2022. július 2. 13:20 Múlt-kor 61 éve, 1961. július 2-án önkezűleg vetett véget életének Ernest Hemingway aki egyszerre volt kalandor és életművész, a halál többszörös legyőzője, de mindenekelőtt író. Életútja számtalan érdekes történetből állt össze, az I. világháborúban a Vöröskereszt mentősofőrje volt, a II. világháborúban náci tengeralattjárókat derített fel halászhajójával, emellett vadászott Afrikában, bikaviadalokra járt Pamplonában, négyszer nősült, és sokat írt. Méghozzá jól, 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amelyet elsősorban Az öreg halász és a tenger című kisregényével érdemelt ki. Naplóírás egy kenyai útról A kalandoroké a világ Egy természetjárás iránt rajongó orvos édesapa és egy művészetekre fogékony – zenei ambíciókat tápláló – édesanya gyermekeként született 1899. július 21-én az Egyesült Államok egyik eldugott szegletében, az Illinois államban található Oak Park településen. A vadon hívószava már fiatalon izgatta Hemingway fantáziáját, a szomszédos Michigan erdőit családjával előszeretettel látogatták, édesapja negyedik születésnapja alkalmából egy egész napos horgászkirándulással kápráztatta el fiát.
(Making of The Old Man and the Sea) Focal Press. ISBN 978-0-240-52070-4 1999 [3rd] Japan Media Arts Festival – Grand Prize The Old Man and the Sea – Japan Media Arts Plaza (archivált) (angolul) Az öreg halász és a tenger az Internet Movie Database oldalon (angolul) Az öreg halász és a tenger (film, 1999) a Big Cartoon Database oldalán (angolul) Pascal Blais Studio oldala (archivált) (franciául) Az öreg halász és a tenger az oldalán (angolul)
Annyira tehetséges puskás volt, hogy egy helyi felügyelő egyszer egy vadászati egység vezetésével is megbízta. Bikaviadalokat is előszeretettel látogatott, a pamplonai eseményt lényegében ő virágoztatta fel, és ihletésére vált népszerű turisztikai látványossággá. Értelmezésében a bikaviadal egy három felvonásos dráma: a matadorok belépése, majd a bikák elszabadulása, végül a halál. Kedvteléseivel kapcsolatban kritikusai gyakran megjegyezték, hogy nem adta meg az élővilágnak járó kellő tiszteletet. Egy, a természetre kevésbé, társaira annál veszélyesebb hobbija volt a bokszolás. Férfiúi hiúságát legyezgette, hogy a sportágban rendkívül tehetségesnek bizonyult, saját otthonában is berendezett egy bokszringet, ahol vendégeivel "ütögethetett". Fennmaradt róla egy anekdota, miszerint egy alkalommal a Bahama-szigetekhez tartozó Biminin egy horgászversenyt nyert, de a felbőszült helyieknek felajánlotta, hogy hárman kiállhatnak ellene bokszolni, és amennyiben veszít, visszaadja a jutalmat. A jelentkezők kudarcot vallottak.
Ebből a reménytelen vonzalomból és háborús élményeiből született 1929-es Búcsú a fegyverektől című regénye. Amerikába visszatérve – édesanyja szavaival – "vándorcigány" életet élt, ezért is szorgalmazta, hogy vegye el a jómódú Hadley Richardsont. A szerelmesek összeházasodtak, és együtt költöztek Párizsba, ahol Hemingway a Toronto Star című lap tudósítójaként vállalt munkát. Az itt élő amerikai írók, köztük F. Scott Fitzgerald és Ezra Pound biztatták írásra; első szépirodalmi művei is Párizsban jelentek meg. Első sikerét az 1926-os Fiesta című regényével aratta, amelyben a háború utáni "elveszett nemzedék" tagjairól írt. Ezt a generációt saját köreikben úgy jellemezték, mint akiket a dicsőség ösvényén vezettek halálba, de nem a nemes hazafiság, hanem nagyhatalmi érdekek manipulálták őket. Az élmény arra ösztökélte a fiatalokat, hogy az idősebbekben és az ideológiákban nem szabad megbízni, csak a személyes élmények valódisága lehet kapaszkodó az élet útvesztőiben. Hemingway síelt, horgászott, vadászott, Afrikát egyfajta második otthonának tekintette.
Hangsávok magyar angol Jelenlegi ára: 1 990 Ft Az aukció vége: 2022-07-08 02:28.
