Nincs Halloween különleges fények, gyertyák nélkül. Ma is hoztam egy kreatív ötletet, amit otthon könnyen elkészíthetsz. Hozzávalók: kis üvegek gyertyaviasz kanóc alkoholos filc ragasztó Elkészítése: A kis üvegek aljára helyezd a kanócot (talpassal könnyű dolgozni), majd olvaszd meg a gyertyaviaszt. Ha kellően megolvadt, óvatosan öntsd bele a kis üvegekbe. Nőivilág. Halloween dekorációk készítése – Hogyan csináld!. Ha nem talpas kanóccal dolgozol, akkor amíg nem szilárdul meg a viasz, lógasd bele a kanócot és várj, amíg megdermed. Ha kihűltek a kis üveget, rajzolj vagy ragassz nekik szemeket, szájat. halloween-ötlet
Fekete sütőtök csillogó pöttyökkel – Halloween Ezt a tököt igazán nem bonyolult elkészíteni. Választhatunk kisebb és nagyobb tököket is. Fessük be fekete festékkel és ragasszunk rá csillogó papírból kivágott pöttyöket. Így néz ki az elegáns, csillogó halloween tök. Megosztás Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
Használhattok foszforeszkáló festéket is, így az alkotásotok még sötétben is világítani fog, és garantáltan a tiétek lesz az egyik leglátványosabb halloween tök a környéken. Gyertyatartók borosüvegekből Gondolkodtatok már azon, mit kezdjetek másnap a házi buliról maradt üres üvegekkel? Legtöbbször a kukában végzik, de néhány formásabb darabot érdemes megtartani kreatív célokra. A karcsú borosüvegekből például gyertyatartót is készíthettek halloweenre. A kimosott üveget fújjátok le fekete matt festék spray-vel, majd tegyetek bele klasszikus kúpos gyertyát. Választhattok bármilyen színt, talán a narancssárga vagy a piros adja át leginkább az ünnep borzongató hangulatát. Ha esetleg nem tudtok festék spray-t beszerezni, akrilfestékkel és egy nagyméretű ecsettel is dolgozhattok, bár ez jóval több türelmet igényel. Ez az ötlet szerintem nagyszerű módja a kreatív újrahasznosításnak, és igazából bármilyen témájú gyertyatartót készíthettek, amiből akár még állandó asztaldísz is lehet. Fortyogó boszorkányüst Halloween a szörnyek ideje, így ilyenkor a boszorkányok is előmerészkednek.
A középkori keresztes lovagok legtraumatikusabb élményeit a kor feljegyzései szerint azok az acélkardok jelentették, amelyeket a Szentföldet és környékét védő muszlim harcosok használtak: több krónikás is beszámol arról, hogy az arabok kardjai valósággal kettészelték a keresztes lovagok kardjait. Sőt, állítólag akár köveket is képesek lettek volna szétvágni e kardokkal. Hogy ez utóbbi valóban megtörtént-e, arról bizonyság egyelőre nincsen, ám egy másik legenda talán még ennél is többet mond el a damaszkuszi acél kiválóságáról. A feljegyzések többször is említik, hogy a damaszkuszi acélból készült karddal egy selyemfátylat akár röptében is ketté lehetett vágni – ha éppen egy feldarabolandó kő nem került a tulajdonos útjába. Elveszett a tudás A rettegett fegyver készítését leginkább Damszkuszhoz és környékéhez kötötték, bár nevét egyesek szerint nem a városról, hanem az arab damas szóról kaphatta. A damas vizet jelent, amely a kardlapok különleges erezetére utalna. A kardlapok ugyanis nem sima felületűek, leginkább hullámzó vízre hasonlít a strukturált felületük.
Nanocsövek a megoldás A korábbi magyarázatokkal szemben most mikroszkopikus vizsgálatok révén valóban megtalálni vélik a damaszkuszi acél titkát: a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az acéllapok olyan nanoméretű szénrudacskákat tartalmaztak, amelyek közepén cementitrudak húzódtak meg. A kettős csövek a német Technische Universität Dresden kutatói szerint nemcsak a lap esztétikai értékét növelték, de egyben praktikus célt is szolgáltak: a damaszkuszi acélkardok ily módon önélező fegyverekké váltak, mivel a csövecskék letörésével újabb és újabb érdes, aprófogú fűrészfelületek keletkeztek. A damaszkuszi kardok éppen ezért Peter Paufler szerint valójában nem is vágtak, hanem apró fogazatukkal elfűrészelték az útjukba kerülő tárgyakat. Az alapanyag persze itt sem volt mindegy, ahogy a kemencékhez használt fa milyensége is szigorúan elő volt írva. A kovácsolás ideje igen hosszúra nyúlt más kardokhoz képest, ami nemcsak a kardok erejét, de értékét is tovább növelte.
Verhoeven egyébként jó öt évvel ezelőtt már egyszer bejelentette, hogy megtalálta a damaszkuszi acél titkát, sőt egy falusi kováccsal összefogva utángyártottak is néhány példányt az erős és rugalmas kardból.
Abban azonban egyetértenek a tudósok, hogy a félelmetes kardot valamikor Kr. u. 900 körül kezdhették el gyártani, és különböző okokból 1750 körül tűntek el a fegyverpiacról. Eredetileg egyébként nem a mai Szíria területén gyártották a különleges acélt, hanem valahol Indiában vagy Sri Lankán, és innen kerülhetett aztán a későbbi fegyvergyártó-központba, Damaszkuszba. Hogy 1750 körül mégis eltűnt a fegyverkovácsok műhelyeiből, annak az lehetett az oka, hogy a gyártáshoz szükséges ércbányák kiürültek, és az alapanyagot igen messziről kellett volna a műhelyekbe szállítani. A kovácsolás pontos leírása ráadásul egyáltalán nem őrződött meg, mivel a kovácsok egymás között csak szájhagyomány útján adták tovább a különleges technikák részleteit. Egyes feljegyzések arra is utalnak, hogy a felhevített acéldarabot mindenféleképpen egy fiatal vörös hajú fiú vizeletébe kellett volna mártani, és az acélkard ettől nyerte volna el előnyös tulajdonságait. Nem kevésbé "tudományos" jellegű leírások szerint a felhevített acélt egy olyan kecskébe kellett beledöfni, amely semmi más nem evett, csak páfrányt.