Már egyszer-kétszer egészen kellemes, tavaszias idővel kényeztetett el bennünket a február, persze, hogy arra voltunk kíváncsiak, meddig tart még a tél - ami idén szokatlanul enyhe volt - mikor jön a tavasz, és mire számítsunk a nyáron. Ki mást is kérdezhettünk volna erről, mint a nyíregyházi Dávid Mihályt, akinek prognózisát 45 éve követjük évről évre. Sokan ezt a naptárt veszik alapul, amikor a nyaralásukat tervezik, de a mezőgazdaságban dolgozók számára is fontos információkat tartamaz a mérnök naptára, aki - mint a Szabolcsihírnek korábban már elmesélte - annak köszönheti az eredményét, hogy három tudós felismerte a világ működésének rendjét, ő pedig őket értette meg. Nos, nézzük akkor először, Dávid Mihály szerint meddig tart még a tél, mikor jön a tavasz! Most még a téli időszakban vagyunk, és akármilyen enyhe jelenleg az idő, a következő napokban hűvösebb lesz, ami eltart egészen február 20-áig - fogalmazott a szakember, majd így folytatta: a következő naptól kezdve emelkedni fog a nappali hőmérséklet egészen március elsejéig, de éjszakánként számítsunk fagyokra.
Sok meteorológus és klímakutató próbálja megjósolni, hogy milyen lesz például az idei tél, lesz-e egyáltalán hó, mikor jön a tavasz, és mennyire forró nyárra készüljünk. Azonban az egyre szeszélyesebb időjárás miatt ez egyre nehezebbnek tűnik. A szakemberek véleménye szerint az idei tél január második felében mutatja meg igazán magát. Ezt erősítette meg Dávid Mihály magánmeteorológus is, aki minden évben elkészíti a teljes évre szóló előrejelzését. Meleg, esős karácsony után a január első hete sem kecsegtetett igazi téli időjárással. Január 10-e után várható hidegebb idő és kisebb havazás is, az igazi telet azonban január végére, február elejére jósolja a magánmeteorológus. Fotó: Sági Ági Nincs ember, akit ne érdekelne, hogy milyen lesz az előttünk álló tél, tavasz vagy nyár. A szakemberek szerint idén az átlagosnál valamivel kevesebb lesz az eső, a tél változatosabb lesz, mint tavaly volt, a tavasz március közepén érkezik, a nyár jóval forróbb lesz a múlt évinél, pedig az sem volt hűvös.
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2018. ápr 20. 7:00 Fotó: Shutterstock Vannak, akik már a szezon elején, vannak, akik épp a közepén, és vannak, akik a nyár legvégén szeretnek inkább utazni, de sem az időjárás, sem az árak, sem a várható tömeg miatt nem mindegy, miként döntünk. A Wizz Tours tippjei ehhez nyújtanak segítséget. Júniusi kiruccanás Lélegzetelállítóan szép dél-olasz városka, Bari / Fotó: Shutterstock Szerencsés időjárás esetén a városokban már májusban nagy lehet a hőség, és ezért sokan már júniusban elvágyódnak egy kényeztető pihenésre. A nyár eleje mindenképp a legkedvezőbb időszak a legnépszerűbb nyaralóhelyek felkeresésére, mert júniusban még elkerülhetjük a legnagyobb tömeget és az időjárás is kellemesebb. A lélegzetelállítóan szép dél-olasz városka, Bari, vagy a Côte d'Azur fővárosa, Nizza nem csak hogy csendesebbek a nyár elején, de a nyaralás árából is lefaraghatunk, ha a főszezon előtt utazunk. A hidegtől nem kell tartani: ugyan az éjszakák még júniusban hűvösek lehetnek, de az egész napos napsütéses meleg után ez inkább felüdülést jelent, mintsem kellemetlenséget.
J úliusban ezért érdemes lehet ellátogatni az ilyenkor kevésbé népszerű, ám rengeteg látnivalót kínáló, északabbra lévő városokba egy kis feltöltődésre. A vibráló, egyszerre modern és történelmi emlékekben gazdag Koppenhágát nem is kell bemutatni. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a nyár közepén az árak is kedvezőbbek és csendesebb is a dán főváros, mivel a helyiek ilyenkor nyaralni mennek. A Wizz Air nemrég indított új járatot a norvégiai Stavangerbe is, a túrázók nagy örömére. A városból egy lenyűgözően szép komputazással és némi túrázással elérhető Prédikálószéknek minden természetkedvelő bakancslistáján rajta kell lennie, valamint a jégkorszak során két szikla közé ékelődött, ezer méter magasságban függő, lélegzetelállító Kjerag-sziklának is. Nyár végén Egyre kisebb a tömeg, és ez egyes helyeken már az árakon is meglátszik, különösen a nyár utolsó heteiben. Ezért is szeretnek sokan augusztusban utazni, másrészt így az őszi-téli időszaknak kellően kipihenten és lebarnulva lehet nekivágni.
