II. Ulászló ábrázolása a prágai Szent Vitus-székesegyházban Mátyás halála után, 1490-ben a magyar főnemesek nagy része Ulászlót - I. Albert magyar király és Erzsébet hercegnő gyermekét - kívánta látni a magyar trónon Mátyás fia, Corvin János herceg és a Habsburgok helyett. Az uralkodó elit nem tartotta magát a király végakaratához és maga Corvin János is bizonytalankodott. Seregének veresége után (éppen Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthori István erdélyi vajda verte szét hadait) beérte azzal, hogy megkapta a horvát-dalmát-szlavón báni méltóságot, a bosnyák királyi címet és megtarthatta birtokait. A Jagello családból származó Ulászlóról közismert volt, hogy a kormányzásban a rendeknek nagy szerepet hagy. Ii ulászló magyar király törvényei az. Ulászló gyenge akaratú, kevés tehetséggel megáldott ember volt. Kortársai szerény képességűnek tartották, amit a rendszeres "ökör" jelző igencsak nyomatékosított. Hamar ráragadt a "Dobzse" (lengyelül "Jól van! ") gúnynév is, hiszen kegyencei bármit kérhettek tőle, ő azt válaszolta: dobzse.
Ahogy a krónika írja, az erőskezű Hunyadi után a magyar főnemesek olyan királyt akartak választani, "akitől nem prüszköl a májuk". II. Ulászló magyar és cseh király 500 éve, 1516. március 13-án hunyt el. Jagelló Kázmér lengyel király és Albert magyar király leányának, Erzsébetnek a fia 1456. március 1-jén született Krakkóban. 1471-ben került a cseh trónra, de a hatalomért Mátyás királlyal kellett megküzdenie, akitől 1474-ben vereséget szenvedett. Mátyás halála után trónkövetelőkben természetesen nem volt hiány. Az egyik a nagy király fia: Corvin János herceg volt; a másik Miksa római király, III. Frigyes császár fia; a harmadik, Ulászló cseh király, aki anyja, V. 1516. március 13. | Meghal II. Jagelló Ulászló magyar király. László nővére révén vallotta magát a magyar korona örököseül; végül a negyedik Ulászló öccse: János Albert. Ahogy a krónika írja, az erőskezű Hunyadi után a magyar főnemesek olyan királyt akartak választani, "akitől nem prüszköl a májuk". Végül II. Ulászlót 1490-ben választották magyar királlyá, főként azért, hogy a bárók szabadon érvényesíthessék akaratukat.
1456. március 1. Szerző: Tarján M. Tamás "Dobzse, dobzse – mosolygott a király, s csakugyan nem törődött többet se koronával, se országgal. Azt tartotta, hogy csak szundikálásra való a trónus, s akármilyen rossz hírrel ébresztették, csak ennyit mondott rá: dobzse, dobzse! Ez pedig nem jelent magyarul egyebet, mint azt, hogy: jól van, jól, ne bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh emberre ez a név, a magyar nép azon emlegeti örökétig. " (Móra Ferenc: Titulász bankója) 1456. március 1-jén született II. Ulászló magyar király (ur. Ii ulászló magyar király eötvös loránd university. 1490-1516), akinek országlása a Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) által kiépített erős, központosított állam hanyatlását, hazánk eladósodását és meggyengülését hozta. Magyarország történetének második Jagelló uralkodója a krakkói udvarban, IV. Kázmér (ur. 1447-1492) gyermekeként látta meg a napvilágot. A fiatalembert édesapja a maga örökébe szánta, Ulászló azonban nagyapjára, Albert királyra (ur. 1437-1439) hivatkozva a Szent Koronára is igényt formált, 1469-ben, III.
a-rejtély-online Orbán Viktor – Garai Gábor: Töredékek a szerelemről (részlet) - Coub - The Biggest Video Meme Platform Latinovits Garai Gábor- Töredékek a szerelemről youtube letöltés - Stb videó letöltés Töredékek... Garai Gábor: Töredékek a szerelemről - Előadja: Latinovits Zoltán - YouTube | Hangoskönyvek, Youtube, Novellák * Mire megszüljük egymásnak magunkat, kihordunk annyi kínt, kívül-belül, hogy elszakadni egyikünk se tudhat többé a másiktól: feltétlenül valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. - S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom, fele bánatod én veszem magamra, és bűneid felét is vállalom. * Mióta szeretlek, eszméletem minden percében rád emlékezem, álmomban is te őrzöl meg talán, rólad tudósít munka és magány, veled lep meg hajnalom, alkonyom, s hozzád megyek, ha tőled távozom. * Nincs itt más lehetőség: lélek-fogytig a hűség szálai két szeretetnek végképp összeszövettek... * És Penelopém vár odahaza, szövi a remény álom-szőnyegét. Nincs termő nyara, kacér tavasza, néki ez a telt öröklét elég, hogy el ne múljék tőle a varázs, mit érkezésem, a bizonytalan sajdít belé, s a halk vigasztalás, hogy csak őérte őrzöm meg magam.
