'sztán most biztosan naggyon bunkó vagyok... Az Eredendő bűn nem unalmas, illetve nem csak. Most csak röviden: hatásvadász, buta, nem-eredeti, kiszámítható, felületes. Typisch karibi giccs, a múló latinmánia utolsó rezgéseit meglovagló tisztességes iparosmunka, se íze, se bűze, a szokásos hosszú sveknelésekkel a sok pörgő szines ruha közt, szép pacikkal, hangokkal, drámával-színházzal, végzetasszonyával. Gagyi, ahogy van. Ráadásul Angelina Jolienak szörnyen ronda, csontos karjai és kezei vannak. Ha már valaki világsztár, legyen szép keze. Biztosan elrontotta a Magnum. Vagy több töltött káposztát kellene betúrnia ebéd gyanánt. Röviden ennyi, de mé számíthattok rám. mérges Borzas Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
A rendező is így gondolhatta, mert az ágyjeleneteket kevésbé kidolgozott részekkel fűzte össze. A film így remek alkalmat kínál arra, hogy megnézzük, mennyit ér önmagában a két sztár. Az Eredendő bűnben felfedezhető értékeket pedig nyugodtan írhatjuk az ő számlájukra. Eredendő bűn – Original Sin, 2001. Színes, francia-amerikai film, 116 perc. Rendező: Michael Cristofer, operatőr: Rodrigo Prieto. Főszereplők: Antonio Banderas, Angelina Jolie. Forgalmazza a Best Hollywood. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Michael Cristofer filmjében minden úgy indul, mint egy átlagos szappanoperában. A jóképű, gazdag kávéültetvényes, hogy a számító hozományvadászokat kiktassa, levelezés útján szerez magának ifjú feleséget. Egyetlen cél vezérli, utódokat akar magának, pici trónörökösöket. Amikor a lány odaér a birtokra, kiderül róla, hogy gyönyörű, érzéki szépségű nő. Mielőtt a férfiban felébredne a gyanú, hogy itt valami nem stimmel, már nincs visszaút, menthetetlenül szerelembe esik. A forró, szenvedélyes kapcsolatnak azonban hirtelen vége szakad. A lány eltűnik… 1969-et írtunk, amikor Catherine Deneuve és Jean-Paul Belmondo főszereplésével a mozikba került Francois Truffaut filmje, A Mississippi szirénje. Az Eredendő bűn ugyanabból az írott forrásból táplálkozik, mint elődje. Cornell Woolrich műve kortalan, megfelelő tálalásban bármikor sikerre vihető, ezt ismerte fel Michael Cristofer is. Talált két érzéki szépségű színészt, és erotikával fűszerezett thrillert forgatott. Angelina Jolie és Antonio Banderas kiválasztásával nincs is semmi probléma, személyes varázsuk elviszi a hátán a filmet.
Láthatjuk a pár mézesnapjait (egy jelenet erejéig a szeretkező házasokat is), aztán lassú kibontakozás indul ebből az idilli alaphelyzetből. Az első gyanús momentum, hogy Vargas -ismeretlen okokból- a magánvagyonán kívül a céges bankszámláját is meg kívánja osztani az újdonsült feleségével, amitől minden mozinéző egyből a fejéhez kap. Angelinát a sejtelmes titokzatosság lengi körül, amivel meg kell addig elégednünk, mígnem egy nap el nem tűnik, a férje összes pénzével együtt. Vargas átalakul a házasságban, megváltozik a véleménye a szerelemről (eleinte nem hisz benne), és elkezd nyomozni az eltűnt felesége után. Vissza akarja kapni, de nem a pénzét, hanem a nőt. Ekkor már felmerül a második gyanú is a nézőkben, miszerint egy olyan filmet látunk, ami két, maximum három szereplős lesz. Így is van, a harmadik főszereplőt Walter Downs-nak (Thomas Jane) hívják, ő a magánnyomozó, aki elvileg segít Vargasnak felkutatni a feleségét. Tehát időnk nagy részében őket látjuk a vásznon, a többi felbukkanó karakter csak statiszta-szintű közreműködő a filmben.
A hatóságok azonban továbbra is késlekedtek a lakosság kimenekítésével: csupán 36 óra után kezdték meg az evakuálást a közvetlen veszélyzónából. Katonákat vezényeltek a felrobbant reaktorblokkhoz, akiknek megfelelő védőfelszerelés nélkül kellett eltakarítaniuk a romokat, hogy hozzákezdhessenek a reaktor maradványait befedő betonszarkofág megépítéséhez. A több hónapig tartó akcióban százezrek vettek részt, ezrek haltak meg a Csernobilban eltöltött órák, napok következtében. Az áldozatok számáról nincsenek pontos adatok. Hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, mivel a Szovjetunióban a katasztrófa után titkosították az áldozatok kórházi kartonjait. Csernobili katasztrófa oka sushi. Ismertek azonban a csernobili atomkatasztrófa közvetlen áldozatai, akik a Csernobili atomerőmű 1986. április 26-án 01:25-kor bekövetkezett robbanás, illetve az azt követő mentési munkálatok alatt; szolgálati és állampolgári kötelezettségük teljesítése során azonnal, illetve életveszélyes sérülésük, egészségkárosodásuk miatt a balesetet követő kilencven napon belül életüket vesztették.
Az atomenergetika történetének legsúlyosabb balesete rádöbbentette az emberiséget arra, hogy a nukleáris energia beláthatatlan veszélyek forrása lehet, ha gondatlanul kezelik. Újabb intő jel a 2011 márciusi fukusimai baleset, amely a csernobilihez hasonlóan a legmagasabb, hetes szintű besorolást kapta a nukleáris eseményeket rangsoroló skálán. A csernobili atomerőművi katasztrófánál elsőként bevetett likvidátorok 50-70 százaléka már nem él - vélte hétfői sajtónyilatkozatában a térség egyik egykori katonai parancsnoka. Az évforduló alkalmából megjelenő visszaemlékezések sorában a Komszomolszkaja Pravda című orosz lap Nyikojaj Antoskin vezérezredest, a Szovjetunió hősét szólaltatta meg, aki a légierő kijevi körzetének a parancsnoka volt. Atoskin irányította az első tíz napon a következmények felszámolásában részt vevő repülősöket. Csernobil: egy atomkatasztrófa története » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. A lapnak elmondta, hogy az ukrán miniszterelnök már április 26-án reggel utasítást adott megfelelő mennyiségű autóbusz és személyautó összeszedésére az erőmű környékén élők evakuálásához.
2011. április 26. 11:26 Huszonöt éve, 1986. április 26-án következett be az ukrajnai Csernobilban a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-szerencsétlensége. Biztonsági kockázatok, szakmai felkészültség, szavahihetőség, emberi tényező, s az őszinte beszéd hiánya, avagy mi is történt Ukrajnában azon a tavaszi napon? A Kijevtől 130 kilométerre épült erőműben 1000 megawattos, könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorok működtek. 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktorát két robbanás vetette szét, felszakítva az épület tetejét és falait. Csernobili katasztrófa oka giner. A reaktorban tíz napig égett a tűz, és több százszor annyi radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után. A vizsgálat kiderítette, hogy a katasztrófát a reaktor tervezési hibája és egy felelőtlen, nem engedélyezett kísérlet okozta. A személyzet azt akarta kipróbálni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a pót hűtőrendszer átmeneti üzemeltetésére, amíg a dízelgenerátorok működésbe lépnek.