A nap verse Tóth Árpád Körúti hajnal című költeménye az impresszionista stílus gyönyörű darabja a magyar költészetben. Csupa kép, szín és hang a vers. A mindent beborító hajnal színeváltozása, fényviszonyai sajátos kontrasztokat, hangulatokat ébresztenek bennünk. Derengő, színtelen szürkeség Ez a vers a nagyvárosi táj ébredésének három mozzanatát rajzolja meg: a még derengő, színtelen szürkeséget (1. vsz. ), a felkelő nap első fényének varázsos bűvöletét (2–4. ), majd a nappali élet józan valóságát (5. ). Az első versszak a napkelte előtti pillanatokban rögzíti a pesti utcát dermedt, sötét, riasztó képekkel. A megszemélyesített hajnal "vak", "szennyes" és "szürke", s ebben a nyomasztó környezetben az álmos vicék (segédházmesterek) sem tűnnek hétköznapi embereknek, olyanok, mint a mesék rosszindulatú, gonoszkodó szellemei. Első sugarak Váratlanul, hirtelen változik meg az utca képe s vele a költő érzelmi világa is: a nap első sugarai színpompával ragyogják be a "vad kővidéket". Tóth Árpád - Körúti hajnal. A Végtelen Fény néhány perces csodája ünnepi hangulattal tölti meg a lelket, amely most a hétköznapok egyhangúsága fölé emelkedik.
Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Tóth Árpád: Körúti hajnal - Neked ajánljuk!. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére…
"A Fénynek földi hang még nem felelt, / Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: / Egy kirakatban lila dalra kelt" Ezen a héten a 133 éve született Tóth Árpád, a halk szavú költő gyönyörű versét ajánljuk. Tóth Árpád a 20. század egyik legkiemelkedőbb lírikusa volt és máig egyike legnépszerűbb költőinknek, aki rövid életének tökéletességre törekvő, tiszta költészetével nagy visszhangot és méltatást váltott ki kortársaiból és utókorából. A halk szavú költő egyik legismertebb versében a melankolikus hangulat a szépséggel és a humánum utáni vággyal vetekszik. A Körúti hajnal ban az egymást követő, gyorsan múló pillanatok hatását a felvillanó, elénk táruló jelenségek élettel teli valójában ragadja meg. Tóth árpád körúti hajnal verselemzés. Tóth Árpád érzékenysége nem tud elszakadni az emberi lét kérdésének miértjeitől, itt is középpontban áll, ahogy a városi lét hajnali ébredését megéli: "Egyszerre két tűzfal között kigyúlt / A keleti ég váratlan zsarátja: / Minden üvegre száz napocska hullt, ". "Őbenne élt és alkotott, megteremtve a különös és szomorú szépségnek egy egyéni világát, mely életből formáltatott s mégis magasabb, mint az élet – írja Babits Mihály.
A Körúti hajnal stílusa impresszionista. Csupa kép, hang és szín a vers. A mindent beborító hajnal színeváltozását, fényviszonyait kísérjük figyelemmel. Számos impresszionista stílusjegy található benne: a színek, a fény-árnyék hatás, a hanghatások (zeneiség), a szinesztéziák használata, valamint a rímek is. Az impresszionista élmény a halmozott jelzőhasználatban is jelentkezik. A költő elbeszélő múlt időt és általános alanyt használ. A beszélő nincs megnevezve, kiléte meghatározhatatlan. Csak annyit tudunk meg róla, hogy kivételességet tulajdonít annak, amit néz (ez érezhető az intonáció izgatottságából, emelkedettségéből). Tóth Árpád: Körúti hajnal - Magyar versek. A cím egy minőségjelzős szószerkezet, időpontot (hajnal) és helyszínt (körút) nevez meg. Erős hangulatkeltő hatása van. A hajnal egy kitüntetett napszak, és a maga átmenetiségével rejtelmes is. A kezdet, az ébredés ideje. Nem pusztán napszak, hanem ünnep: a világ jellemző, múlékony, de mindig visszatérő állapotának szimbóluma is. A körút széles, forgalmas út Budapesten.
