© 2011-2015 A "jó tanácsok" között 3 módszert ajánlottak egymásnak. 1. Sózás A halfejeket sóval burkolják be. Ezzel a vizet vonják ki és közben pácolják is a fejeket. Az eredmény egy múmia. Problémám ezzel a módszerrel: szerintem a végtermék csúnya, mert nem élethű. (Ez csak az én szubjektív véleményem! ) A só a zsírt nem vonja ki a fejekből, csak a vizet, ezért a halfejek meg fognak avasodni. (Gondoljunk a hasonló módon tartósított sonkára, és szalonnára. ) Mondhatják, hogy a csuka, vagy a süllő nem zsíros hal, de a gyakorlat mást mutat. Ezeknek a halaknak is van zsírtartalma, csak kevesebb. Halfej prepalalas - Horgász.hu. A "kész" halfejeket vastagon bekenik padló lakkal. Ez a szagokat egy kicsit bent tartja, de ha sok halfej van a lakásban, akkor sűrűn kell szellőztetni. (Én speciális bőrlakkot használok, ez nagyon vékony rétegben is elég, és nem sárgul be. ) Ha ezeket a fejeket megtalálja a múzeum bogár, vagy a szalonna bogár lárvája, csak a csontváz fog megmaradni. 2. Magas hőmérsékleten kiszárított halfej Az eredmény szintén egy múmia, csak itt még a trófea erősen meg is van csonkítva.
A sóréteg napos időben 2-3 nap alatt kiszárad, átjárja a fejet, de mivel külsején kemény réteg képződhet a 2-3 nap után már akadályozhatja a száradást, ezért célszerű eltávolítani. Jó módszer, ha ilyenkor a fejet rövid időre vízbe áztatva lemossuk az összes sót, újra átmossuk, majd egy másik, de már vékony sóréteggel ismét beborítjuk. (a már részben száradt fej nem fogja beszívni a vizet az áztatás alatt) Ekkor még kisméretű igazítást is el tudunk végezni. Hal fej Preparálás házilag - csukaahorgon.lapunk.hu. Eljött a várakozás ideje, ugyanis a teljes száradáshoz időjárástól függően hetekre, vagy hónapokra lehet szükség. Túlszárítani nem tudjuk a trófeát, így legyünk türelmesek, inkább 2 héttel tovább száradjon, minthogy egy kicsit is nedves maradjon. Olyan helyet válasszunk, ahol a nap éri, de az eső nem. Vigyázni kell, mert hiába a rengeteg só, egy éhes macska könnyen kárt tehet munkánkban, így célszerű a fejet kikötni, vagy elérhetetlen helyet választani neki. A hosszú száradási periódus után a fejet ismét meg kell tisztítanunk a sórétegtől, újra áztatjuk, megmossuk, majd az áztatás utáni vizet ismét leszárítjuk.
Sóval kezelt trófea Hozzávalók: - egy mûanyag légmentesen zárható edény - konyhasó - kis fapálcikák (a hal szájának kitámasztására) - lakk (ha lehet színtelen) - üvegszem (ha nincs lehetõségünk hozzájutni preparátoroktól akkor régi plüssállatokból is ki lehet szedni) - hátlap (én általában gyümölcsfából készült hátlapot használok amit fafaragóktól szerzek be) Elkészítés lépései: 1. Gratulálok! (vízben gyorsabban kivérzik) A következő lépés a fej leválasztása a testről. Sokan esnek abba a hibába, hogy minél több értékes húst szeretnének megmenteni, így a fejet annak csontos részeinél vágják le. Ezzel is könnyen el lehet rontani a későbbi eredményt. Én mindig a mellúszók mögött néhány centiméterrel, a testre merőlegesen vágom le a fejet. A mellúszó nagyon fontos a szép preparátum készítéséhez. Bár ilyenkor a fejen, leginkább annak felső, "nyak" mögötti részén jelentős mennyiségű hús maradhat (nagy hal esetén), ezt a húst óvatosan, lehetőleg filéző késsel le tudjuk választani a fejről, ügyelve arra hogy a bőr ne sérüljön meg.
Következhet a beállítás, és a sózás. A fejet egy akkora méretű lapra kell tennünk, amin kényelmesen elfér, nem lóg le egyik része sem. (ez lehet bármilyen lapanyag) A vágott részét alaposan besózzuk, vagy inkább feltöltjük sóval, minden rést, üreget kitömve, hogy a legyeket távolt tartsuk a fejtől. Ekkor következhet a beállítás. Ez szintén egy olyan művelet, ami kulcsfontosságú a későbbi eredményt tekintve. A már megszáradt fej nem formálható tovább!!! Beállításkor ne az legyen a célunk, hogy a fej minél nagyobbnak látszódjon, mert egy túlzottan nyitott száj, vagy kopoltyúfedő nem kelt természetes hatást. Lényeges, hogy a fej egyenesen álljon, ne dőljön se előre, se oldalra. A beállítást néhány fadarabbal, esetleg szájfeszítővel stabilizálhatjuk. Miután véglegesen beállítottuk a fejet, a száj felől is feltöltjük sóval a belső részét, majd kívülről is beborítjuk vele, 1-2 cm vastagságban. A só átjárja, konzerválja a szöveteket, és távol tartja a különféle rovarokat, nem mellesleg teljesen természetes anyag, így a későbbiekben sem kell félnünk káros hatásaitól, vagy kellemetlen szagától.