Menjünk orvoshoz, vagy kezeljük mi, magunk, mert biztonságosabb elkerülni a rendelőt? Fotó: A súlylökő Márton Anita ezüstérmet nyert szerdán a londoni atlétikai világbajnokságon. A tavaly olimpiai harmadik helyezett versenyző nagyszerű utolsó dobással, 19, 49 méterrel zárt másodikként a 19, 94-gyel győztes kínai Kung Li-csiao mögött. A bronzérmet a riói nyári játékok bajnoka, az amerikai Michelle Carter érdemelte ki, 19, 14-gyel. Marton anita gyermekorvos szentendre. Márton a zuhogó esőben, hűvös időben zajló szerdai döntőben az első sorozatban 18, 50-ig lökte a súlyt, kísérlete után nem tűnt elégedettnek, fejcsóválása legalábbis ezt jelezte. Kung Li-csiao, aki 20, 11-gyel az idei legjobb eredménnyel rendelkezik, 19, 16-tal vezetett az első sorozat után, a magyar atléta pedig negyedik volt. Másodikra 18, 89-et lökött, ezzel feljött a második helyre, megelőzve a jamaicai Danniel Thomas-Doddot, illetve Cartert. A harmadik sorozatban egy helyet visszacsúszott, mert míg ő 18, 65-öt ért el, addig Carter 19, 14-gyel eléje került.
A bejelentés alkalmával egy unisex, vagyis kislánynak és kisfiúnak való babaruhát kapott ajándékba Békéscsaba polgármesterétől. Tudják már a baba nemét? Márton: Kislányunk lesz! A nevét még nem döntöttük el, egy tízes listát összeállítottunk, s majd hamarosan döntünk. Hozzáteszem, teljesen mindegy volt számunkra, hogy milyen nemű a baba, az a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Ez a csabai rugdalózó az első ruhadarabja, mert mi még korainak tartottuk, hogy vásárolgassunk. Februárra várják kislányukat (Ez is érdekelheti: Kiderült: ezt csinálták éremesélyeseink az olimpiai megnyitó helyett) Nagy a boldogság a családban? Gyermeket var marton anita friss hírek - a Hírstart hírkeresője. Márton: Az újdonsült nagyszülők és dédik már nagyon várják, hogy babázhassanak. Érdekes módon a családban mindenki meglepődött, hogy kislányunk születik, valahogy mindenki úgy gondolta, az első gyermekem fiú lesz. A sportolónő és párja nagyon szeretett volna már gyermeket, örömmel mutatták meg a pici ultrahangképét Idénről jövő nyárra halasztották a tokiói olimpiát. Elképzelhető, hogy indul a játékokon?
Márton Anita hozzátette, egyelőre nem foglakozik még a 2023-ban Budapesten sorra kerülő világbajnoksággal, hiszen jelenleg sem tartozik a fiatal versenyzők közé a súlylökők között. Kiemelte, kerek a pályafutása és ha bárki azt mondaná neki, hogy holnaptól nem csinálhat semmit, akkor is úgy érezné, sok mindent elért és szépen zárta karrierjét. Márton Anita: Születési idő, hely: 1989. Marton anita gyermekorvos szombathely. 01. 15., Szeged Klubja: Buda-Cash Békéscsabai AC Versenyszáma: súlylökés Legjobb eredményei: olimpiai bronzérmes (2016), fedettpályás világbajnok (2018), világbajnoki ezüstérmes (2017), fedettpályás vb-ezüstérmes (2016), Eb-ezüstérmes (2016), Eb-bronzérmes (2014), fedettpályás Európa-bajnok (2015, 2017), fedettpályás Eb-bronzérmes (2019)
-ban nem tetszett Katie, a Hornby által kreált női alak, most teljesen meg tudtam érteni Anne-t, aki kétségeivel és tetteivel teljesen hitelesre sikeredett. De ugyanígy találó a visszavonult rocksztár, a neurotikus 6 éves, a fanatikus rajongó alakja is. Na meg a környezet, a Kelet angliai kisváros, ami megragadt a múltba, amikor egy partra vetett bálna haláltusájáról jobban emlékeznek, mint a Rolling Stones koncertre, ahol az egyetlen terapeuta egy nyugdíj után másoddiplomás képzésen tanult prűd, az északi soult pedig 40-es férfiak ropják régi klubokban, akrobata mutatványokkal tarkítva és Anne-t szépségemnek hívja a kávézó tulajdonosa, mert a maga 40 évével még ő a legfiatalabb és legszemrevalóbb kliense. Nick Hornby azt hiszem, most azért van még inkább elemében, mint mondjuk a Betoncsók esetében, mert ismert talajon mozog: középkorú emberek, nosztalgia és zene, s annak hatása az életünkre, illetve a művész életének hatása a művére. Szóval ez egy igazi Hornby regény, ahogy azt megszokhattuk a mestertől aki ismét csak nem okoz csalódást.