Oldalak: 1 2 3
Aranyosi Ervin: Erdei tündér Minden erdő tündér lakta! Lehet a tündér falatka, varázs erő él szívében. Mosdik csermely friss vizében, tisztás szélén lejti táncát, mosolyából fonja láncát, s kit a jó szándék vezérel, megvédi azt két kezével. Elbűvöl és elvarázsol, és ha éppen fára mászol, vigyáz rád, hogy le ne essél, hogy egy jó fogást keressél. Varázspálca a kezében, napfény csillog szép szemében, ám többnyire láthatatlan, ritkán jár tündéralakban. Erdő versek gyerekeknek szamolni. Látható a gyerekeknek, kik még őszintén szeretnek, kik a mesékben még hisznek, akik neki álmot visznek. Az álmot valóra váltja, hadd örüljön kis barátja, mert arra való az álom, – elképzelem, megcsinálom… Minden erdőben van tündér. – Rég láttalak, hová tűntél? Én gyerekként láttalak már! De erdőnként más alak vár. Akad kicsi, akad nagy is, van jóságos, olyan "Nagyis", s akad óriás, akad törpe, de mind kedves, nem csal tőrbe. Ezért, ha az erdőt járod, tudd, hogy ott vár egy barátod, s kedvence a gyermek ének, ajándék a szép szívének. Ám a dal csak halkan szóljon, s várj, hogy Ő is válaszoljon!
S lehetsz állatok doktora, akit megbecsül a kora, aki segít, ahol baj van, kiben jóra ott a hajlam! Így is tett hát ez a legény, hajtotta a cél, a remény. Büszkén járt az iskolába, nem pont úgy mint kiskorában. Tanítás után meg persze, kijárt ő a természetbe, s mindent leírt, amit látott, könyvbe véste a világot. Az anyóhoz gyakran elment, segített neki, ha kellett, meg ismert ott sok állatot, orvosukká így válhatott. Végül egyetemet végzett. Kezeléshez mindhez értett, mert, mit kellett megtanulta, naphosszat a könyvet bújta. Állatorvos lett belőle, csupa jót hallunk felőle. Valóra vált minden álma, s jó hogy járt az iskolába! Aranyosi Ervin © 2019. 02. 20. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Erdő versek gyerekeknek nyomtathato. Minden jog fenntartva
Gyerekdalok szöveg: Erdő erdő erdő, Marosszéki kerek erdő Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő Cukrot adnék annak a madárnak Dalolja ki nevét a babámnak Csárdás kisangyalom, Érted fáj a szívem nagyon Búza, búza, búza, de szép tábla búza Annak közepébe kinyílott a rózsa Tüskés annak minden ága, Nem állja a madár lába, Kedves kisangyalom, Katonahíredet hallom További gyerek dalok:
Lebeg a hosszú szél lebontva, – késő, szép délután ez, késő – fodraiból a levelet fésüli zümmögő fésű. S a köd szoptatós melle buggyan a ráncos szoknyájú hegyek közt, – így volt. Egy ember ült a porban s eltűnt a kifeslő jegenyék közt. Dsida Jenő: Törpefenyők jaja Opálos árnyak a bérci bordán, töprengő törpefenyők. Úgy elfogyott az élet idefenn! Szürkés fehérség, csend, hideg, az ég peremén szúró csillagok a néha robogva, zuhanva dörgő lavinák. A fenyők szélsóhajokat küldenek idegen, messzi síkokra: Jaj nekünk, magányos fáknak, jaj nekünk itt a tetőn! Apáink dárdás üstöke még a felhős egekbe döfött: – unokáink már ki sem látszanak a hó alól. Várnai Zseni: Útszéli cserje Itt is úgy van, mint az emberi világban! Erdő versek gyerekeknek jatekok. Az egyik fa már szinte égig ér, a másik törpe, fanyar bogyókat érlel, s azt tartják róla, hogy semmit sem ér. Tűzre se jó, mert göbecses az ága, ő tudja jól s szerényen meglapul az útszélen, hol szelek vitorláznak, de az ég napja rásüt vigaszul. A pillék és a méhek látogatják mert a virága csupa, csupa méz… körülzsongják s egymásnak hírül adják: – Ez egy jó fácska, másfelé ne nézz!