Tudatában vagyunk annak, hogy diákjaink a majdani felsőfokú tanulmányok megalapozását várják el tőlünk. A tanítás rendjét úgy kell megszerveznünk, illetve a tantervet olyan módon kell összeállítanunk, hogy a lehető legtöbb diákot fel tudjunk készíteni az általuk választott emelt szintű érettségi vizsgára. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az iskolánkban nevelkedő fiatalok ebben az életkorban a legfogékonyabbak azoknak az értékeknek, illetve készségeknek a befogadására, amelyek meghatározzák felnőttkoruk életminőségét. Ezért szerepelnek hangsúlyosan pedagó-giai programunkban a tanórán kívüli nevelési lehetőségek (hangversenyek, kirándulások, tá-borok stb. ). Végezetül arra törekszünk, hogy a gondjainkra bízott gyerekek az iskola falai között töl-tött éveket örömmel, jókedvvel éljék meg. A Tehetségpont tervezett hatóköre és együttműködései Iskolánkba a város, a környező kistelepülések, a megye egyéb városai, és a megyén kívül eső települések gyermekei tanulnak. » Telephelyeink. Szervezünk programokat a régió alsó tagozatos kisdiákjainak, a felső tagozatos diákoknak.
Az énekes és hangszeres népzene anyanyelvi szintű elsajátíttatásával a hagyományos kultúra értékeinek tiszteletére, őrzésére, gyarapítására, továbbadására nevel, lehetőséget nyújt a zene megszólaltatásához szükséges hangszeres és énektechnikai készségek megszerzésére. A népzene alapvetően közösségi megnyilvánulás, ezért tanításában a kamarazenének, a hangszeres–énekes együttmuzsikálásnak kiemelt jelentősége van. A társas zenélés, valamint az ehhez gyakran társuló néptánc elmélyíti, megerősíti a tanulók megszerzett egyéni tudását, közösségformáló ereje által megteremti a kapcsolatot a hagyomány és ennek a mindennapi életben történő alkalmazása között. Választható: népi ének, citera, népi furulya, népi hegedű, koboz, hegedűbrácsa, brácsa, tamburák Kézműves oktatás A képzés figyelembe veszi az életkori sajátosságokat, a tanulók érdeklődésére, vizuális tapasztalataira építve gyarapítja ismereteiket, fejleszti képességeiket és alakítja készségeiket. A képző- és iparművészeti oktatás a vizuális kultúra ágait, a műfaj sajátosságait ismerteti meg a tanulókkal.
BERZELAB konferencia: páratlan lehetőség 2013-10-09 Konferenciát tartottak a Mátra Múzeumban a hamarosan induló Öveges Pályázattal kapcsolatban. A 340 millió forintos pályázati támogatásból megvalósuló fejlesztéseknek köszönhetően egyedülálló lehetőségek nyílnak meg a berzés diákok és a gimnázium partneriskoláiba járó tanulók előtt. (tovább…)
A mellékszerepek közül a szomszéd John Givingst játszó Michael Shannoné a legfontosabb - nem véletlen, hogy neki jutott az Oscar-jelölés is -, aki Yates iróniájának köszönhetően elmegyógyintézeti ápoltként egyedül képviseli a valódi normalitás hangját, és rezonőrként jelzi, amikor Wheelerék rálépnek a szabadság felé tartó útra, és azt is, amikor reménytelenül lekanyarodnak róla. Shannon nagyjelenete a film vége felé megrázó és tökéletes (segítségére vannak persze a tűpontos mondatok), és az anyját alakító Kathy Bates remekül reagál rá. Bates kis szerepében egyébként végig csodás, és fájóan emlékeztet arra, hogy az ő korában levő színésznők milyen méltatlanul kevés lehetőséget kapnak a vásznon. Michael Shannon A szabadság útjai -ban A tökéletes dramaturgiájú filmben egyetlen olyan jelenet van, ami a könyvben nem szerepel és amit kár volt beleerőszakolni, mert érzelgős és felesleges, egy nem egészen harminc másodperces képsor, amin DiCaprio elfut saját tragikus élete elől. Mendes alig fél percre nyúlt félre kétórás filmjében - ennyit szerintem még a legelszántabb Yates-rajongók is elnéznek neki.
