Heller Ágnes szerint egyébként azért vált el az akkori férjétől, mert ő "politikailag nyomás alá helyezte"; ezt követően ment hozzá második férjéhez, Fehér Ferenchez. A Magyar Hírlap csütörtöki számában jelent meg Heller Ágnes filozófus levele, amelyet Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet vezetője talált meg az országos levéltárban. Az eddig ismeretlen Heller-levél 1959-ben íródott, s az MSZMP központi bizottságának (KB) "kommunista kötelességként" előadott bocsánatkérést tartalmaz. A Magyar Hírlap a levél felfedezőjét, Hankiss Ágnest is megszólaltatta, aki szerint "régi bűnnek hosszú az árnyéka". Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
- Akkor sem. De nem fog bekopogni. Egyébként most Gábor György, anyu nagy barátja a Mazsihisztõl próbál támogatást szerezni. - Ez nem azt jelenti, hogy az archívum, és az édesanyja ügyét mintha kissé zsidó irányba vinné el, miközben azért Heller Ágnes egy egyetemes gondolkodó volt… - Igen, de nekünk azon kellett töprengenünk, hogy melyik az az intézmény, amelyiket még nem vágott tönkre az Orbán-kormány. Tönkreteszik az egyetemeket, az akadémiát, itt nem marad semmi. Ha a zsidóknál is eredmény nélkül járunk, akkor el kell mennünk külföldre támogatókat keresni. - Az ön tevékenységének jelentõ részét most a múlt feldolgozása teszi ki? - Filozófus szülõk gyerekeként soha nem volt affinitása ehhez a pályához? - Nem. Elég zûrös gyerekkorom volt, a szüleim elváltak, így ezt a rossz házasságot gyerekkoromban azonosítottam az értelmiségi léttel, ezért minden energiámmal azon voltam, hogy én ne az legyek. - Azt olvastam önrõl, hogy internet-pszichológus… - Most már nem, tizenhárom évig mûködtettem egy lelkisegély szolgálatot a neten.
Kérdeztem Sándortól, hogy mikor indult el, ekkor egyébként délután hat óra volt, mondta négykor. Ekkor már elkezdtem idegeskedni, aggódni és komolyan venni. Egy órát szokott a vízben tölteni, de kettőt azért nem. Ezzel együtt reménykedtem, mert még nem volt hír arról, hogy megtalálták volna. Fél órával később azonban már igen. - Azért is váratlan, mert ő nagyon is vitális személyiség volt… - Igen, elhitette mindenkivel, önmagával is, hogy örökké fog élni. Nemrég volt a kilencvenedik születésnapja, én szerveztem, százhúsz ember vett részt rajta. Éppen a képeket rendezgetem a Heller Ágnes internetes oldalon, amely már 2009 óta létezik, csak most átalakítottam emlékoldallá. Ebben rengeteg információ van róla; fotók, videók, levelek; 2009 ót minden, ami történt vele. - Zokon vette, hogy a miniszterelnök nem küldött részvéttáviratot? - Nem. Én megetettem volna vele őt. Örülök, és ő is örüljön, hogy nem küldött. - Ilyen indulat van önben? - Hát azok után, amiket ő művelt? Szóval egy ilyen távirat pimaszság, vagy legalább is képmutatás lett volna a részéről.
1955-ben lett a filozófiai tudományok kandidátusa, 1967-ben doktori fokozatot szerzett. 1947-ben lépett be a kommunista pártba, de később kizárták, majd 1953-tól 1958-ig volt ismét az állampárt tagja. Abban az évben 1956-os szerepvállalása miatt fegyelmivel elküldték az egyetemről, öt évig gimnáziumban tanított, írásai nem jelenhettek meg, útlevelet nem kaphatott. 1958-ban az MSZMP Központi Bizottságánál, a Magyar Nemzet által közreadott levél tanúsága szerint társait és tanítómesterét, Lukács Györgyöt bemártva önkritikát gyakorolt. Ezután lehetőségei kitágultak, az 1956-os forradalmárokat kivégző Kádár-rezsim tűrt belső ellenzékét gyarapíthatta, de sosem tagadta meg az 1919-es népbiztos, Lukács tanításait. 1963-tól az MTA Szociológia Kutatócsoportjának munkatársaként filozófiai kérdésekkel foglalkozott. Emiatt – a lukácsista önéletírása szerint – ismét parkolópályára tették. 1968-ban aláírta a csehszlovákiai bevonulás elleni tiltakozást, emiatt ismét parkolópályára tették. 1977-ben második férjével, a szintén filozófus Fehér Ferenccel elhagyta az országot, és előbb Melbourne-ben, a La Trobe Egyetemen tanított, majd 1986-tól a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola professzora lett.
Mint bármely könyvfesztiválon, úgy a szeptember 6-8. közötti Budavári Könyvünnepen is lesznek dedikálások, pódiumbeszélgetések, valamint irodalmi műsorok, ismertette Nagy Gábor Tamás. A magyar nyelv és könyv ünnepe egy történelmi évforduló időpontjához igazodik, tette hozzá a polgármester. 1686. szeptember 2-án szűnt meg ugyanis Buda török megszállása, amikor a szövetséges európai seregek felszabadították fel a budai Várat, és elkezdődhetett az újjáépítés, amely számos változást hozott a város életében. Az ünnep jó alkalom arra, hogy felelevenítsék, milyen magas színvonalú volt a műveltség és a művészeti élet például a királyi udvarokban - emelte ki a polgármester, hozzátéve, hogy különlegességekkel is találkozhatnak a helytörténeti bemutatón a látogatók. Buda Török Megszállása. A Budavári Könyvünnepen a harminc éve elhunyt Márai Sándorra is emlékeznek, a rendezvény díszvendége az író szülővárosa, Kassa lesz. Így a felvidéki város kapott lehetőséget arra, hogy az ott zajló kulturális életet, valamint Márai Sándor szülőházát a lehető legalaposabban bemutassa.
