. film kapcsán. Ebben a filmben, melynek eredeti címe: Chico Xavier Anyái, bepillantást enged a mindennapjaiba. Temérdek ember várakozik rá abban a reményben, hátha levelet kapnak a túlvilágról az elhunyt szerettüktől. Egy csodálatos és mélyen megrendítő igaz történetet láthatunk. Megszámolni sem lehet, hogy életében – és tán holtában is – Chico mennyi nőnek és férfinak nyújtott vigaszt! A sztori Adott Chico Xavier, aki átveszi az üzeneteket a holtaktól és papírra veti őket. Plusz van három másik szál. Három nő. Éppen erre utal az eredeti cím is, azokról a szenvedő anyákról, akik elvesztették gyermeküket.
Levelek a túlvilágról_ Magyar felirattal - YouTube
Xaviernek volt egy lelki vezetője, akit Emmanuelnek hívtak. Az ókori Rómában élt szenátorként, mint Publius Lentulus, de később is leszületett Spanyolországban Damien atyaként, később pedig egy Sorbonne-i professzorként. Chico azt állította, hogy van egy csatorna a szellemek számára, de ez nem azt jelenti, hogy csodákat tesz vagy gyógyít. Úgy mesélte, hogy nem tud kapcsolatba lépni egy elhunyt személyével, csak akkor, ha a lélek hajlandó vele beszélgetni. Az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején megjelenő televíziós beszélgetésekben való részvétele segített létrehozni a Spiritizmus Tanok legfontosabb alaptételeit Brazíliában, és több mint 5 millió követőre tett szert. Xavier népszerűsége egész életében változatlan maradt Brazíliában. Egészségügyi problémái ellenére haláláig, 2002. június 30-ig Uberabában folytatta munkáját. 2010-ben Brazíliában megjelent egy film az életéről. Fiatal évei és munkássága Apja, João Cândido Xavier, lottószelvény árus, anyja pedig Maria João de Deus katolikus háziasszony volt.
Szűk körben, egy szobában. Néha órákig nem szólnak egy szót, s midőn megszólal egyszerre a két nő, megesik, hogy ugyanazon a szón kezdik beszédüket; mint kik folyvást egy tárgy után, egy nyomon jártak lelkeikkel. Ilyenkor azután egyedüli jó barát a könyv, a hallgatva társalgó betű. Mert vannak betűk, amik nem hallgatnak. Sorok, amikben jajkiáltás, égzengés, gyászharang hangzik! Sorok, mik a posztóval bevont dobok hangján dübörögnek. Ilyen sorokat találni azon év őszi hónapjainak hírlapi hasábjain. Sorok, miknek olvasása után reszketve veti magát férje keblére Aranka, s némán öleli át karjaival, mintha azt hinné, hogy akkor azután nem veszítheti el. És oly halavány minden arc. A kisfiú félve kérdezi egyszer anyjától: – Megnémult-e az én atyám? Egy ilyen hallgató együttlét alatt, a késő esti órákban, az együtt búslakodó Giant, a newfundlandi, hirtelen felugrott helyéről, s dühös ugatással rohant az ajtónak. A mellékteremben nehéz léptek hangzottak. Giant nem hallgatott semmi szóra; üvöltött, ugatott, s az ajtóra ugrált.
A csendőr arra valamit beszélt az Istenről (mi köze hozzá? ), s ismét szalutált, és elhagyta a termeket. Most már aztán "szabad"!