Az akár másfél két héten át tartó igazi forróságot és strandidőt június végére várja. Csakúgy mint a többi nyári hónapban: júliusban és augusztusban is a hónap második felében járunk jól a belföldi nyaralásokkal - ezekben a hetekben ugyanis minden bizonnyal száraz melegre készülhetünk. Bár mindent egybevetve hosszan tartó nagy melegre nem kell számítani, az irodákban "vakációzók" június végén és július-augusztus fordulópontja körül embert próbáló forróságra készülhetnek. Ezekben a napokban egészségügyi vonzata is lehet a forróságnak, s a betondzsungelben szinte elviselhetetlen lesz a meleg. Az idei nyár elején is lehet ugyanakkor számítani a percről percre változó időjárásra. Csakúgy mint a tavalyi esztendőben, 2008-ban is érkezik derült égből villámcsapás, s nem lesznek ritkák a fél- egy óra alatt lefolyó heves és bő hozamú zivatarok, a fákat tövestől kitépő orkán erejű szelek. Akik vakációjuk alatt lemaradnak a forró, száraz időről, azoknak sem kell szomorkodniuk majd. Szeptember első fele - 2007-tel ellentétben - még egy átlagos augusztus minden pozitívumát magában hordozza majd.
Ennek negatív következménye a természetre és a mezőgazdaságra nézve a gyakori vízhiány okozta szárazság. Az elmúlt évekhez hasonlóan 2021-ben a viszonylag nyugodt és eseménymentes meleg június után a július mozgalmasabb időjárást tartogat majd, hiszen a meleg napok mellett lesznek hűvösebb, szelesebb és időnként csapadékosabb 2-3 napos időszakok is. Ez általában akkor érinti negatívan a nyaralókat, ha belföldre indulnának a hétvégén, de rossz idő van a Balatonnál vagy más kiemelt belföldi vízparti nyaralóhelyeken. Az augusztus 2021-ben már nyugodtabb hónap lesz, kevesebb esővel, és várhatóan néhány napra újra beköszönt majd a kánikula is. Mivel az átlagosnál melegebbek a magyarországi nyarak, így 2021-ben is lehetnek olyan napok, amikor melegrekordok dőlnek majd meg. Ha a trend folytatódik, és minden év egy kicsivel melegebb lesz Magyarországon, akkor nem csupán az enyhe telek válnak megszokottá, de dédunokáink a budapesti időjárás sokkal inkább kairói, athéni melegnek fogják már érzékelni.
Termetük hatalmas, testüket alig sebzi a golyó, és ha felmérgesednek (amire meglehetősen sűrűn lesz példa), akkor vörös neonfényt árasztanak magukból, szájukból pedig halálos sugarak csapnak ki – legyőzésük éppen ezért nem gyerekjáték, hanem igazi férfihoz illő kihívás. Lévén a Blood Dragon csupán kiherélt kisöccse a Far Cry 3-nak, így a fő sztori melletti egyéb elfoglaltságok csak arra szolgálnak, hogy egy kicsit kitolják a játékidőt, a lényeget Rex nagyjából hat órás sztorija biztosítja, ami nemcsak azért marha szórakoztató, mert egészen agyament dolgokat ("Üsd ki az atomreaktort! ") kell benne végrehajtani, hanem azért is, mert az egész kaland kikacsintásokkal, utalásokkal, easter eggekkel és ütős idézetekkel van tele. A rendelkezésünkre álló összes hely is kevés lenne ahhoz, hogy minden egyes apróságot összeszedjünk, ízelítőnek legyen elég annyi, hogy a legendás évtizedek olyan meghatározó alkotásai köszönnek majd vissza, mint a Die Hard, a Terminátor, a Robotzsaru, a Tökéletes Katona, a Karate Tigris, a Predátor és a Kommandó, sőt, az olyan kultikus rajzfilmek nyomai is tetten érhetők a játékban, mint a Transformers, a Tini Nindzsa Teknőcök, vagy éppen a G. Joe.
