Leírás Magyar írók az első világháborúban | Kosztolányi Dezső Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai Mostan színes tintákról álmodom. legszebb a sárga. Sok-soklevelet E tintával írnék egy kisleánynak Egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűkkel írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. Kosztolányi Dezső - Boldogság | doksi.net. És akarok még sok másszínű tintát, Bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, És kellene még sok... Budapest, 1914. december Paraméterek Író Kosztolányi Dezső méret 14, 8 x 10, 5 cm Vélemények Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Beszámoló a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett kerületi szavalóversenyről Ferencvárosi iskoláink közös hagyománya – a Molnár Ferenc Általános Iskola jóvoltából – a Magyar kultúra napja alkalmából rendezett szavalóverseny. Olyan ünnep ez, ahol a vers az ajándék, ajándék annak aki adja és ajándék annak, aki hallhatja. Szerencsére sok szép ajándékot kaptunk ezen a január 22-i délutánon a Molnár Ferenc Általános Iskola könyvtárában! A zsűri kiemelte a tanulók (felkészítő tanárok) versválasztását, hogy mindenki a saját személyiségéhez illő verssel lépett a hallgatóság elé. Az értékelés során a tanulók többsége kapott személyre szabott értékelést, tanácsot – a versmondáshoz és megerősítést a pozitívumokban. Köszönjük a szervező iskolának és Nagy Csilla könyvtárostanárnak és kollégáinak a gondos vendéglátást és a könyvjelzőt, amelyet minden résztvevőt ajándékként, a közös délután emlékére megkapott. Tóth Viktória mán mk. Kosztolányi dezső ajándék utalvány. vezető II. helyezés: Szőcs Szilvia Kosztolányi Dezső Általános Iskola felkészítő tanára: Sándor Gabriella Különdíj: Bud Laura Kosztolányi Dezső Általános Iskola felkészítő tanára: Dicső István
Egy gonosz arcú ellenőr, aki valami facér színésznek látszott, gúnyosan kívánt jó éjszakát, mintha már előre elhatározta volna, hogy első álmomban borotvával vágja át a torkom. Mindenesetre dupla adag altatót vettem be Órákig félébren hallgattam a vonat zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová kerültem Torkom, orrom kiszáradt. A fűtőtestek afrikai hőséget árasztottak Valamit magamra kaptam Kitámolyogtam a folyosóra. Ebben a pillanatban kezdődött az a boldogság, melyről beszéltem, az a boldogságom, melynél eddig sohasem volt teljesebb és különb. A vonat vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott. Kosztolányi dezső ajándék kártya. Esett a hó Képzeld, esett a hó, ily kora ősszel, mint valami meglepetés vagy ajándék az égből, s kisütött a nap. Csillogó reggel volt Egy kis, német ipari város tűnt föl a völgyben. Vettem a bőröndömet, kiszálltam Behajtattam a városba Kacagó gyermekek az iskolába menet hógolyókkal dobálództak. A háztetők fehérek voltak. Lámpák égtek az emeleteken Villamosok csengettyűztek, merőben ismeretlen hangon, mint a karácsonyi angyalok.
Tulajdonuk voltaképp mozgó holmi. Amijük van, azt állandóan csereberélik. Kis ajándékot adnak, s titokban nagyobbakat remélnek helyette: szeretetet. Bizonyára mi is az ősemberek ivadékai vagyunk. Szeretünk kapni, de adni talán még inkább. Csak nagyon kevesen vannak, akik vérmérsékletük szerint teljesen beérik a kapás örömével. A kapás valaminek az ígérete és kezdete. Van-e olyan kincs és gazdagság, mely ne volna a maga valóságában siralmas szegénység ahhoz képest, amit remélünk? Álmodozásomból a cukrász rezzent föl, aki az iránt érdeklődik, mit vásárolok. Megveszem az aranyvirgácsot, a vörös ördögöt és az ezüst cukorkát. Ösztöndíj a doroszlói elsősöknek, ajándék az ovisoknak | Kosztolányi Dezső Céltársulás. De még mindig sokáig időzöm a cukrászdában. A többiek is, akik már csomagjukat ott szorongatják hónuk alatt. Élvezik a pillanatot. Ez az igazi ünnep. Amikor kimegyünk az utcára, szinte sajnáljuk azokat, akik csak kapni fognak. Támogassa az -ot Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a "kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót.
Egy gonosz arcú ellenőr, aki valami facér színésznek látszott, gúnyosan kívánt jó éjszakát, mintha már előre elhatározta volna, hogy első álmomban borotvával vágja át a torkom. Mindenesetre dupla adag altatót vettem be. Órákig félébren hallgattam a vonat zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl. Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová kerültem. Torkom, orrom kiszáradt. A fűtőtestek afrikai hőséget árasztottak. Valamit magamra kaptam. Kitámolyogtam a folyosóra. Ebben a pillanatban kezdődött az a boldogság, melyről beszéltem, az a boldogságom, melynél eddig sohasem volt teljesebb és különb. Kosztolányi dezső ajándék doboz. A vonat vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott. Esett a hó. Képzeld, esett a hó, ily kora ősszel, mint valami meglepetés vagy ajándék az égből, s kisütött a nap. Csillogó reggel volt. Egy kis, német ipari város tűnt föl a völgyben. Vettem a bőröndömet, kiszálltam. Behajtattam a városba. Kacagó gyermekek az iskolába menet hógolyókkal dobálództak. A háztetők fehérek voltak. Lámpák égtek az emeleteken.