SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei tartalom: "Fekete István kötetében rövid, hangulatos írásokat gyűjtött egybe. A történetek egy részében saját gyermekkoráról, régi emlékeiről, a századeleji dunántúli falu életéről vall az író. Tolla nyomán évtizedek távlatából elevenednek fel a falusi telek, a csintalan - és néha veszélyes - gyermekjátékok, az erdei kirándulások és családias, meghitt hangulatú karácsonyesték emlékei. S a régi történeteket természetesen megszépíti, derűsebbnek mutatja a csalóka távolság, a messzi múltba néző emlékezés. A kötet második fele Fekete István újabb természeti leírásait tartalmazza. A könyv lapjain feltárulkoznak az erdők-mezők, bokrok és nádasok legrejtettebb élővilágának titkai. Madarak, bogarak táplálkozását, a leskelődő ellenséggel folytatott élet-halálharcát, apróbb-nagyobb család "ügyét" fürkészte ki az író, mesél róla szép, ízes nyelven, tanulságosan és szórakoztatón. Nagyobb gyerekeknek - és felnőtteknek is - élvezetes olvasmányt nyújt az "Őszi vásár". "
A skatulyáit feszegető Fekete Istvánnak látszólag nem volt szerencséje, hiszen a tündéri realizmusát hatásosan érzékeltető Őszi vásár végül 1962-ben jelent meg, és ez meghatározta, hogy az olvasók körében miként terjesztették. E sajátos kiadói gyakorlat ifjúságivá egyszerűsítette azt a változatos repertoárt, amely valójában gyereket és felnőttet egyaránt megérinthet. Az idősödő író kései leltárának válogatott portékáiból az életút elején járók és a már javában taposók egyaránt élvezettel válogathatnak. A kortárs közönség kedvező viszonyulását jelzi, hogy egyetlen könyvét sem követte annyi elismerő visszajelzés, mint ezt a kötetet. Az Őszi vásár ciklusait Fekete István állította össze, jobbára az előző tizenöt esztendő elbeszéléseiből. Apróbb stilisztikai simítások mellett esetenként módosított is a szövegeken: főleg a csattanókon változtatott úgy, ahogyan a hatvanas évek elején helyesnek vélte. Ráadásként néhány új, illetve addig csak rádióban elhangzott történet is helyet kapott a kötetben.
A Gölle című fejezet nagyobb lélegzetvételű, pontosan negyvenegy rövid elbeszélés található benne. Ebben részben elsősorban gyermekkorára emlékezik vissza, melyben megjelenik a szeretet és a barátság. Mindemellett előtérbe kerül a fiatalkori szerelmek első mozzanatai és annak csalódásai is. A második fejezetben, - melyben közel egy tucat elbeszélés szerepel, - szerepet kap a természet, így hangulatos és varázslatos párbeszédekben érvényesülnek az erdők, az állatok és a növények, melybe szívesen elmerül az olvasó. Biztos vagyok benne, hogy azon olvasók akik szeretik a természet hangulatát és Fekete István történeteit, remekül fognak szórakozni. Ajánlom minden korosztálynak. :) Fekete István válogatott elbeszéléseinek újabb szerzői összeállítása éppen úgy árnyalja az író vadászelbeszéléseinek két évvel korábban megjelent gyűjteményét, a Ködöt, mint ahogyan az Öreg utakont az Egy szem kukorica követte. A szándék ezúttal is nyilvánvaló: első, elkötelezett rajongói mellett a szülőföld és a gyermekkor nosztalgikus hangulatai iránt vonzódóknak is kedvezni kívánt.
– Csak lépésben, itt a kocsi körül, hallja! De ne úgy üljön, mint a macska a köcsögszárítón. A ló elindult, s én azt gondoltam, hogy alulról nem is látszott, milyen fene magas ez a Fergeteg. Elláttam egészen a malomig, aztán fordultunk, akkor meg három falu tornya is felállt a párás messzeségben. Megveregettem a ló nyakát. – Fergeteg – biztattam –, Fergeteg – hogy lépjen egy kicsit gyorsabban, mert ez mégse lovaglás. A ló csendesen ügetni kezdett, mintha most már ő is kedvét lelné régi mesterségében – hiszen huszárló volt valamikor –, én pedig, amikor megtaláltam a ritmus és az enyhe sebesség összhangját, mérhetetlen gyönyörűséggel "szeltem" a levegőt. – Csak lassan, lassan – aggódott pártfogóm, de nem hallgattunk már rá sem én, sem a ló. Főleg a ló. – Fogja, fogja a száját, a Ponciusát!! … Reszelje a száját – ordította –, reszeljeeee… Reszelhettem! Kitanult öreg csont volt a derék Fergeteg, fogára kapta a zablát, nyerített egyet vidám gyönyörűséggel, mintha trombita zendült volna gyülekezőre, aztán olyan vágtába csapott, hogy egy szót se szólhattam a gyorsaság ellen.
Tavaszi? napsütés 1 440 Ft 2 240 - Készlet erejéig Bao Ninh: A hét törpe tábora 2 150 Ft 3 240 - Készlet erejéig Huszadik századi magyar novellák - Modern Dekameron 4 490 Ft 5 580 - Készlet erejéig Szilágyi István: A hóhér könnyei 3 780 Ft 4 870 - Készlet erejéig Örkény István: Niagara Nagykávéház - Novellák II.