Garai Gábor: Töredékek a szerelemről Garai Gábor: Töredékek a szerelemről - mályvavilág Garai Gábor – Töredékek a szerelemről (részletek) | Hangulatjátékok Szerelmes versek, és verssorok: Garai Gábor Fény és árnyék: Garai Gábor: Töredékek a szerelemről Garai Gábor - Töredékek a szerelemről Ki megvígasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Hazug voltál, hiú, hitetlen? Vakmerőbb, mint a képzelet! Hová hullsz? Én meszes közönybe. Nincs áhitat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás. Garai Gábor - Mint kisgyerek Mint kisgyerek egy nagy pohár tejet, Úgy iszom tápláló szerelmedet, És szétterjedsz bennem, te hófehér: Te leszel már ereimben a vér, S te az eszmélet, te a kábulat, Te a világot rendező tudat, Míg lassan végleg átalakulok És élni már csak általad tudok: Járni csak úgy, ha te is lépsz velem, Szólni, ha te szólítasz nevemen, Látni, ha két szemed el nem bocsát, S kibírni ezt az örvénylő csodát Csak úgy, ha sodrását te csitítod, Te bizonyos cél, te tömény titok.
Garai Gábor: Töredékek a szerelemről - Előadja: Latinovits Zoltán - YouTube
Fény és árnyék: Garai Gábor: Töredékek a szerelemről A lélek csendje... : Töredékek a szerelemről Garai Gábor – Töredékek a szerelemről (részletek) …Akkor is neked köszönök mindent – s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled. *** …S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom, fele bánatod én veszem magamra, és bűneid felét is vállalom. Mióta szeretlek, eszméletem minden percében rád emlékezem, álmomban is te őrzöl meg talán, rólad tudósít munka és magány, veled lep meg hajnalom, alkonyom, s hozzád megyek, ha tőled távozom. Kategória: idézet, vers | Közvetlen link a könyvjelzőhöz. Ki megvigasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Hazug voltál, hiú, hitetlen? Vakmerőbb, mint a képzelet! Hová hullsz? Én meszes közönybe. Nincs áhítat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás. * Lehet, csak a hibátlan testedet szerettem, s föltárult, elengedett szépséged gyújtottam ki a szilaj szenvedély képzelt lángcsóváival?
Most másképp gondolom, nem, nem halhatatlanság, arra még nem fizettem be elégszer, s nem leszek hitvány nőkön könnyű ékszer (rossz rím, túl kacér) – nem kísért a vak vágy hogy túléljem egy létem nyers kalandját. És mégis marad valami utánam: utánozható, utánozhatatlan? Egyre megy; én is követtem magamban a sínekre bukó Hőst. Irgalmatlan ég érted holtom után is a lázam. Garai Gábor: Nem vagyonra Nem vagyonra gyűjtök – időre, hogy kószálhassak szabadon ez idei, s talán jövőre már járhatatlan tájakon. Örömömben – ameddig élek – az osztozhat csak, akinek így kellek, ki felezi vélem oszthatatlan perceimet; Bánatomban csak az talál meg, kit leigáz a pillanat, s úgy szakad rá, mint az ítélet, hogy alig kelt, – s már hull a nap. Garai Gábor - Töredékek a szerelemről Ki megvígasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Nincs áhitat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, többé már meg nem osztja más. Garai Gábor - Mint kisgyerek Mint kisgyerek egy nagy pohár tejet, Úgy iszom tápláló szerelmedet, És szétterjedsz bennem, te hófehér: Te leszel már ereimben a vér, S te az eszmélet, te a kábulat, Te a világot rendező tudat, Míg lassan végleg átalakulok És élni már csak általad tudok: Járni csak úgy, ha te is lépsz velem, Szólni, ha te szólítasz nevemen, Látni, ha két szemed el nem bocsát, S kibírni ezt az örvénylő csodát Csak úgy, ha sodrását te csitítod, Te bizonyos cél, te tömény titok.
– minden mozdulata, amint leharapott egy falatot, s mielőtt megrágta volna, ivott egy kortyot rá, s látszott, hogy szereti a világot, magát, délidei ejtőzését, a tejet, kenyeret, most nem érdekli más, csak a meleg áram, mely amint rág s kortyolva nyel, zsigereiben lassan árad el… Hajdani méltóságok; hétevők, ceremóniások, csipegetők, csömörlött ínyencek, ebéd előtt átöltözők – láttátok volna őt! Kapkodva evő kákabélüek, ha tudnátok, hogy tapadt az üveg szája – óvatosan csókolva rá fehér körét – a bajusza alá! Mert szertartás volt, bár táplálkozás, ez a méltóságos falatozás. Csöndje: a minden idők kétkezi munkásainak örök ünnepi áhítata az élelem előtt, de fénye, amely az útkövezőt bepermetezte, s róla a kopár úttestre is lecsordult; fénye már a frissen beidegzett érzetek fürtös áram-dúcából érkezett, a szokásból: hogy biztos rév a lét. (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek) Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék. "
Jer... » A te melegséged Miért próbál nő vagy szobor Lelkemből kiásni... » Midőn rám leltél Midőn rám leltél, kedvesem, kicsiny voltam,... » köszönöm köszönöm az elsimuló perceket nappalok... » Részem lettél Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott... » Nacámhoz Beteg szívem tőrbe esett, Forrnak minden... » Őszi hangulat Szívem, ha majd a vándor-útra lépve utánad... » Mikor mondom már? Mikor mondom már: "Asszonyom, Elmult a harc,... » Amint itt ülök Amint itt űlök, s nézem arcodat, árnyék gyanánt... » Epilóg Letelt a hét év. Véget ére A bús hollandinak... » Hunyhat a máglya Hunyhat a máglya Ezek a szomorú, vén...