Ásvai Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5. ) A márciusi ifjak egyike, regényíró, a "nagy magyar mesemondó", országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-től 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. Jókai Mór (1825–1904) református középnemesi családban született Komáromban. Jókai mór a fehér rosa clara. Az anyakönyvezéskor a Jókay Móric nevet jegyezték be, de 1848-ban demokratikus érzésű lévén az y-t i-re változtatta, hogy nemesi származása ne kapjon hangsúlyt. Ekkoriban kezdte el használni hivatalos írásokban és művei aláírásakor a rövidebb Mór utónevet is. Iskoláit Pozsonyban (ahová az akkor szokásos módon cseregyerekként, német nyelvtanulás céljából küldték el), Pápán és Kecskeméten végezte. A pápai református kollégiumban ismerte meg Petőfi Sándort és annak unokatestvérét, Orlai Petrich Somát (a későbbi festőművészt); velük együtt vett részt az iskola önképzőkörének munkájácskeméten 1842–44 között jogot tanult.
Két gyakorlati év után, mint oly sok köznemesi származású magyar irodalmár, ő is ügyvédi oklevelet szerzett. Sose volt szüksége arra, hogy hivatalt vállaljon, 1846-tól haláláig meg tudott élni írásművészetéből. A rá következő évben Jókait nevezték ki a vezető, Életképek című irodalmi folyóirat szerkesztőjének. 1848. Augusztus 29. Jókai Mór A Fehér Rózsa. -én vette feleségül a nagy drámai színésznőt, Laborfalvy Benke Rózát. Az 1848-as forradalom kitörésekor a fiatal szerkesztő lelkesen felvállalta a nemzet ügyét, melyért mind tollal, mind fegyverrel is harcolt. 1849 augusztusában jelen volt a világosi fegyverletételnél is. Az elkövetkezedő 14 évet Jókai, politikai gyanúsítottként élte, de talán ez volt életének legdicsőbb korszaka, mivel a tiltott és megalázott magyar nyelv rehabilitációjának szentelte magát, megalkotva nem kevesebb, mint 30 nagyszerű romantikus művet, számtalan mesekötetet, esszéket, és kritikákat. Ezen időszak alatt születtek olyan remekművek, mint az Erdély aranykora, ennek folytatása a Török világ Magyarországon, az Egy magyar nábob, majd a folytatása: Kárpáthy Zoltán, Janicsárok végnapjai, illetve a Szomorú napok.
Halil Patrona a XVIII. század első felének nevezetes török történelmi alakja volt, aki személyes adottságai és az események összejátszása révén a hatalmas felkelés népvezére lett, s aki reformtervével akarta megújítani Törökországot. Ezt a történelmi eseményt dolgozta föl és tarkította török és általában mohamedán szokások, mesemozzanatok felhasználásával Jókai.
"Szilágyi Pál felesége G. Lenke, akinek a húga, Ila, Virág Károly felesége volt. Virág Károly szintén a Tüske u. 8. sz. alatt lakott, szerény, kertes családi ház emeleti kétszobás lakásában. Lukács Ivánnak a földszinten volt háromszobás lakása. Virág Károly tanult mestersége szerint szobafestő volt, és mint ilyen, Apró Antal jóbarátja, mellesleg azonban Kádár Jánossal együtt az illegális kommunista párt egyik vezető személyisége. Sógora, Szilágyi Pál a párt pénztárosa, illetve később (1945 után) a Gazdasági Osztály vezetője, majd követ Dél-Amerikában, kereskedelmi attasé Stockholmban. Virág Károlyt 1944 nyarán elfogta a Gestapo és valószínűleg Komáromban, 1944 őszén agyonlőtték. Így özvegye, G. Szerk: Kepes András: - Gyerek - baba - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Ila »nemzeti nyugdíjas« lett és mert gyermek nem volt, Apró Antal háztartását vezette, nevelte az Apró-gyerekeket, mert Apróné Klári is dolgozott. " Így volt vagy sem, anekdotának fantasztikus. Kepes szerint túsznak tartották itthon Kepes András apja, Kepes Imre is ismert elvtárs volt a belső körökben – bár ma ezt már kevesen tudják.
A riporternek maximum az lehet a dolga, hogy próbálja megnyerni a riportalanyát, hogy az hajlandó legyen neki jó interjút adni. * * * Egy marék giliszta Amikor Glenn Close Magyarországon forgatta a Találkozás Vénusszal című filmet, a rendező Szabó István ebben is amatőröket alkalmazott pici szerepekre. Felkérte barátját, Kepes Andrást és akkori feleségét is, hogy statisztáljanak egy jelenetben: két riportert alakítottak egy sajtótájékoztatón, ahol Glenn Close-t kérdezték. Az újságíró szabadkozott, hogy Rozi lányukat a felesége még szoptatja, nem is tudják kiszámítani, pontosan mikor. A rendező ragaszkodott hozzájuk, kaptak egy külön öltözőt, ahová bevihették a babát. Persze éppen akkor szopott a kicsi, amikor a forgatás indult volna. A rendező improvizált, szólt Koltai Lajosnak, az operatőrnek, hogy rendezze át a világítást. És ott ült a teljes nemzetközi sztárvilág és a sok statiszta, arra várva, hogy a baba jóllakjon. Amikor jelezték, hogy készen állnak, éppen akkorra sikerült befejezni a világítást.
Mellesleg mindenki számára nyilván kényelmesebb és kevésbé strapás a segítségre, pátyolgatásra szoruló felet játszani. A regényem nőalakjai szinte mind erős lányok és asszonyok, és az irodalom számtalan ilyen karaktert mutat föl, hogy csak egyik kedvencemet említsem: Ursulát a Száz év magányból. – A lányait is erősnek nevelte? – Úgy gondolom, ez nem nevelés, hanem inkább lelkialkat, idegrendszer kérdése. Van, amelyik erős, van, amelyik kevésbé az, de egyáltalán nem szükséges, hogy mindenki erős legyen. A gyenge ugyanúgy megérdemli az elismerést és a szeretetet. – Mit csinálnak a gyerekei? – Juli Alexander-tanár, egy stúdióban és művészeti főiskolákon tanítja ezt a pszichofizikai módszert. Bori rajz- és vizuális tanár, Rozi közgazdaságtant tanul, ősztől külföldön folytatja mesterszakon. Kata 15 éves, a Radnóti Gimnáziumba jár, úgy látom, jó érzéke van az emberekhez, és érzékeny a társadalmi kérdésekre. Lujza másodikos, nagyon eredetien rajzol, izgalmas lány, akárcsak a többiek. Lukácsot pedig minden érdekli, amit rúgni lehet, és amint az számomra az utóbbi időben kiderült, mindent lehet rúgni, nemcsak a labdát, hanem az üveggolyót, a játékokat, sőt a konyhában a fazekat is.