Földön, vízen és levegőben harcoltunk a gonosz kalózokkal, illetve a játék második felében a különleges alakulatokkal. 2018-ban ezek az elemek még mindig megállják a helyüket, a baj csak az, hogy azóta menetrendszerűen kétévente kijött egy Far Cry játék, amelyekben pontosan ugyanezeket a tennivalókat adta számunkra a Ubisoft. 2014-ben a Himalája égig érő hegyei között küzdöttünk a korrupt rezsim katonáival, 2016-ban az őskorban védtük meg törzsünk tagjait a kívülállóktól, idén pedig Montana vadregényes tájain harcoltunk a vallási fanatizmus ellen. És akkor még szóba se került a nyolcvanas évek sci-fijeit kiparodizáló Blood Dragon. A Far Cry 3 Classic Edition első elindításakor még éreztem minimális bizsergést, de aztán néhány óra játék alatt ez teljesen elmúlt, már nem akartam teljesen kipucolni a térképet, felszabadítani az összes helyőrséget és megszerezni minden elérhető fegyvert. Hat éve csinálom ezeket rendszeresen, különböző korokban, flórával és faunával körbevéve, egyelőre ennyi elég volt.
A fogságból ugyan megmenekülünk, de a barátainkat egyenként kell összeszednünk, miközben szép lassan, bázisról-bázisra szabadítjuk fel a trópusi poklot Vaas félkatonai kompániájától. A főgonosz, Michael Mando játéka még ma is meggyőző, széles vigyorral a számon konstatáltam, hogy a színészt a Better Call Saul című sorozatban már egy érző szívű gengszterként láttam viszont. A tesztelés elején naivan azt hittem, hogy a nyitott világú tevékenységek és a véletlenszerű tűzharcok már nem lesznek annyira vonzóak. Az igazság az, hogy nagyon is azok! A mellékküldetések a későbbi részekben egy centivel sem lettek összetettebbek, a küldetésadó NPC-k még most is érdekes figurák, és – kapaszkodjatok meg – még újszerűnek is hatott néhány misszió, hiszen bő fél évtized elteltével nem mindenre emlékeztem. A Far Cry 5-ben kicsit zavart, amikor a sztorit továbbgördítő küldetések totál váratlanul indultak el, elvéve a kezünkből az irányítást, és hirtelen egészen máshol találtuk magunkat, mint korábban. Itt úgy éreztem, én irányítom a kalandot, nem idegesítettek fel a készítők gerillaakciói.
Maga a változatos trópusi szigetvilág a maga fülledt dzsungeleivel, vakító napfényével, csillogó vizű lagúnáival kiállta az idő próbáját, igaz, a grafika a 900p-re (Xbox One), az 1080p-re (PS4) vagy az 1440p-re (PS4 Prón és Xbox One X-en) húzott felbontáson kívül nemigen változott. Oké, az árnyékok és a textúrák élesebbek lettek, a bevilágítás is fejlődött, és a fekete hálóval megvert SSAO-t végre a látványosabb Ambient Occlusionre cserélték, de ennyi. Lényegében már a jelenlegi konzolon is úgy néz ki a játék, mint hat éve a PC-s verzió maximális beállítások mellett. A betonstabil 30 fps is meghálálja magát, elvégre a pazar képminőséghez sokkal konzisztensebb sebesség társul. Oké, a 60 fpst az öregecske PC-s változatból simán ki lehet csikarni, így még mindig az a legjobb kiadás. Ennek ellenére a Far Cry 3 játékmenete csak erős közepesnek számít 2018-ban. Látszik, hogy az elmúlt évek során a bejáratott alapokat már csúcsra járatták a készítők, a craftolás már kimondottan unalmas, nem véletlenül egyszerűsítették le az ötödik részben.
Itt úgy éreztem, én irányítom a kalandot, nem idegesítettek fel a készítők gerillaakciói. A bizonyítékhoz álljon lejjebb két kép, egyik a régi X360 emuláció 4K-s Xbox One X futtatásából, a másik pedig egy natív képernyőlopás az XOX "Classic" változatból. Ugye nem gyenge a különbség? (Kattints a lenti kép vonatkozó oldalára a teljes felbontásért! Figyelem, a screenshotok nagyméretűek! ) Persze játékmenetében is maradt az erős vállalható kategóriában a játék. Néhány ponton azért érződik, hogy az elmúlt epizódokba azért bőven pakoltak áramvonalasítást, tartalmi- és mechanikai bővítéseket. A feladatok jellegükből fakadóan már a játék elején kicsit laposabbnak tűnnek, mint annak idején, de hé! Azóta annyi Far Cry játékkal játszottunk, hogy nem is csoda, hogy ez az érzés hamar jelentkezik. Ezeket a döcceneteket leszámítva a Far Cry 3 Classic nem csak egy lehúzás, vagy egy szimpla tartalmi pótlék (hiszen az FC5 mellé dögivel jön még majd az eredeti kontent is), hanem tisztelgés a sorozat, és az Ubisoft aktuális korszakának gyökerei előtt.