A Tróját felfedező és feltáró nagy régész, Heinrich Schliemann (1822–1890) úgy tanult idegen nyelveket, hogy a Robinson történetét olvasta mindig újabb és újabb nyelveken. Kívánjuk, hogy a Robinson Crusoe történetét e könyvben olvasók is gyorsan és eredményesen haladjanak az angol nyelv tanulásában. Ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy a kiadvány azoknak is hasznos, akik a magyar nyelvvel ismerkednek.
Könyv/Nyelvkönyvek, szótárak/Nyelvkönyvek/Egyéb nyelvkönyvek premium_seller 0 Látogatók: 4 Kosárba tették: 0 Ez a termék nem kelt el a piactéren. Amennyiben szeretnéd megvásárolni, ide kattintva üzenj az eladónak és kérd meg, hogy töltse fel ismét a hirdetést. Robinson Crusoe- Nyelvtanulók számára rövidített é Kapcsolatfelvétel az eladóval: A tranzakció lebonyolítása: Szállítás és csomagolás: Regisztráció időpontja: 2009. 11. 23. Értékelés eladóként: 98. 17% Értékelés vevőként: - fix_price Aukció kezdete 2022. 04. 06. 20:30:59 Szállítás és fizetés Termékleírás Szállítási feltételek Kedves Érdeklődő! Üdvözli Önt a online könyváruház csapata. Áruházunk közel 50 éve széles könyvválasztékkal áll a vevők rendelkezésére. A megrendelt könyveket házhozszállítással veheti át. A szállítási díj 999 Ft, 10000 Ft felett pedig ingyenes Magyarország területén. Minden könyvünk új, kiváló állapotú, azonban a folyamatosan változó készlet miatt előfordulhat, hogy a megrendelt könyv elfogyott áruházunk készletéből.
A Napraforgó Kiadó e sorozatában négy fokozatban könnyű olvasmányokat kínál az olvasással még csak most ismerkedő gyermekeknek szóló könyvektől egészen a már szívesen olvasó gyerekek szintjéig, akik klasszikus történetek olvasmányos változataival barátkozhatnak meg. Nagyszerű könyv, hadd kezdjem ezzel. Pedig én nem annyira kedvelem a rövidített történeteket, de ez azokra vonatkozik, amelyeket 13-14 éveseknek kínálnak. Én úgy gondolom, a 12-14 év fölöttiek már olvassák el a teljes regényt, ha érdekli őket a történet! De a Napraforgónak ez a sorozata, amely kisebbeknek kínálja a klasszikusokat, nagyon igényes, és még én is élvezettel olvastam, felnőttként! Gergőnek szántam ezt a könyvet, aki 9 éves, és örömmel olvas már hosszabb regényeket is, de meg kell hogy mondjam, még Dávid is elolvasta, 12 évesen. I. How Robinson first went to sea, and how he was shipwrecked / Hogyan szállt Robinson először tengerre, és hogyan szenvedett hajótörést 7 II. Robinson works hard at making himself at home / Robinson keményen dolgozik, hogy letelepedhessen 19 III.
Ugyancsak meg kell említenem az igazságosság jegyében a lezárást, ami épp annyira giccses, amennyire azt az amerikai romkomokhoz szokott gyomrunk várná. De amit az azt megelőző bő másfél órában kapunk, az meglepően jó. Tényleg. A szülők közötti kémia tökéletesen működik, a karaktereik komplexek, a vágyaik, a félelmeik, az örömeik bármelyikőnk életébe behelyettesíthetőek, így a film pillanatok alatt beránt és mosolyogva hatja meg a nézőt. Ezúttal tehát korántsem egy ostoba vígjátékot tett le az asztalra az Anders – Wahlberg páros, sőt, épp ellenkezőleg. Az Instant család egy nagyon okos film, ami nem akar túl bonyolult lenni, egy egyszerű történetet mesél el, nagyszerűen. Egy szó, mint száz: bátran ajánlom megtekintésre. A világot megváltani ugyan nem fogja, de meglepően jól sikerült, és messze túlszárnyalta minden elvárásomat. Remélem, hogy Anders ezt a vonalat viszi tovább, mert szemmel láthatóan ez az, ami igazán fekszik neki. Marky Mark pedig… nos hát ő Marky Mark. Amihez nyúl, arannyá válik, még ha ez legtöbbször számunkra, egyszerű halandók számára teljesen érthetetlen is.
Hogy miért? Hát mivel úgy gondolják, hogy túlkorosak egy szokványos misszió elindításához, ki akarják hagyni a gyerek szobatisztává cseperedését, így belecsapva a lecsóba felnőttebb gyerkőccel folytatnák életüket. Igen ám, de ahogy egy jó vígjátékban lenni szokott, nem minden alakul úgy, ahogy előre eltervezték: egy csemete helyett mindjárt három testvér szakad a nyakukba, ráadásul a legidősebb már tinikorú. Ájjájj. Karakterek Érzésem szerint nagyon egyben van az Instant család, így a szereplők is rendesen kitettek magukért. Mark Wahlberg a megszokott kőkemény figurák helyett ezúttal egy fokkal lájtosabb szerepet kapott, eleinte feltűnően konfliktuskerülő, aztán... Na, mindegy, összességében remekül megbirkózott vele. Rose Byrne szintén sokadszorra bizonyította be, hogy neki is jól állnak a vicceskedős szerepek, nem tudom, nekem mindig is Briszéisz marad a Trójá ból. A legnagyobb meglepetés viszont a durci tinédzsert alakító Isabela Moner volt, aki már megmutatta magát néhány blockbusterben ( Transformers: Az utolsó lovag, Sicario 2.