00 és este 20. 00 óra között van lehetőség ( előre egyeztetett időpontban! ), a címünkön (IX. kerület, Viola utca). Amennyiben postán szeretné megkapni a terméket, kérem vegye figyelembe, hogy CD-t és DVD-t kizárólag csak bélelt borítékban, ajánlott küldeményként tudunk felelősséggel feladni. Postázást kizárólag átutalásos, előre fizetés esetében vállalunk! FoxPost sajnos nincs a közelünkben, ezért csak hetente egyszer tudjuk vállalni, hogy elmegyünk oda. Amennyiben ezt a módszert szeretné választani, akkor elképzelhető, hogy pár napot várnia kell a feladásra! angol, cseh, török
Te sohase-jövő és sohase-beszélő, várlak ma is, halott, e hosszu és e késő, bús éjszakán. Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal, s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány. Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan, hol fejfa és kereszt elvész a sűrü lombban és sír a táj? Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben, de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem és fájva fáj. Alvó, emeld lassan nehéz és hosszu pillád, s a végtelen felé táguló nagy pupillád szögezd felém. Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom, és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény. Ah, jól siess. Szived még egyszer megszakad tán, ha hosszan bolygasz a cirilbetüs Szabadkán, s nem értenek. És űznek majd tovább, idegen, bús hazádban, zsákutcán és közön, idegen és hazátlan kisértetet. Itt nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem. Tudod, hogy portámon és a szivembe nincsen semmi gonosz. Csáth Géza: Találkoztam anyámmal - diakszogalanta.qwqw.hu. Mert nem feledtelek. A fülledt estbe úszó, ablakból fölsíró, homályos hegedűszó eszembe hoz.
És persze Kosztolányit is. Fülöp Tamás Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának Te sohase-jövő és sohase-beszélő, várlak ma is, halott, e hosszú és a késő, bús éjszakán. Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal, s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány. Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan, hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban és sír a táj? Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben, de hogy ilyen soká tart azt most meg nem értem és fájva fáj. Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád s a végtelen felé táguló nagy pupillád szögezd felém. Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény. Ah jól siess. Csáth Géza Versei - Hangos Biblia Tóth Géza. Szíved még egyszer megszakad tán, ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán s nem értenek. És űznek majd tovább idegen, bús hazádban, zsákutcán és közön, ideges és hazátlan kisértetet. Itt nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem, tudod, hogy portámon és a szívembe nincsen semmi gonosz. Mert nem feledtelek.
(1887. február 13. –1919. szeptember 11. ) Hogyan választ írót ember az írók irdatlan tömegéből? Egyszerű. Ahogy nő jelenik meg az életében. Elképeszt. Megrémít. "Már megin' izzad a tenyerem. " Inspirál. Lebénít. Bizonytalanná tesz, ugyanakkor izgatottá és attraktívvá. Az ember összemegy kicsire, mint a bolhaszar. A dolgok egyszerre iszonyatosan bonyolulttá és egyszerűvé válnak, de aki éppen benne ül, nem tudja, most mi van, egyszerű-e, bonyolult-e adott pillanatban. Nem tudja, merre forduljon, hogy ne őt lássa, ne őt nyomozza. Pontosan így jártam Csáth Gézával. Ennél még pontosabban, az Anyagyilkossággal jártam így. Elütött, legázolt, bevert a szem alá a járomcsontra, hanyatt lökött, nem találtam a helyem. Éppen, mint a szerelem. Úgy éreztem, mert lehetett, kötelező volt úgy érezni, addig csendes, szolid, balalajkahangú írócskákat olvastam, sehol a láthatatlan erőt, titokzatos kíméletlenséget, különös zsigeri dinamizmust. Pedig a szavak maguk semmi. Egyszerű, hétköznapi, közönséges szavak.
Habár előre vitt a szánunk, valahogy visszavitt a szív. Úgy éreztem: ez húz előre, az visszahív és visszaszív. A Szamos visszafele folyt és visszafelé dobogott mellkasunkban a Vissza-Szív. Egy majdani költő, hallom, ezt fogja írni Kolozsvárról: A Szamos, ez az egyetlen folyó. A Szamos, ez a megfordított Léthe... Mondják, ki belekóstolt vizébe Az felejteni nem tud sohasem. Ez hát a búcsúm tőled, utánad vetett lasszóm. ez hát levelem hozzád, vágyódó fajdkakas-szóm. (Vagy ugyanaz magázódva:) Én így látom ezt, kérem a saját szintemen, Hogy szinte megismertem és szinte-szinte nem. Most is hallom, mint mondja ő, mint sírja ő: Oh mon Dieu Oh mon Dieu… "Egy délben legnagyobb megdöbbenésemre egy mezítelen emberi lábnyomot pillantottam meg. Egészen világosan rajzolódott ki a nedves homokban. Szó nem jött a torkomra, olyan voltam, mint akit villám sújtott, vagy mint aki megfejthetetlen rémlátomásba ütközött. A legkuszább gondolatokkal és teljesen megzavarodva tértem haza. Lépten-nyomon hátrafordultam, minden bokrot, fát, minden fatuskót embernek véltem.