Tedd át egy másik perspektíva, mielőtt Színpadra 4. 1. Szakasz, Színpadi 1A, Színpadi 1B, Színpadi 1C, 2. Szakasz, Színpadi 2A, Színpadi 2B, Színpadi 2C., 3. Szakasz, Színpad, 3A, Színpadi 3B Szakasz 3C. A 4. Szakasz már csak 4. Szakasz. Semmi sem következik., beletelt néhány napba, hogy feldolgozza mindezt, majd ma este, végül elsüllyedt. Hosszú idő óta először sírtam a szomorúság könnyeit. Sírtam, amíg a szemem fáj. 12 éves korom óta nem veszítettem el egy szerettemet. „Félek, egyszer elveszítem!” – Az isteni kötelékekről | Lélekmozaikok. 25 évesen felkészületlennek érzem magam erre. Bénultnak és félelemnek érzem magam. A félelem és a fájdalom leküzdésének szokásos lépései nem segítenek. Valóban vannak kivételek minden szabály alól, és számomra ez most kivétel., Nem akarom elveszíteni a nagymamámat, és mint egy kétéves, aki hisztizik, semmit sem lehet tenni, hogy megváltoztassam az elmémet, vagy jobban érezzem magam. legyőzni a fájdalmat és a veszteséggel járó félelmet. Ez az a része a poszt, ahol általában azt magyarázza, hogyan lehet legyőzni, meghódítani, legyőzni semmit.
Miért félek ennyire? Pedig még csak 17 éves leszek. 1/7 anonim válasza: 100% Éppen ez a probléma hogy látja hogy fontos vagy neki és attól rettegsz hogy elhagy. Ez itt a baj. Ha azt mondja vége csak annyit mondj rendben menj Isten hírével és eressz el egy gúnyos vigyort (EZ FONTOS) senki nem tart vissza. A logika ott lesz, hogy nem fog elhagyni mert belátja hogy ezzel nem fog tudni neked fájdalmat tud okozni. Ilyen aprósággal nagyot lehet ütni. És lehet hogy sírni fog az érzelmi zsaroló tehetetlenségében. Hehehehehe 2012. aug. 15. 13:41 Hasznos számodra ez a válasz? 2/7 anonim válasza: Félsz mert szereted és nem akarod elveszíteni.. ez érthető. :) Ne gondolj arra h egyszer vége lesz... a jelen a fontos! Remélem tudtam segíteni:) 2012. 13:42 Hasznos számodra ez a válasz? 3/7 A kérdező kommentje: Én is mindig azzal nyugtatom magam, hogy most a jelen a minden jó, nagyon boldogok vagyunk és hogy mi lesz majd a jövőben, az elválik. Mégis gyakran gondolok erre. 4/7 anonim válasza: 100% szerintem ez teljesen normális hogy így aggódsz hogy elveszíted és hogy egyszer vége lesz!
Én mindig azt mondtam neki, hogy attól félek, egyszer elveszítem… Aztán éppen a szakításunk előtt 2 héttel azt mondta, hogy ettől ne féljek, mert nem hagyjuk el egymást, mivel a mi kapcsolatunk isteni kötődés, kötelék és ezt ember nem választhatja szét. Hát ezért viselt meg engem ennyire ez az egész, mert ő nyugtatott, és mire harmóniába kerültem, meg kilép az életemből. Fogalma sincs róla, hogy nekem a pozitív, biztató szavakkal "ártott": szeretlek, nem hagyjuk el egymást, kötődöm hozzád. Esetleg ha időd engedi és kedved is lesz hozzá, érdekelne a véleményed az isteni kötelékről. " Ha félünk attól, hogy bárkit is elveszítünk, valójában birtokolni akarjuk, magunkhoz kötni, korlátozni – ez azonban nem "isteni kötelék". Az "isteni" ugyanis azt jelenti: feltétel nélküli. Ezért tehát amikor azt érezzük, valakivel olyan a kapcsolatunk, hogy szinte nekünk rendelte a Jóisten, akkor pont úgy kellene alakítani a vele való kapcsolatot, hogy szabadon, megengedően, elvárások, félelmek és feltételek nélkül éljük meg a másikkal együtt töltött időt.