Bécstől 80 km-re délre található Alsó-Ausztria egyetlen téli-nyári síközpontja. Az egyedülálló hangulatú alpesi városka Puchberg am Schneeberg közelében fekvő losenheimi síközpontban egy négyszemélyes, kétsebességes ülőlift működik, ha van elég hó. A 2110 méteres magasságba néhány perc alatt feljuthatunk vele. A felvonó tőszomszédságában lévő régi pályavendéglőt is teljesen átépítették, így egy világos, modern, de mégis családias étterem várja a vendégeket, az épületen belül modern síkölcsönző, síszerviz és mellékhelységek is helyet kaptak. Az épület belső és külső kialakítása egyértelműen követi a világhírű puchbergi "Salamander Schneebergbahn" már kialakult dizájnját, ennek részeként az új lift is a "Salamander Sesselbahn" nevet viseli. A Schneeberg naposabb oldalán fekvő Puchbergen az utóbbi években egyre rosszabb telek voltak, elmaradó vendégek, kevés sínap jellemezte a határ közeli sípályát. A közeli gyerekpályákat ezért lefedték műanyaggal, így egész évben lehet már itt síelni tanulni.
A szállodákon is túl... még számos szálláslehetőséggel várjuk. Értékelési pontszám nagyszerű: 9⁺ nagyon jó: 8⁺ jó: 7⁺ Kellemes: 6⁺ Válogatásunk A legolcsóbb elöl Csillagbesorolás és ár Legjobb és legtöbbet értékelt A legfrissebb árakat és ajánlatokat a dátumok kiválasztásával láthatja. Ferienwohnung Semler Puchberg am Schneeberg A Puchberg am Schneeberg városában található 140 m²-es Ferienwohnung inmitten der Natur szállása kerttel, terasszal, ingyenes wifi-vel és a kertre nyíló kilátással várja vendégeit. Nice location, big rooms, large kitchen. I cannot complain at all. Bővebben Rövidebben 9. 7 Rendkívüli 103 értékelés Haus Lenz Ferienwohnungen - Fam Ostermann Az Alsó-ausztriai régióban, Puchberg am Schneebergben található * * a Haus Lenz * * játszótérrel, kerttel és ingyenes magánparkolóval várja vendégeit. Szuper szállás, kiváló elhelyezkedés a Schneeberg lábánál, kedves tulajdonos. Az apartman teljesen felszerelt, tiszta. Két kutyussal érkeztünk, nem volt probléma, zárt kert ahol akár szabadon szaladgálhattak.
Az egykori Salamander Kinderlandet átnevezték, új neve Wunderwiese lett, a gyerekparadicsom minden évszakban használható. A húzólifttel és szállítószalaggal ellátott tanulópálya mellett egy 130 méter hosszú hófánk pálya is kialakításra került, Wiesenflitzer néven, ez nyári attrakció. A Wunderwiese völgyállomásán síiskola, kölcsönző és hütte is található. A fejlesztéseknek köszönhetően a losenheimi síterep az egyik legideálisabb a kezdők és gyerekekkel síelni induló családok részére a határhoz való közelségének, mérsékelt árainak, modern berendezéseinek és kellemes lejtésű széles pályáinak és a több mint 2000 m magas Schneeberg nyújtotta panorámájának köszönhetően. Olvasd tovább
Tágas szállás volt egy 6 fős család számára. Mónika A környék lenyűgöző és a szállás nagyon jó helyen van (közel a vasút, Billa, erdei út). A szoba tiszta volt, csodás kilátással. A reggeli friss és finom. Ár érték arányban nagyon megfelelő. A szállás kertje hatalmas és rendezett, ahova nagyon jó volt kiülni olvasni Nagyon szèp helyen a szállá udvarias fogadtatás! Jól felszerelt konyha, Gyönyörű tiszta az egész lakás! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Remèlem jövőre is elmegyünk! Nagyon kedves, vendégszerető család fogadott bennünket, mindenben segítettek. Rendkívül jól felszerelt a szállás, fantasztikus környezetben. Ide szívesen visszamegy az ember máskor is! Adrienn Kutasson, böngésszen, és tervezze meg utazását elejétől a végéig
Hölgylátogatóm érkezett. Alig lépett szobámba, megmutatta új lakkcipőjét, harisnyáját. Én, hogy mulattassam őt, odadobtam kutyámnak egy darab kockacukrot. Ő közben megkívánta a kockacukrot, maga is kért egyet, s azonnal szájába dugta. Közölte, hogy nagyon szereti a kockacukrot, de legjobban szereti a lekváros kenyeret meg a "piros leves"-t (paradicsomleves). Ez a hölgylátogatóm két és fél esztendős. Arca – a setesuta hajacskájával, óriási kék szemével, be nem fejezett tétova vonásaival – olyan, mint a természet sietve odavetett, művészi vázlata. Körvonalai még határozatlanok, de maga a rajz gyönyörű. Mindig így képzeltem az angyalokat. Régóta nem érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal. Minden mozdulata, észrevétele érdekelt. Sokat tanultam tőle. Először azt, hogy a lelke – arcocskájával ellentétben – már teljesen készen van. Az az ősemberi lélek ez, melyet csak úgy tanulmányozhatnék, ha messze szigetekre utaznék, ahol vad törzsek élnek. Kosztolányi dezső az angyal szoevege. Ez a csöpp angyal maga az önzés. Legelső ő, s a holmijai.
