Fekete István Karácsony Éjjel

Média Lejátszó Hd

A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Fekete istván karácsony éjjel. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is "emlékekre emlékezem". Tartalom December Tél Disznóölés A hőmérő Roráte Decemberi hajnal Amnesztia Alkonyattól éjszakáig Előnév Betlehem A csillag Két ember Advent A két szánkó Péter, 1907 Régi karácsony A fa Karácsony Karácsony, 1938 Tengerész voltam Karácsony éjjel A karácsonyfa Karácsonyi látogatók Karácsonykor Éjféli harangszó A medve Páros-e vagy páratlan Éjféli világosság Tódor Ünnepi nyúl Tavaly ilyenkor… Karácsony és szilveszter között Szilveszter éjjel Ünnep után

Fekete István: Régi Karácsony - Youtube

(5 idézet) Új Ember Kiadó Részlet Sinkó Ferenc utószavából: "Varázslatos az Ő világa. A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait, a nádtetős házak fehér falait, még a kamrákat és az istállókat is. Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze, s minden emberi szó mögött. " Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Elbeszélések Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (... ), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése. Fekete István: Karácsonyi látogatók - YouTube. Karácsony c. novella Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. Arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van.

Fekete István: Karácsonyi Látogatók - Youtube

A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a combalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár. Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Fekete István: Régi karácsony - YouTube. Töltött magának. -Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide. Ittak. A lámpa hunyorgott s a cigány visszaült a sötétbe. -Hajajaj! -Mért sóhajtozol, Tallér? -Csak úgy sóhajtozok, instállom. Minek örüljek?

Gondolkodó csend lett. A vándorok előtt egy kis vörös mókus ült az asztalon, és a kenyérhéjat eszegette. Okos, fekete szemével körülnézett. – Szelíd? – Mint a gyerek. Zimányi felkelt, nehézkesen odament az asztalhoz, és megsimogatta a mókust. – Nem adja el? – El nem adom, csak úgy odaadom. Jobb dolga lesz… Zimányi pénzt tett az asztalra. Egyedül vagyok… eljátszogatok vele… ez lesz az én karácsonyom… Diót hozatott a kocsmárossal, s a mókus észre sem vette, amikor gazdái elköszöntek. Zimányi hazaindult. Zsebre rakta a diót és a mókust is. – Ehetsz útközben is, ha akarsz. Lassan lépegetett hazafelé. Az út, mint a bársony. Botja nem koppant, arcára hópehely esett. A falu végén kis erdő s az erdőn túl Zimányi háza. Jó lenne, ha várakozó lámpás intene belőle, de nincs már senkije. Nem nagy a hó, mégis nehéz a járás, az erdő fái között álmos köd ül. Megállt, botjával a hóra ütött. – Milyen puha, akár a párna. Hideg sincs. Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugrott a zsebből és felszaladt az öregember vállára.