Az elhatározás új lendületet ad kapcsolatuknak, ismét fellobog a már hamvába holt érzés, a szerelem, boldogan tervezgetnek, amikor váratlanul Frank megfeneklett karrierje hirtelen szárnyalni kezd, April pedig bejelenti, hogy várandós. Vajon megmaradnak-e a merész elképzelésnél, amely életet lehelt a kapcsolatukba, vagy megalkusznak, menthetetlenül visszasüllyedve a szürke hétköznapokba? Ne menjünk hajóval Párizsba! Nézd meg, hogy jártunk a legutóbb is! Hol van már a Titanic naiv szerelmespárja? Leonardo DiCaprio és Kate Winslet parádésat alakít ebben a drámában. Valódi hús-vér figurákat formálnak meg a kamera előtt, kerülve a giccset és a könnyed romantikát. Különösen Leo alakítása meggyőző. A Gilbert Grape -ben Johnny Depp orrpiszkáló kisöccse bizony időközben Hollywood legérettebb és legkeresettebb színészévé vált. A szabadság útjai ban különösen élvezetes a házastársi civakodások során nyújtott teljesítménye, ahogy Edward Norton-i magasságokba (á lá Amerikai História X) pörgeti magát dühében.
Frankről fiatal korában nyilvánvaló volt, hogy egy lázadó tehetség, aki biztosan nem olyan lesz, mint az apja (ingázó öltönyös üzletember), hanem nagy dolgokra lesz képes, amint rájön, mik azok. Amikor már nagyon szenvednek, April kitalálja, hogy költözzenek Párizsba és kezdjenek új életet. Majd ő ott titkárnői munkát vállal valami kormányhivatalban, Frank pedig egész nap szabadon lődöröghet, és gondolkodhat, mihez érez kedvet, hátha rájön, tulajdonképpen miben is különlegesen tehetséges ő. Elég elrugaszkodottnak hangzik az ötlet, de végülis Frank utálja a munkáját, April gyűlöli a kertvárost és elég félretett pénzük van egy efféle kalandhoz. Persze, ahogy közeledik az utazás valódi időpontja, egyre több olyan dolog történik, ami az utazásuk ellen szól: például Franknek felajánlanak egy egész szimpatikus előléptetést, és még számos egyéb dolog. Frank elbizonytalanodik, April menni akar. Az egész film arról szól, hogy veszekszenek vagy tervezgetnek, illetve fentiek tetszőleges variációi, mi nézők pedig elvileg végig azon izgulunk, hogy akkor most vajon itthagyják-e Wheelerék a kisvárosi borzalmat és a szabadság és önmegvalósítás francia útjára lépnek-e, vagy pedig nem.
Ezért aztán amikor Aprilnek egy nap az az ötlete támad, hogy számolják fel az életüket és költözzenek családostól Párizsba, Frank némi akadékoskodás után belemegy a dologba. A tervek szerint April majd dolgozni fog, és miközben eltartja a családot, Franknek végre lesz ideje kitalálni, hogy mi az, amire valóban született, és amint ezt kitalálta, elkezdheti megvalósítani önmagát. (Ez fontos, merthogy a Wheeler házaspár egyik nagy közös fikciója/hazugsága az, hogy Frank valami különös tehetség birtokosa, amelyet pusztán azért nem tudott kibontakoztatni, mert annak idején túl hamar jött a gyerek, s ezért a felelősségteljes férj kénytelen volt elvállalni egy dögunalmas, de legalább jól fizető munkát a családja érdekében. ) De aztán persze semmi sem úgy alakul, ahogy azt a házaspár (vagyis leginkább a most-azonnal-muszáj-valamit-csinálnom-különben-elrohadok állapotában lévő April) eltervezte. Ez egy rettenetesen nyomasztó könyv. Nem annyira az egyes események vagy fordulatok miatt (bár azok között is van bőven nyomasztó), hanem amiatt, hogy félelmetesen, felkavaróan igaz.
Nem mintha kötelező lenne, csak hát DiCaprio továbbra sem a szívem csücske (de most az egyszer elismerem, hogy marha jó volt! – szóval nem tudom kedvemre szapulni). A film témája kortalan – bár nyilván a regény miatt kellett a díszlet. Azt hiszem még egyetlen filmnél sem éreztem azt, hogy ennyire közelre hozza a pocsék házasság atmoszféráját. Sam Mendes egy zseni (meg az asszony is, ha már itt tartunk). Valamilyen szinten mazochistának kell lenni, hogy két órán keresztül beszippantsuk ezt a nyomasztó légkört, de valahogy mégis ott motoszkál benne a remény, hogy hátha ki lehet törni és hátha helyre lehet hozni, amit rothadásig rontottunk. Aztán a vége úgyis az, ami… Shannon ezért a szerepéért kapott Oscar jelölést, amit nem igazán értek. Meggyőző volt, mint mindig, de most komolyan… két jelenete volt. Azt leszámítva, hogy az ő karaktere volt a "megmondóember" és az egyedüli, aki tisztán látott, nekem sajnos kevés volt. De ezzel együtt is max. pontszámos. Dorka 2017. augusztus 12., 00:45 Kate és Leo újra együtt.
Nem tudnék más könyvet mondani, ami ennyire hitelesen ábrázolja a párkapcsolati játszmázásokat, meg azt, hogy hogyan ámít(hat)ják egymást és saját magukat egy pár tagjai.