Lehetséges, hogy már a honfoglalás korában ismerték a sarkos csizmát; a sarok a kengyel hátracsúszását akadályozta meg. A csizmák általában bőrből készültek, de hordtak nemezcsizmát is. A női csizmánál a színnek is jelentőséget tulajdonítottak; ezt népi szólásaink is őrzik: "Piros csizma táncba való, sárga csizma sárba való". - A női ruha kiegészítői. A honfoglaló magyar nők viselete a férfiakénál is pompásabb volt. Gyöngyvarrottas vagy pitykékkel díszített ingjük fölött négyzetes veretekkel vagy préselt rozettákkal szegélyezett kaftánt viseltek, amelyet a derekukon ugyancsak fémdíszes, olykor csüngős veretekkel kivert öv fogott össze. Őseink ruházata - viseletajánló. Brokátból, selyemből készült köntösük fémdíszeihez hasonló ékítmények szegélyezték a leányok pártáját és az asszonyok süvegét. Díszes fejű szögecsekkel volt kiverve csizmájuk is. Ékszereik is gazdagabbak a férfiakénál, bár a magyar nők nem hordtak túl sok ékszert; ennek szerepét őseinknél a ruházat vette át. Kialakultak a ruhaékszerek, amelyek saját funkcióikon túl a ruházatot is segítették abban, hogy a gyakorlati igényeken túl ékesítő, jelölő vagy hiedelem eredetű célokat is szolgáljon.
Természetesen a díszítésre a nomádoknál bőségben rendelkezésre álló prémeket és csontokat is felhasználták. A tehetősebbek drága, külföldi ruhaszöveteket, selymet, selyembrokátot is használtak. Az akkoriban használt lenvászon anyaghoz a mai finomabb lepedővásznak hasonlítanak, a selyemhez pedig a mai bélésselymek. Selyemszövet részlete, Közép-ázsia VIII. sz. Lábbeli A nomádok alapvetően lovasok voltak, a lovas viseletre pedig a csizma jellemző. 1848 magyar viselete. A nomád csizmák magas szárú, puha talpúak voltak. Általános forma őseinknél is az oldalvarrott, nőknél verettel díszített csizma lehetett. A magyar bőrművesség ebben az időben európai viszonylatban is magas szinten állott, például a cserzés tekintetében. De valószínűleg a bőr színezésének is több módját ismerhették. Magyar sírokban is figyeltek meg barnásvörös elszíneződést a lábaknál. A köznép, a kézművesek, halászok vagy földművesek jó része valószínűleg egyszerűbb és olcsóbb cipőt vagy bocskort hordott. A lábbeliket nemez talpbetéttel vagy nemez zoknival hordták.
Árpád magyarjainak ötvösei a domborításnak - a poncolásnak - kitűnő mesterei voltak. A X. század közepe után megjelennek a nemcsak a magyarokra, hanem más lovas népekre is jellemző S-végű karikák, amelyeket a hajfonatba, kendőre vagy szíjra fűzve hordtak. Belső-ázsiai szokás, hogy a nők hajfonatukba különböző ékességeket, gyöngyöket és átfúrt pénzeket tesznek. - A nyakperecek sodrott huzalokból készültek és végeiken összekapcsolásukra hurok és akasztó szolgált. A nyakperecekkel egyidőben terjedtek el a félholdas csüngők. - A honfoglaló magyar nők sírjaiból gyöngyök is kerültek elő. Őseink ezt nem gyöngysorban hordták, hanem egyenként varrták fel ruháikra, fejüket takaró kendőikre vagy pártáikra. - A karperecek ugyanúgy csavart eljárással készültek, mint a nyakperecek; van köztük vastag aranyszálakból sodrottak, amelyeknek a végére tátott szájú szörnyek fejét húzták rá; ezeket nevezik "kígyófejes" karpereceknek. Díszmagyar női viselet. Némelyik karperecben igazi drágakő is van és találunk köztük olyanokat, amelyek ősi hitvilágunk jelképeit ábrázolják.
Egyszerre láttatja a vér vörösét és a gyász feketéjét, mintha Petőfi Fekete-piros dal versének illusztrációjaként készültek volna: Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt, / Lejárt az ideje/Más szín illeti most a magyar nemzetet / Piros és fekete. / Fessük zászlainkat feketepirosra, / Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. szűr hímzés (Magyar Néprajzi Lexikon) A tiltás a zsinóros-magyar öltözékre is vonatkozott. A dolmány, a mente és a szalaggal összefűzött női ruhaderék ez által a nemzeti érzés és a passzív ellenállás szimbólumává vált. A női ruhát is kiegészítette gyakran a mente, mely bőségével a szoknyát, ujjának szabásával a ruhaujjakat követte. Az 1860-as évek táján Tordán jelent meg az első szűrmente, amely bársonyból készült, zsinórdíszének kompozíciója, a hátára boruló nagy négyszögletes gallér, és a rojtban végződő zsinór a szűrre emlékeztet, innen származik elnevezése is. Magyar Néprajzi Lexikon A magyarság ez idő tájt már elő merte venni a zsinóros magyar öltözékét, ebben jelentek meg országszerte az akadémia épületének javára rendezett vigalmakon is.
A mondottak alátámasztják ama feltételezést, miszerint a honfoglalás kori magyarok a melegebb évszakokban könnyebb felsőruhát viseltek, melyet talán posztóból, vászonból vagy selyemből készítettek. A bizánci udvarral való szoros barátság, sűrű érintkezés teszi valószínűvé, hogy őseink selyemből készült felöltőt is viseltek. Mivel nem értettek a selyem előállításához, a selyemkelmét a bizánciaktól vásárolhatták meg. A szóban forgó, a test idomaihoz simuló kabát a mai attilának nevezett felöltő őse. [6] A honfoglalók viselete [ szerkesztés] A férfi és a női viselet között nem volt jelentős különbség. A női ruházat általában finomabb anyagokból készült. Alsóruhaként finom kender- vagy lenvászonból készült inget aggattak magukra, melyet a csuklóknál pánttal szorítottak le. A ruhák összekötésére gombokat, szalagot használtak. Felsőruhaként ujjas kabátot (kazakot), erre pedig kaftánszerű köpenyt öltöttek, melyet gombsor tartott össze. Bő nadrágot, csizmát hordtak. Számos kiegészítőt, illetve ékszereket viseltek.