Az 1700-1800-as évek egyik legjobb fogadó volt a vár területén. A fogadó megszűnése után az épületet különböző tevékenységekre is használták, volt itt rajziskola, nyomda és alakítottak ki benne lakásokat is, majd 1966-ban megnyílt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. - Történelemi múlt: 1392-től napjainkig A St. George Residence egy középkori alapokra épült barokk sarokház teljes rekonstrukciója révén jött létre, megőrizve annak eredeti értékeit, a kor igényeinek megfelelő, luxus színvonalú felújításokkal. Az egykori Fortuna fogadó épülete valójában három középkori eredetű ház kiemelt védettségű, sajátos hangulatú együttese. A mai Fortuna utca és Fortuna köz déli oldalán fekvő ház egyik első ismert tulajdonosa Kanizsai Miklós tárnokmester volt, 1392-ben. 1438-ban és 1488-ban István asztalos tulajdonában volt a sarki északi házhely környéke. Szent györgy fogadó étlap. 1464-ben Péter péterváradi apát vett itt egy épületet 600 forintért. Az ingatlan - a középkori telekosztást megörökölve - Joseph Haüy 1687-ben készült térképe és épületjegyzéke szerint három házhelyre terjedt ki.
(Máltás Húgó 1853 óta volt a budai városi rajziskola rajztanára, de egyben a korszak egyik legkiválóbb építésze is. Pld. Fő u. 3. romantikus épület). A földszinti kávéház továbbra is működött, a két teremben 18 asztal, 61 szék, egy billiárdasztal, sakkészletek, dominójátékok és 14 újságráma volt. 1876-ban az épületbe börtönt és királyi ügyészséget telepítettek. Alighanem ez a periódus volt a Fortuna épület történetének a mélypontja. Az 1890-es években pénzügyminisztérium, majd királyi közigazgatósági bíróság működött az épületben. 1940-ben a Magyar Kincstár tulajdonába került az ekkor 476 50/100 négyszögöles ingatlan. A II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett épületet 1959-ben helyreállították. Az ingatlan kezelője 1951-ben a Tanfolyamellátó Vállalat, 1960-ban a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat volt. Szent György Fogadó | Városunk Pécs. 1966-tól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum használta az ingatlant, mely azóta műemléki védettség alatt áll. (A Fortuna történetének részleteiért köszönetet mondunk dr. Janotti Juditnak és Saly Noéminek) Értékmentés Az új tulajdonos az addig múzeumként és irodaházként működő ingatlanban - annak műemléki helyreállítása után - a volt fogadó hagyományának megfelelően - éttermeket és apartman lakásokat alakított ki.
Bárkinek bármi baja volt a családban, azt rákötötte, és ettől meggyógyult. Azóta tudom: a selyemnek gyógyhatása van. A szüleimnek mindent újra kellett kezdeniük. Apám önállóságot már nem remélhetett, boldog volt, hogy egyáltalán munkához jutott. A szerencsi szabó KTSZ-ben helyezkedett el, és onnantól többet dolgozott, mint valaha – úgy emlékszem rá, hogy otthon is mindig a gépnél ült. Anyukámat imádta és kímélte a munkától. Anyu háztartásbeli maradt, bár Szerencsen bőven akadt volna női munka, nagyon sokan dolgoztak a cukor- és csokoládégyárban, gyakran szezonálisan. A szüleim, amit lehetett, újraépítettek. Mindenünk megvolt: udvarunk, pincénk, kis gazdaságunk, és soha nem elégedetlenkedtünk semmivel. Apukám sok helyi kiválóság szabója volt, így például a szerencsi szálloda prímása is nála varratott. Az ő ösztönzésére kezdtem el zenélni és kitartottam kilenc évig – igaz, a hegedű felé tereltek volna, de engem a zongora sokkal jobban vonzott. Az Ecseri úti piacon vett Csontváry története: Törő István a festménypiac kulisszatitkairól a Mandinernek - Hírnavigátor. Érettségit követően magam döntöttem úgy, hogy nem folytatom tanulmányaimat, mert apám akkor már nyugdíjas volt, nem tartottam volna illőnek azt, hogy ne a saját lábamra állva folytassam utamat.
Az árak rugalmasak, sokak számára az alkudozás teszi igazán érdekessé a vásárlást. a Begyüjtő Minisztériumban dolgozók először azt folytatták, amit az 1919-es Tanácsköztársaság idején megkezdtek, hogy nemcsak a saját zsebeiket tömték, hanem a saját lakóhelyeikről gondoskodtak és még mielőtt az államkasszába is juthatott volna valami, megszüntették ezt a minisztériumot, alighogy az első korrupt ügyek napvilágra keltek és beharangozták a rendszer végét hasonlóan, mint ahogy a Gyurcsány-Bajnai korszak is lejáratta magát. A különbség, hogy akkor a szovjet elvtársak a rendszer fennmaradásáról gondoskodtak, Orbán Viktor miniszterelnök a 2010-es hivatalba iktatása utáni első órában gondoskodott az addigi korrupt vezetők fennmaradásáról. Viszont szovjet példára felépítették Sztalinváros mintaképpen épült fel és ez egyáltalán nem volt egy levegőből vett ideológiai humbug, mint ahogy manapság a politikailag megfordultak mindent a régi rossz rendszerre próbálnak ráfogni. Ecseri Piac Története. Az egész szovjet városépítési tervezés alapja a J. H. von Thünen (egy német egyetemi professzor) által az 1800-as évek elején végzett agrárökonómiai kutatás eredménye volt, miszerint minden településnek van egy gócpontja a városháza körül és körülötte gyűrűformában a különböző gazdasági övezetek.