Aki pedig nem engedelmeskedik, fejét veszti. [7] Ekkor a katonák is észbe kaptak, de a janicsárok addigra már kezükben tartották a fontosabb helyeket. Az őrség egy részét megölték, a többit ártalmatlanították. A főbb várfokokra azonnal kitűzték a lófarkas zászlót még a Nagyboldogasszony-templom tornyára is. [8] [9] A vár előtt álló magyar csapatok, Fráter György és a többi főúr is döbbenten szemlélték, hogy Buda török kézre került, napra pontosan tizenöt évvel a mohácsi csata után. Már 125 éve Buda ékköve a Mátyás-templom - Helló Magyar. Török Bálintot többé senki nem látta Magyarországon, útja a szultán sátrából a Héttoronyba vezetett. [10] Újabb kudarcok [ szerkesztés] Szulejmán 1541. szeptember 22-én Pesten és Budán erős őrséget hagyva vonult vissza a Balkánra, majd november 27-én már Konstantinápolyban volt. Európa döbbenten állt az eset előtt. A szultán magával vitte Török Bálintot, aki haláláig a Héttoronynak nevezett erődbörtönben raboskodott. Őt túszként használva akarta zsarolni az erdélyieket. Fráter György is észrevette, milyen hibás úton járt, ezért mindent megtett, hogy Erdély visszakerülhessen a Magyar Királysághoz, ahol már ténylegesen is I. Ferdinánd lett az uralkodó.
1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata 15. évfordulóján díszes menet vonult a szultán sátrához, ahol a szívélyes fogadtatás után asztalhoz ültették a vendégeket. Mindeközben a vár megtekintése ürügyén egyre több janicsár szivárgott be Budára, akik a kulcsfontosságú pontok elfoglalása után az őrséget levágták vagy megfutamították, s szinte harc nélkül jutottak a vár birtokába. Szulejmán, miután jelentették neki Buda bevételét, elbocsátotta a magyar küldöttséget. A török kori Buda (1541-1686). Gárdonyi Géza, az Egri csillagok szerzője regénye megírása előtt komoly kutatómunkát folytatott az itthoni és isztambuli levéltárakban Forrás: Wikimedia Commons Török Bálintot azonban visszatartotta, a legenda szerint ekkor hangzottak el a híres szavak: "Ne siess uram, hátra van még a fekete leves" (mármint a kávé). Őt a szultán magával vitte, és 1550-ben a Konstantinápoly közelében lévő Jedikula (Héttorony) börtönben halt meg. Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének második része, az Oda Buda! részletesen tárgyalja a vár elfoglalását. "
A védők egészen augusztusig kitartottak II. Lajos király halála után a magyar rendek előbb Szapolyai Jánost, majd a Habsburg-házi I. Ferdinándot is királlyá választották, kettejük viaskodása a trónért tovább gyengítette az országot. A magára hagyott, védekezésre képtelen Buda 1529. szeptember 8-án rövid ostrom után újból török kézre került, de a szultán néhány héttel később átadta Szapolyai Jánosnak. Buda ostroma, 1541. metszet Forrás: Wikipedia A két magyar király 1538-ban Váradon titokban békét kötött, amely az ország keleti részét Szapolyainak, a nyugatit Ferdinándnak adta azzal a kikötéssel, hogy Szapolyai halála után az egész ország Ferdinándra száll. Az idős és beteg Szapolyainak azonban 1540-ben fia született (a későbbi János Zsigmond erdélyi fejedelem), és tíz nappal később bekövetkezett halála után hívei - a Porta jóváhagyásával - a szerződést megszegve a csecsemőt választották királlyá. Habsburg Ferdinánd ezután mintegy 30 ezres sereget küldött Buda elfoglalására Wilhelm von Roggendorf vezetésével, aki 1541 májusában vette ostrom alá a várat.
Szapolyait röviddel ezután, november 10-én Székesfehérvárott királlyá választották, majd 11-én I. Jánosként (1526-1540) megkoronázták. A város és a palota azonban olyan leromlott állapotban volt, hogy az új király a telet inkább Esztergomban töltötte. Vele szemben ugyanez év december 17-én a pozsonyi országgyűlésen Habsburg Ferdinánd cseh királyt, II. Lajos király özvegyének, Habsburg Máriának fivérét választották királlyá. Az újonnan megválasztott, de még koronázatlan uralkodó hatalma rohamosan erősödött. János 1527 márciusában ugyan még országgyűlést is tartott Budán, azonban a fővárost már augusztusban harc nélkül kénytelen volt átengedni Ferdinándnak, aki augusztus 20-án vonult be. Ezúttal október 3-ára Ferdinánd hívott össze országgyűlést a magyar székvárosba, ahol királlyá koronázásáról döntöttek. Ferdinánd koronázása végül november 3-án történt meg Székesfehérvárott (uralkodott: 1527-1564 között). Ferdinánd 1528 februárjában még egy országgyűlést tartott Budán, azonban röviddel később, 1528 márciusában - maga helyett helytartót visszahagyva - távozott a magyar fővárosból, majd az országból.