Úgy tesznek például, mintha egész nap csak ormánylóbálva imbolyognának a sehova, aztán meg lomhán feldlnének, mintha épp odaértek volna, ahová nem is akartak menni. Na, ez mind csalás, mert nagyon is célirányosan közlekednek, például a következ vízlelhelyig, és ha pedig sürgs dolguk akad, mert közeleg egy káposztamez, vagy mondjuk kergetik ket a teával, akkor úgy tepernek, mint a szél, akár 48 km/óra sebességre is fel tudnak pörögni. Orral fejel Aztán. Úgy csinálnak, mintha kis kedves, cuki, jámbor plüssizék lennének, pedig ha éhesek, letapossák a vetést, kikaparják a gyökereket, felzabálják a termést, és ami az útjukba áll, azt kidöntik orral. Aztán. Apu, hogy megy be? – zenés esték a pesti állatkertben – Infovilág. Olyan, mintha azért lenne nagy a fülük, hogy jobban halljanak, pedig dehogy. A fülük azért nagy, hogy legyezgessék magukat a melegben és párologjanak rajta. És az ormányuk sem arra való, mint például más földi halandók ormánya, hogy levegt vegyenek, hanem mutáns módra az a kezük. Laboratóriumi titkos kísérletek során álruhás tudósok kiderítették, hogy az ormányuk végén fogóujjuk van, meg vízszippantójuk, meg zuhanyrózsájuk, hogy mást ne mondjak.
Mert fur 3467 Bilicsi Tivadar: Tavasszal minden kislány csinosabb Tavasszal minden kislány csinosabb, az ajkuk érett meggynél pirosabb. Mindegyik úgy virít, mint rózsaszál az ágán, és mind-mind mosolyog rám. Mikor a télből szívünk kilábolt, olya 2684 Bilicsi Tivadar: Nem wurlitzer a verkli Sípláda szól az udvaron, S bár rosszalkodna kisfiad, Ezúttal ne 1165 Bilicsi Tivadar: Jöjj vissza csókos, ifjú nyár Süt a hold, mint rég, A világ oly szép, Tavasz este lenge szellő. Szememen könny ég, De csodás is volt ez rég! Az ajkam még piros volt, szívem fehér. Valcert 1064 Bilicsi Tivadar: Szappanbuborék Szappanbuborék, nincsen benne semmi, hidd el, nem szabad fölényesnek lenni! Három alma, meg egy fél, fölényesen nevettél. Ha nem tetted volna, akkor vígan velem lehetnél. Szappanbub 977 Bilicsi Tivadar: Azok a szép idők Nem voltam én akármilyen nyámnyila legény, körbeforgott utánam a Kálvária-tér, ahol peckesen, szálegyenesen végigmentem én. „Apu, hogy megy be az a nagy elefánt...” - Veszprémi Állatkert új fogadóépülete. Alakomon úgy feszült meg a konfekció, mintha éppen 736 Bilicsi Tivadar: Moziba jár Moziba jár, pedig a mozi sötét verem, fenn a vásznon pereg a szerelem.
Egyrészt dolgozó nk, akik folyton vadásznak, másrészt szorgos és gondos anyák, és hiába szeretnének, alig pár hónapig tudnak csak gyesen lenni. Az oroszln visszatr jelkp volt a kirlyi s lovagi cmerpajzsokon, fknt Nagy-Britanniban, ahol a Brit Birodalom szimbluma lett. Legkisebbik lányom, a szöszi Évi, állatkertbe vitte el apukát. Jókat kérdez õ ott az elefántnál, hadd mondom el néhány buti szavát: Apu! Hod med be, az a nagy elefánt az oroszlán barlangába? Apu! Apu hogy megy be able to serve. Hod med be, az a nagy elefánt, hogy ha meghívják teára? Ha csak az ormányát dugja be a buta, az egy kész könnyelmûség: mire felszívja a teáját, leharapták rég az ormányát. Van-e pótormánya õnéki? Apu, mondd meg, hát, nahát! Édes kislány, én ezt nem tudom, kérlek! Édes kislány, kérdezz valami mást! Erre Évi elkezd keserûn sírni, S mással kezdi most az óbégatást: Apu! Pincébe, hogyan megy a zsiráf, hogyha fát kell hozni, néki? Ugye négyrétre hajtja össze a nyakát, Hisz a jó zsiráf ezt érti De ha gyűrött lesz az a hosszú nyaka, akkor mondd meg mit csinál Van-e vasalója őnéki, vagy a vasalója rossz, régi, Ezért nem tudná kivasalni a nyakát, akkor mondd meg mit csinál?
Ugyanis az orosz és ukrán harckocsik nagyarányú veszteségei mögött is a helytelen felhasználás húzódik meg. A legnagyobb példányszámban bevetett T–72-esek minden modernizáció dacára egy letűnt koncepció termékei, amelyeket huszadik századi, tömeghadseregekkel vívott háborúk megvívására optimalizáltak a hatvanas–hetvenes években. A XXI. századi intenzív hadviselés viszonyai között a korszerű fegyverek tüzének azonban nem tudnak ellenállni. Örök kérdés, hogy éppen melyik fejlesztés dominál: a páncélvédettség vagy a páncéltörő? Amikor az első harckocsi feltűnt a somme-i csatában, nem talált kihívóra, de a világháború végére már megjelentek az első páncéltörő fegyverek. Erre válaszul folyamatosan vastagodott a tankok frontpáncélja. Apu hogy megy be detected by copyscape. Viszonválaszul megszületett a kumulatív lőszer, nem sokra rá az ezt kivédő reaktív páncélzat, hogy aztán jöjjenek a dupla kumulatív rakéták, majd a robbanó reaktív páncél és így tovább. Az ukrán háború tapasztalatai azt mutatják, hogy jelenleg a páncéltörők vannak előnyben.