Hogyan indultak a magyar projektjeid? Három éve egy nyári szünetre jöttem haza, nem ismertem az itthoni közeget. Egy véletlen folytán megismerkedtem az első megrendelőmmel, és a történet elég egyszerűen indult: felkértek egy függönycserére, amiből komolyabb szakmai együttműködés lett. Az egyik legfontosabb hazai munkád a BOTANIQ Turai Kastély belsőépítészete. A BOTANIQ Turai Kastély projektet félidőben vettem át, azaz egy már meglévő, de részleteiben kidolgozatlan koncepciót fejeztem be. A szállodafunkció miatt itt mindent teljesen sajátos igények alapján kellett megvalósítani, ami erősen korlátozta, hogy milyen műszaki tartalmú tételek kerülhettek be. Optikai szempontokkal szemben kihívást jelentettek a rejtett funkciók, a szálloda üzemeltetési kérései. Milyen cél lebegett a szemed előtt ennél projektnél? Az egyik fontos cél az otthonosság megfogalmazása volt – egy ilyen munka számomra soha nem kirakat, nem egy lelketlen katalógusfotó. Célom, hogy a vendég érzékeire hassak, hogy ezzel is marasztaljam.
Anyai nagyapám kovács volt, mellette persze földműves is – mint akkoriban sok falubelinek, gazdasága volt. A lánykérés hírére megjegyezte, hogy két tűvel nem lehet pénzt keresni. Az egybekelésüket követően szüleim gyönyörű éveket éltek – szorgos és jómódú család volt a miénk –, így persze kuláklistára is kerültünk később. Ezután jött a háború, ami mindent felülírt. A környéken nagy csaták zajlottak, szüleim a teljes szerencsi bolt készletét elásták a megyaszói családi ház udvarán, és odaköltöztek, gondolva, hogy ott talán kisebb a veszély, mint a városban. Ekkoriban, 1942-ben született meg bátyám, négy év házasság után. Ami viszont azután jött, derékba törte az életüket. 1945 januárjában, a németes hangzású Soltész vezetéknévre hivatkozva, anyut és aput elhurcolták málenkij robotra. Bátyám, aki akkor két és fél éves volt, itt maradt a nagymamával és anyám 15 éves öccsével. Nagyapám éppen akkor, 1945 januárjában halt meg, szüleim még a temetésére sem tudtak elmenni – akkor már a szerencsi bíróságon voltak, rabosítva.
Nem volt lépcsőzetesség a munkákban, nála rögtön régi építésű luxusingatlanokkal indult a pályám. Később, egy váratlan betegség miatt a főnököm hosszabb időn át nem tudott dolgozni, így át kellett vennem tőle a munkát, ami azt is jelentette, hogy egy személyben megkaptam minden felelősséget és feladatot, amit addig együtt vittünk. Ez hatalmas tapasztalatot jelentett: kiterjedt termékismeretem lett, és kinyílt előttem a világ. Később mégis továbbléptél. Egy idő után rendeződött a helyzet, én pedig szakmailag többre vágytam, így kerültem Thierry Morali francia-brit belsőépítész ötfős londoni csapatába. A felvételi próbamunkám, amire 24 órát kaptam és csak tudásfelmérőként kérték, annyira megtetszett nekik, hogy rögtön tovább is vittük egy privát, Mayfairben található iroda koncepciójaként. Morali csapatában egy még magasabb szintű szolgáltatást ismertem meg. Neki csak egyetlen megrendelője volt, egy ingatlanfejlesztéssel foglalkozó üzletember, akinek a privát ingatlanjait a világ több pontján valósítottuk meg.
Kis provinciális létem 10 perc alatt az autórallyra csábító alagutakkal tűzdelt sugárutakon hajt a belvárosba. Brüsszel dimbes-dombos, nehéz a biciklista élete benne. Ezért mazochista az, aki kizárólag autó nélkül jár. Alsó és felsővárosra lehet osztani. Nevezzük a felsőt hídnak, az alsót mocsárnak. A hídról úgy lehet letekinteni a mocsárra legjobban ha az irdatlan tömegű Igazságügyi Palota mellett járunk. A magasságbeli különbség itt a legszemléletesebb. Kültéri üveglift közlekedik Brüsszel leghírhedtebb hajdani zsiványnegyede, a Marolle és a legfőbb igazságosztás épülete között. A pokolból gyorsan a mennybe vagy fordítva juthat az ember. A palotát nem véletlenül építették annak idején éppen a Marolle mellé-fölé. Manapság azonban nyugodtan sétálhatunk nappal és este is a Marolle mocsarában, délelőtt a bolhapiac ami vonz, este akár alternatív színházi előadás vár lepusztult, graffitizett homlokzatok mögött. A bolhapiacon sokszor hallani ANÖRO kiáltásokat, olyankor érdemes odamenni, ennél olcsóbban az euró bevezetése óta kevés dolgot lehet vásárolni.