A Remélem legközelebb … felkészült, összeszedett alkotás, s a maga szűk 100 percével tökéletesen kifejti azt az üzenetet, amit általában mindenféle társadalmi célú hirdetésbe igyekeznek beletuszkolni az illetékes szervezetek: hatásos, hihető, thrillerszerű történeten keresztül mutatja be, hogyan képes tönkre tenni egy (illetve más és másképpen, de több) kamaszt a technikai kütyükkel felturbózott tömegkommunikáció. Index - Kultúr - Megdöbbentően jó a semmiből jött film a lila hajú lányról. Természetesen a mindennapok szintjén. Jelenetek a filmből Igen, Schwechtje filmje a zaklatásról szól, arról, hogy a gimnazisták egyébként is bonyolult és zaklatott élete miféle tragikus fordulatokat vehet, ha ők, s a körülöttük élő felnőttek sem értik, mi is forog kockán, s minek mi lehet a következménye. Szól az első szerelemről, az első csalódásról, meg az úgynevezett bullying mellett olyan fogalmakról is, mint például a sexting, de nem valamiféle lexikális modorú okoskodás zajlik a vásznon, hanem egy film, amiben egy anime-rajongó leány ( Herr Szilvia) furcsa viszonyt kezd imádott angoltanárával ( Polgár Csaba) – ám a virtuális térben (figyelem, közhely következik! )
Ha úgy tetszik, Schwechtje valóban ítélkezik, de inkább figyelmeztet, pont úgy, s pont olyan profizmussal és empatikusan, mint ahogy a téma világhírű mozgóképei tették, például a Tizenhárom okom volt című Netflix-tévésorozat. S valóban: ezt a filmet a legkisebb szerénykedés nélkül oda lehet sorolni a legsikerültebb külföldi tinifilmek mellé: ez van nálunk is, ennyire nem értjük, nem látjuk, mert nem látjuk át, mi zajlik a gyerekeinkkel, a gyerekeinkben – pedig irtózatosan fontos lenne, hogy legalább megpróbáljuk. Hát, ez a fontos film nem kapott itthon filmalapos támogatást, s alighanem ezért is lehet az, hogy képileg sajnos szegényesebb, mint kellene – bár néhány, a felmutatottnál frappánsabb vizuális ötlet azért csak belefért volna a meglehetősen szűkös költségvetésbe. Revizor - a kritikai portál.. Úgy zseniális mozi lehetett volna, így "csak" egy nagyon jó film. Amit tényleg minél több embernek kellene látnia. S persze elgondolkodnia rajta. A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.
Vagy mennyire érthető, hogy az egyedülálló anyuka próbálja egyengetni a szakmai és magánéletét, és mennyire magától értetődő mégis az, hogy ez szinte teljes elhanyagoltságként csapódik le a gyerekében. Igen, ennek a közeledésnek, haverkodásnak, udvarlásnak része, eszköze és helyszíne az online világ, hogy a fenébe ne lenne? És igen, ezek az eszközök újfajta lehetőségeket adnak mindenki kezébe. Remélem legközelebb sikerül meghalnod online. Azéba is, aki titokban szeretne beszélgetni egy tiltott kapcsolattal – mondjuk az egészen fiatal és helyes angoltanárral –, suttogva a videocseten. Azéba is, aki röhögni akar a töriórán, és a papírgalacsin-dobálás helyett már inkább az előtte ülő csaj hátul kilógó bugyijáról küld körbe egy fotót. És azéba is, aki bosszút akar állni a másikon a saját kudarcáért, a világ igazságtalanságáért, vagy azért, mert másnak összejön, ami neki nem. És ezt hívhatják cyberbullyingnak – most éppen úgy hívják –, de a lényeg nem ez, hanem azok a folyamatok, amelyek a szereplőkben lejátszódnak. És ezeket iszonyú okosan, átgondoltan, átélhetően, és ami még fontosabb: hitelesen mutatja meg a film.
A rendező rengeteget beszélgetett kamaszokkal a saját problémáikról a munka kezdete előtt, és úgy tűnik, elég jól meg is értette őket, ami mellé viszont még láthatóan forgatókönyvírónak is tehetséges. Remélem legközelebb sikerül meghalnod 2. Talán a szülők mondatain érződik a legjobban, hogy mennyire: bár ennek a generációnak csak pár jelenetenként van pár mondata, de ezek mindig tökéletesek, és pár szóval képesek megmutatni, milyen (gyenge) háttér inog a kamaszok mögött, oda nem figyelő, a jeleket észre nem vevő, vagy azok miatt inkább csak dühös anyukákkal, hiányzó apukákkal, idióta, káros, de nagyon macsós tanácsokat osztó pótapákkal. Ennyire jó:))))) Index: 8/10 De Schwechtje azért egyáltalán nem valami dokumentumfilmes bemutatót készített a mai kamaszokról; az inkább csak a mellékhatás, hogy harminc, vagy talán húsz évesnél idősebb nézők elég jó és torzítás nélküli képet kaphatnak erről a korosztályról, mondom, minden nagypapás fejcsóválás nélkül. A film viszont egy olyan központi konfliktus köré épül fel, amely van annyira különös, hogy végig fenntartsa a feszültséget: a főszereplő 16 éves lány beleszeret a tanárába, aki, miután felmond a suliban, nyitott is arra, hogy viszonozza a közeledést.
Borítókép: Vertigo Média
Eszter után pedig érdeklődni kezd a nagymenő Beni is. Eszter és a "tanár úr" kapcsolata egyre inkább laposodik, és a lány végül véget vet az online viszonyuknak. A bosszú pedig nem marad el: a lányról készült félmeztelen fotók a világhálón landolnak. A dolog döbbenetes csavarja pedig, hogy erről Eszter bálványozott szereleme semmit se tud, ugyanis mindvégig a lányba reménytelenül szerelmes, az osztály perifériáján élő srác vette fel a tanár szerepét, és volt a gép túlsó oldalán. Eszter pedig megjárja a saját poklát, és végül öngyilkosági kísérletet követ el. Azt gondolom, hogy a film a magyar valóságot illetve a fiatalok valóságát nagyon hitelesen mutatja be. A szülők nincsenek jelen a gyerekeik életében, Eszter anyja például sejthetően viszonyt folytat a jóval idősebb főnökével. Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – Budapesti Távmozi. A lány mindent elkövet egy kis figyelemért, pedig alapvetően introvertált típus. Lilára festett haj, animék iránt rajongás- Eszter egy szubkultúra része, mégis vágyik a többség elfogadására. Peti a reménytelenül szerelmes srác, az aki rájön, hogy Eszter szerelmet érez az angoltanár iránt- ezért a bőrébe bújik, és ő az aki nyilvánosságra hozza a lányról a félmeztelen fotókat.
Kiváló Reméljük, minél többen megnézitek. Fontos lenne. Szmájli nélkül.