AZ ÁPRILISI DÉLUTÁNON Az áprilisi délutánon dalt hallani egyszerre, távol. Az illatos, japáni égből hull a napfény és hull a zápor. Tömjénez a tavasz a légben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét. Nyilt arccal isszuk az esőt fel, agyunkba rózsaszínű láz kap. Vékony, ezüst esőfonálon dévaj angyalkák citeráznak. Kigyúl a táj. Milyen vihar volt. Villám se lobbant, ég se dörgött. Kosztolányi dezső az angyal 12. De láttuk a két ősi titkot: itt járt az Angyal és az Ördög. Kép: Borsodi Henrietta Magyar Kurír
Sűrű hó esett. A hóra vékony jégkéreg fagyott. Ment-mendegélt a fehér éjszakában, lógatva sovány fejét. Gémeskutakat látott, behavazott boglyákat, kukoricagórékat, pajtákat és istállókat. Közben elfáradt. Leült egy fatörzsre. Akkor egyszerre valami elérzékenyülés fogta el, és sírni kezdett. Könnye lecsorgott, és azonnal megfagyott. A HÉT VERSE – Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon | Magyar Kurír - katolikus hírportál. De jólesett sírnia. Szürcsölte az édes szomorúságot. Eszébe jutott a söröskészlet, a kancsó, melyre aranybetűkkel van ráírva: Emlék, a kínaezüst cigarettatárca az ágaskodó lóval s a gipszangyal is, mely oly édesen mosolygott. Az is eszébe jutott, hogy valaha a képzőben tanult Michelangelóról, aki haragos és gyönyörű, erős és bajnoki angyalokat faragott, és hogy vannak dalok is, melyek teljesen el tudják mondani, hogy mi fáj a szívünk mélyén. Siratta életét és kicsiségét. Megsiratta a szűk homlokát, garádicsosan nyírt haját, kitérdelt nadrágját, szemét, mely eddig vak volt és nem látta a titkos szépséget, s megsiratta a gipszangyalt is, az olcsó és ízléstelen gipszangyalt, mely oly szomorú és igénytelen volt, mint ő. Édes zsibbadtság bizsergette tagjait, és lassan elálmosodott.
Hölgylátogatóm érkezett. Alig lépett szobámba, megmutatta új lakkcipőjét, harisnyáját. Én, hogy mulattassam őt, odadobtam kutyámnak egy darab kockacukrot. Ő közben megkívánta a kockacukrot, maga is kért egyet, s azonnal szájába dugta. Közölte, hogy nagyon szereti a kockacukrot, de legjobban szereti a lekváros kenyeret meg a "piros leves"-t (paradicsomleves). Ez a hölgylátogatóm két és fél esztendős. Little GirlArca – a setesuta hajacskájával, óriási kék szemével, be nem fejezett tétova vonásaival – olyan, mint a természet sietve odavetett, művészi vázlata. Körvonalai még határozatlanok, de maga a rajz gyönyörű. “…hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs…” Pótszékfoglaló. Mindig így képzeltem az angyalokat. Régóta nem érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal. Minden mozdulata, észrevétele érdekelt. Sokat tanultam tőle. Először azt, hogy a lelke – arcocskájával ellentétben – már teljesen készen van. Az az ősemberi lélek ez, melyet csak úgy tanulmányozhatnék, ha messze szigetekre utaznék, ahol vad törzsek élnek. Ez a csöpp angyal maga az önzés.
- Tetszik? - kérdezte a tanító. - Nagyon szép - biztatgatták, de nem néztek a gipszangyalra, mely a maga gyári ízléstelenségével, mintha elsötétítette volna a karácsonyi gyertyák vidám lobogását. - Az a szép rajta - szólt a tanító zavartan -, hogy olyan édesen mosolyog. Gyászos hangulatban vacsorázott. A villanyok szikráztak körötte, a fánk párája összeölelkezett a fenyőfa s a csepegő viaszgyertyák szagával, a poharakban topázszínű és rubinvörös borok csöpögtek, de ő csak hallgatott, gondolkozott és ivott, egyre többet ivott. Nézegette a sógora nyakkendőjét, s az jutott eszébe, hogy ő sohase tudna ilyet kiválasztani. Amit magára vesz, az nem áll jól neki. Bútoraik is milyen furcsák, és mégis finomak, fogalma sincsen, hogy miért. Éjfél felé, mikor asztalt bontottak, és átmentek a másik szobába, oda, ahol a karácsonyfa alatt a gipszangyal állt, a bortól egyszerre megoldódott a nyelve. - Nézd, sógor - mondotta kötekedve. - Én szeretem az egyenes embereket. Kosztolányi dezső az angyal 1. Miért nem vagy hozzám őszinte. Érzem, hogy te lenézel engem.
©Éder Vara Mert itt minden látszólagos elegancia ellenére szegénység van, minden polgári enteriőr dacára is lelki nyomorúság honol, melynek persze idő kell, hogy orrunkig, lelkünkig érjen, ám kérlelhetetlenül megérezni. Szellős szorosságban áll minden egymás mellett a térben: ebédlőasztal a székeivel, a szalon szófájával, foteljaival, a konyha kredencével, vaságyként az összecsukható kempingágyával és hátrébb a forgón gördíthető hatalmas üvegvitrinben a hálószobai nagyággyal (díszlet: Khell Zsolt). Rusznyák Gábor időt hagy nekünk ebben a térben, a történet "mesélésében" e szellős szorosság által, hogy magunk is a szereplők mellett, mögött belépdeljük ezt a teret, és az orrunkkal és a bőrünkön érezzük ezt a múlt századi Magyarországot, amelynek nem akar most sem vége lenni. Mintha súgná: Kosztolányit nemcsak érteni, hanem érezni is kell, mert a szenzitív érzés-értés lesz igazi megértésévé ennek a két résznyi gyilkosságnak. Mert a gyilkosságnak, mint olyannak a fizikális ölés csupán elenyésző, bevégző része.