A francia sajtó esetenként, más országok balliberális sajtótermékei szakmányban ontották ettől a perctől kezdve azt a dezinformációt, hogy az uniós zászló eltávolítása a szélsőjobboldal nyomására történt. (Egyéni interpretációjukban ezek a sajtótermékek a konzervatív pártok és politikusok egy részét, így Le Pent és Zemmourt aposztrofálják "szélsőjobboldalinak", ám ezúttal a jobboldal gyors és erőteljes, egységes fellépése ért el eredményt – a szerk. Francia zászló kép trong. ) Az Élysée-palota, a köztársasági elnök hivatala nyilatkozatot adott ki, eszerint már eleve csak december 31-ére és január 1-jére tervezték a zászlókitűzését. Kormányzati forrásokra hivatkozva több lap arról is írt, hogy akár vissza is kerülhet a francia zászló, ám ennek időpontját nem jelölték meg. Emlékezetes, hogy – hazafias érzelmeit és Csehország erőteljes nemzeti identitását is kifejezendő – Václav Klaus 2008-ban, a 2009-ben kezdődő cseh EU-elnökség előtt kijelentette: nem fog uniós zászló lobogni a prágai Hradzsin felett a jövő év első felében sem, amikor Csehország lesz a szervezet soros elnöke.
És az is nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Tömörülés nem egy kis párt, hanem a társadalom teljes skáláját lefedi. Az is tény, hogy 1969 óta nem voltak ennyire kevesen szavazni Franciaországban, ez azt mutatja, hogy csalódtak a franciák a politikában. Tulajdonképpen Macronra csak a franciák 38 százaléka szavazott, mégis ez ennyire nyilvánvaló győzelmet jelentett a végelszámolásnál. A mai francia politika gyökerei az ötvenes évekhez és De Gaulle-hoz kötődnek, ahhoz képest, most lényegesen kevesebben hisznek a politikában és a politikusokban. Egy kép, amely többet mond ezer szónál. Ez pedig legitimizációs válságot is hozhat a jövőben. Ebben minden politikai elemző egyetért. – Ha már egyszer Charles de Gaulle nevét említette, mit gondol, mit szólna a mai francia társadalomhoz és főleg a pártjának eredményéhez? – Nehéz beszélni a halottakról. De az tény, hogy amilyen helyzetben most vagyunk, annak az előzményei De Gaulle időszakára vezethetők vissza. Pontosabban szólva 1968-hoz, a hedonista, liberális korszakhoz. Amikor a gazdaság legyőzte a politikát.
Fontos, hogy konszenzus legyen az unió országai között, ez pedig változtathat taktikájukon. Láttuk, hogy hét közepén az oroszok elzárták a gázcsapot Lengyelország és Bulgária irányába. Erre az volt az unió válasza, hogy több ország vásárol rubelben gázt az oroszoktól. Ettől a franciák nagyon berzenkedtek korábban, ám a pragmatizmus győzedelmeskedett. Ezt a megoldást mondták egyébként korábban a magyarok és osztrákok, vagyis az idő őket igazolta. Egyébként sok esetben az unió azt követi, amit a magyarok javasolnak. Francia zászló kev adams. Ami a két kormányfőt illeti, 2017 óta mindig a dialógusra törekedtek, amikor találkoztak. Természetesen van közöttük ideológiai vita, de a két állam között konstruktív kapcsolat van.