Ugye megvan a legendás Cápa című filmből, amikor a gyerekek hülyéskednek egy cápauszonnyal, és mindenki halálra rémül. Ez itt a képen nem műuszony, és nem is cápához tartozik, hanem egy igazi hosszúszárnyú bálnához. A termetes állat az óceánból úszott fel a kanadai Szent Lőrinc-folyón, és néhány napja Montreal közelében portyázik. Szent lőrinc folyó térkép. Az állat valószínűleg ugyanaz, amelyiket a Szent Lőrinc-folyó alsóbb szakaszán, Quebec város közelében láttak pár nappal korábban. A hosszúszárnyú bálnák az Északi-sarki és a Déli-sarki-tengerben is élnek. A kifejlett példányok 17 méteresre és 40 tonnásra is megnőnek. Meglehet, hogy az állat hónapokra a város vizein marad, bár a zsilipek és a zuhatagok valószínűleg útját állják, ha feljebb akarna úszni nyugat felé. Állatvédők figyelemmel kísérik a bálna mozgását, hogy megakadályozzák a hajókkal való összeütközést, de azt nem tervezik, hogy visszatereljék a tengerbe, mert egy ideig édes vízben is elélhet. (MTI)
"Sokféle állattal van dolgunk, rénszarvassal, őzzel, fekete medvével, de jegesmedve még nem akadt az utunkba" - idézte a kanadai sajtó Sylvain Marois-t, a tartomány vadvédelmi vezetőjét. Derocher és csoportja az utóbbi hetekben a Hudson-öböl tengeri jegén élő jegesmedvék felkutatásával foglalkozott. Elmondta, hogy mivel az ilyen esetek rendkívül ritkák, nehéz megtervezni, mi a teendő ilyenkor. "A jegesmedvék a modern történelem idején sose jártak erre, tehát ez nem olyan incidens, amire a vadvédelem fel tudna készülni" - magyarázta. Az utóbbi időben az Északi-sarkkör tengeri jegének kiterjedése egyre inkább megjósolhatatlan, ami nagy kihívást jelent a jegesmedvéknek, melyeknek téli és nyári táplálkozása a nagy kiterjedésű tengeri jégen alapszik. Szent lőrinc folio sf. Noha a jegesmedve lelövése a címlapokra került az egész országban, Derocher emlékeztetett, hogy az őslakos vadászok évente több mint 500 jegesmedvét ejtenek el. Nyitókép:
Számuk talán a hatvanezret sem érte el. Bár a fő hadszíntér Európa volt, a britek nagyon is komolyan vették az itteni pozícióikat. A gyarmati harcok fő színterei a stratégiai helyen álló erődök voltak, melyek fából és földből készültek. Általában folyók, tavak mellé építették őket. Nagy nyílt csatákra nem volt lehetőség, kevés volt az ember. A francia kolóniák lakossága elenyésző volt, az angol telepek széttagolódtak, nehéz volt összegyűjteni és még nehezebb volt egyben tartani a fegyverforgató férfiakat. Az Európában divatos vonalharcászatot itt nem lehetett alkalmazni, többek között a mindkét fél által foglalkoztatott indián segédcsapatok harcmodora miatt sem. A fegyveres konfliktus már 1754 tavaszán elindult, történt ugyanis, hogy egy bizonyos George Washington, Őfelsége őrnagya a virginiai milícia élén megtámadta a franciákat az Ohio folyó völgyében. Emberek közé tévedt a jegesmedve, le kellett lőni - Infostart.hu. Pár hónappal később már a brit gyarmati erők főparancsnoka, Edward Braddock indult meg 2000 emberével és Washington milicistáival. A franciák azonban megverték őket, maga Braddock is életét vesztette.