Összefoglaló Annie egyszer csak rájön, hogy boldogtalan. Mint annyian mások is, amikor azt érzik, hogy megrekedtek egy kapcsolatban, amiben épp csak némi gyenge vonzalmat tudnak összekaparni magukban a párjuk iránt - héba-hóba. Annie párjában, Duncanben ugyanakkor olthatatlan szenvedély él egy rockzenész iránt - aki ráadásul már nem is rockzenész, mert 1986 óta egyetlen dala sem jelent meg. Még csak azt sem lehet tudni, hogy hol lakik és mit csinál azóta. Aztán egyszer csak mégis megjelenik egy új Tucker Crowe-album, pontosabban a legendás Juliet első, hangszerelés nélküli változata: a dalok a maguk csupasz egyszerűségében. Duncan zseniálisnak tartja őket, Annie pedig unalmasnak - és ahogy az lenni szokott, egy ilyen apró nézeteltérés végül mindent fenekestül felforgat az életükben... Sőt, Tucker Crowe életében is. A kilencvenes évek közepe óta, amikor megjelent a Pop, csajok, satöbbi, Nick Hornby a világ egyik legolvasottabb szerzője: párkapcsolatokról, nagy szerelmekről és nagy szakításokról, az összetört szív fájdalmáról, a popzenéről (ami leggyakrabban épp ezekről a fájdalmakról és örömökről szól) kevesen tudnak olyan édesbús történeteket írni, és biztosan senki sem Nick Hornby utánozhatatlan humorával.
Ha a regényben felmerül valami egészen valószerűtlenül giccses ötlet, akkor rögtön lehűtenek mindenkit, hogy erre természetesen semmi esély nincs – a filmben pedig megtörténik, és tényleg valószerűtlenül giccses is. Ami a könyvben rücskös volt, az itt megnyugtatóan gömbölyded, más szóval teljesen érdektelen. Kivéve azt, amit tényleg nem lehetett kioperálni, mert különben elfogyott volna a film (más kérdés, hogy vajon tényleg ez lett-e volna a rosszabb verzió). Azért az így is benne maradt a filmben, a legegyszerűbb romkomoknál máris elgondolkodtatóbbakká téve azt, hogy a főszereplő zenésznek valahogy szembe kell néznie egy csomó, itt-ott elpotyogtatott, majd elhanyagolt gyerekével és a hozzájuk csatolt exfeleségekkel és barátnőkkel. Benne van valami abból, hogy egy tizenöt éves párkapcsolat azért mégsem csak úgy szűnik meg, mint egy három hónapja tartó flört két húszéves között. Benne van, hogy a világ két ellentétes felén élő embereknek az életük közepén azért nem olyan nagyon egyszerű összekötni az életüket.
És persze kell ide még valaki, a legnagyobb rajongót alakító Chris O'Dowd komikus, hol pojácaként, hol sajnálatraméltó vesztesként, az ő szerepe azonban nem csak annyi, hogy nevessünk rajta – és nem vele. Duncan, aki élete nagy részét egy művész előtti tisztelgésre, valaki más munkásságának értelmezésére feltevő rajongó, ezernyi kérdést vet fel, és ez szerves része a filmnek. Mert hiába tud/hisz rengeteg dolgot rosszul példaképéről, ahogy az a személyes találkozás során kiderül, és hiába tartja önmagát Tucker Crowe – akit Hornby Sly Stone-ról mintázott – huszadannyira tehetségesnek és fontosnak, mint azt ahogy Duncan gondolja, mégis igaza van neki is. Mert ez a film nem arról szól, ki a hibás és ki mit rontott el, hanem arról, hogyan fogadjuk el mindezt és tudjunk tovább lépni, elfogadni azt, amit el lehet. Vagy tudják mit, nem is kell magyarázni, miről szól, azon túl, hogy két ember találkozik és csodás dolgok történnek velük. Azt nem árulhatjuk el, ki a címbéli Juliet, de a Meztelen Juliet producerei között ott van a nagy vígjátékguru, Judd Apatow és Jeffrey Soros, aki mellesleg Soros György unokaöccse, csak meg ne tudják ezt hivatalos körökben, mert akkor a filmnek kampó!