Csodálatos fiú (Beautiful Boy), rendező: Felix van Groeningen, szerepők: Steve Carell, Timothée Chalamet, Maura Tierney, Amy Ryan, Christian Convery, amerikai dráma, 120 perc, 2018 (12) Érzelmi függőség Leginkább erről szól Groeningen első, angol nyelvű rendezése, aki olyan kendőzetlen feltétel nélküli szeretettel ábrázolja az apa-fia kapcsolatot filmjében, hogy szinte ez az őszinteség teszi valahol kevésbé tragikussá ezt a történetet, ami egy drogfüggőségből kijönni képtelen fiúról szól. A dialógusok a legerősebb elemei a Csodálatos fiúnak, mégis a nagy dráma ellenére olyan szenvtelen marad, hogy bár kézzel foghatóan hibátlan, mégsem okoz bennünk katarzist, bár valószínűleg nem is ez volt a célja. A történet középpontjában David Sheff és Nic Sheff állnak, ami egy nagyon mély, apa-fia kapcsolatot mutat be, ráadásul megtörtént események alapján. A történet David és Nic írásaiból született, akik papírra vetették ennek a szörnyű állapotnak a feldolgozását. David szabadúszó újságíró, fia, Nic is az írás felé kacsingatott, így a művészi érzékenység végig érezhető az alkotáson.
Hiába dobják be látványelemként Rebecca Hall -t, ezen a mozin semmi nem tudott volna segíteni. Szánalmas, ötlettelen, bugyutaság, amelyet még a legelvetemültebb Ferrell rajongóknak is hosszú időbe telik majd megemészteni és megérteni. Gyakorlatilag a 2018-as év legrosszabb filmje A kém, aki dobott engem -mel holtversenyben. Értékelés: 0% Végtelen útvesztő (Escape Room) – Hat egymásnak teljesen idegen személy meghívást kap egy cégtől, annak szabaduló szoba alapokon nyugvó játékába. Mivel a meghívást mindannyian hozzájuk közel álló személyektől kapják, így fel sem merül bennük a gyanú, hogy valami esetleg ne stimmeljen. Mindannyian megjelennek a kért helyen és időben, ahol legnagyobb meglepetésükre szinte azonnal kezdetét is veszi a játék, amely azonban korántsem tűnik játéknak a szobákban elhelyezett csapdák működését tekintve. A főhősöknek nincsen tehát más dolguk, mint túlélni a szobák csapdáit, megtalálni a kiutat és rájönniük, ki és miért is teszi ezt velük. A Fűrész franchise nyomdokain lépkedő, jelenleg nagyon divatos szabaduló szoba témát horrorisztikus elemekkel feltöltő alkotás Adam Robitel rendező munkája.
Ám a saját gyermek vállalásához mégis kissé "túlkorosnak" érzik magukat, így Ellie javaslatára az örökbefogadás mellett döntenek. Az elképzelés az, hogy egy óvodás korú kis árvát vesznek magukhoz, így talán "tompítani" tudják azt a kiesett pár évet az életükből, és kevésbé fogják kellemetlenül érezni magukat a gyerek jövőbeli diplomaosztóján, a többi szülő között. A kissé önző és felszínesnek ható ötlet megvalósulni látszik, amikor jelentkeznek egy hathetes programra, ami felkészíti őket és még néhány adoptálni szándékozót a nevelőszülőséggel járó nehézségekre. A foglalkozásokat vezető két szociális segítő, Karen ( Octavia Spencer) és Sharon ( Tig Notaro) minden tőlük telhetőt megtesz, hogy az elhatározásokból tettek is legyenek, így minél több gyerek kerülhessen szerető családokhoz, vagy lelkes egyedülállókhoz. Ellie és Pete maguk is meglepődnek, amikor egy fiatal lányra esik a választásuk az eltervezett csöppség helyett. Ám a váratlan fordulat csak ezután következik. Kiderül, hogy Lizzynek ( Isabela Moner) van egy öccse, Juan ( Gustavo Quiroz), és egy húga, Lita ( Julianna Gamiz).
Mert tény, hogy sajnos a közéletben valamiért tabutémának számít az adoptálás, mintha nem élne szerte a nagyvilágban sok százezer árván maradt gyermek. Pedig rendkívül szomorú tény, hogy amit a többségi társadalom normálisnak éli meg azt, hogy egy családban nevelkedhet, addig ezeknek a gyermekeknek ez csupán vágyálom. Kemény téma, ám ezt Anders könnyen emészthetően, mégis abszolút őszintén tudja a nézőknek megmutatni. Mert tény, hogy eleinte nehezen indul az új keletű szülők és az árvák kapcsolata, sok súrlódással jár, ezeket pedig a film leplezetlenül mutatja be, ahogyan azt is, amikor a két felnőtt egy ponton megtörik és már az egészet kezdik megbánni (nyilván ez az érzés nem tart soká, hiszen vígjáték, na). Itt kell megjegyeznem, hogy az összképet nagyban befolyásolja a tény, hogy a mellékszereplők többsége is hasonlóan izgalmas, de egyaránt ismerős karakter, remek színészekkel eljátszva, köztük az Oscar-díjas Octavia Spencerrel.