Túrós grízes kevert süti, csak keverd az áfonyát a masszába és már mehet is a sütőbe! - - A TippLista! | Food, Sweet cakes, Desserts
Kinek a kedvence ez a recept? favorite Kedvenc receptnek jelölés Kedvenc receptem Recept tipusa: Kevert tésztás sütemények, report_problem Jogsértő tartalom bejelentése
Forrás:
Váci Mihály: Végül Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék. Egyedül az éjszakákat?! – Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék. Ismerős Gyulai Pál verse? Hazám. Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat, ezüstös karácsonyestét? Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van, és azt, mi lesz még?! Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit, – azt se, hogy szeressék. Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még, szeressen még. Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el egy-egy estét. The post Váci Mihály: Végül appeared first on. Hirdetés
Mihály csíkszentmihályi flow Váci Mihály: Végül - Benkő Enikő posztolta Érsekújvár településen Zara budapest váci utca Mihály csíkszentmihályi flow theory Radnóti Miklós: LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma, hallgató világok..., üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - csak messze vagy! Túl három vad határon.
Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék. Egyedül az éjszakákat?! – Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék. Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat, ezüstös karácsonyestét? Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van, és azt, mi lesz még?! Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit, – azt se, hogy szeressék. Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még, szeressen még. Legyen aki megengedje: – rágondolva tölthessen el egy-egy estét. *Ötven éve, 1970. április 16-án hunyt el a Kossuth-díjas költő Összeállítás a 6. grafikai szemle anyagából 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé A koronavírus-járvány a grafikai szemle előzetes programját is felborította. A szervezők kénytelenek voltak módosítani a határidőkön, illetve a rendezvények menetén, és a további fejleményekhez igazodva értesítik az érdekelteket a teendőkről, de munka nem állt le.