Senki, aki szembe mert volna szállni vele. Mindenkivel végzett, mindenkitől megszabadult, és amúgy is, ott volt előtte a Vastrón - az a bútordarab, amire mindig is vágyott. Erre a trónra viszont nem fog felülni senki, erről Drogon gondoskodott, aki talán elégethette volna Jont, de inkább az egész hercehurca szimbólumát semmisítette meg egyértelműsítve saját álláspontját, mert úgy tűnik, még egy sárkány is rendelkezik ilyennel. De uralkodóra így is szükség volt. Az epizód egyik legszellemesebb pillanatában - mert ilyen is jutott neki a melankólián túl - Sam felveti a demokrácia ötletét, és miközben magadban azt mondod, "na ne, ennyire nem gyúrhatnak rá a boldog befejezésre", a többiek egyszer csak kiröhögik. Na jó, ez mégis csak a Trónok harca, kokettáljon ez bármennyire Hollywooddal. De az Álomgyár ennél minden bizonnyal nagyobb fanfárok közepette választott volna új királyt magának, ehelyett egy rövid, fáradt és törődött szavazást követően Bran lett a trón örököse. Érthető: mindenki fáradt és törődött volt, talán csak Szürke Féreg nem, aki az epizód elején még azt is megmutatta, hogy képes teleportálásra, de hát ezt a tulajdonságot mostanság elég sokan elsajátították errefelé... Hiába ordítotok, senki sem hallja Szürke Féreg és a makulátlanok, no meg a hozzájuk hasonló módon a földből kinőtt dothrakiak problémásak: előző kijelentésünket módosítva az ő szálukat rendezetlenül varrták el.
Az biztos, hogy egy jobb irányba haladtak tovább. Tyrion örökre a televíziózás egyik legjobb karaktere marad. Nos, a legtöbb karakter megkapta a maga lezárását, és a trón kérdése is eldőlt, egy új világ van kiépülőben, aminek az egyik felét békében akarják uralni, a másikat pedig éppen felfedezik. A legtöbb veszélyt elhárították, a Starkok élték túl a leginkább, és rengeteg áldozatot kellett hozni, aminek a végeredménye volt ez az utolsó rész. Felrakta a koronát a sorozatra? Bizonyos szempontból igen, de sokból nem. Elégedettek lehetnek a rajongók? Hasonló a válasz, de az biztos, hogy elég megosztó lett a búcsú, de nem is lehetett volna mindenkinek megfelelni. De valahogy nem adta meg azt az érzelmi katarzist, amit megérdemeltünk volna, és nem volt olyan különleges végszó, hogy igazán maradandó legyen, ami után azt mondhatjuk, hogy na, ez igen. Még jöhetett volna 1-2 meglepő csavar, vagy kiegészítő lezárás, de ezzel kell beérnünk, és igaz, hogy a Trónok harca a végére kicsit elhagyta magát, mert már nem tudtak a könyvekre támaszkodni, de egy olyan élménnyel gazdagodhattunk általa, ami egyszerűen megismételhetetlen.
Rengeteg kérdés felmerül, és egyáltalán nem használták ki a képességeit, így elég hirtelen jött, hogy ő legyen a király, emiatt pedig sokan csalódottak lehetnek. Az utolsó évadot azzal töltötte, hogy furcsán bámult, és misztikus félmondatokkal húzta az időt, szóval ilyen szempontból nem volt megalapozott a döntés, de legalább összehozta a nagy házakat, és így talán béke lesz Westeros-ban. Egy új, talán békésebb világ veszi kezdetét. Sansa megkapta, amit akart, és Deres az övé lett, ráadásul függetlenként, Arya pedig elment bejárni a világot, szóval felkészülhetünk az HBO következő sorozatára, az Arya, a felfedezőre. Ebben mondjuk bőven van lehetőség, hiszen rengeteg izgalmat rejt a Trónok harca világa, de hol van az a zöldszemű, akit még megjósoltak, hogy megöl? Mintha nem teljesedett volna ki az ő története. Szerencsétlen Havas Jon pedig... Nem elég, hogy meg kellett ölnie a szerelmét, még le is csukták, aztán elítélték, hogy megint menjen a falhoz. Ez meg mi? Tény, hogy itt nem mindig a jók győzedelmeskednek, és megpróbálták kihozni a maximumot ebből a döntésből, hogy ez majd jó lesz Jonnak, de ő ennél sokkal többet érdemelt.
Mindig is őrült volt. Sajnos ez is csak utólagosan visszagondolva vált nyilvánvalóvá, és ez kellemetlen, egyesen sivár érzés, de sajnos immáron biztos: nem engedte volna különben magához Jont, nem papolt volna neki arról, hogy csak ő tudja, mi jó a népnek, és nem nézett volna rá megrökönyödve, mikor válaszul az északi szíven szúrta tőrével. Gondolhatnánk, hogy ehhez Tyrion szavai kellettek, aki felhívta a figyelmét arra, hogy ő pajzs, az emberek védelmezője, de ha mással nem is, Havas "nem tudsz te semmit" Jon ezzel mindig is tisztában volt. Szerette ő a királynőt, talán hitt is abban, hogy képes lenne a történtek ellenére szolgálni őt, de mindezzel együtt tudta, hogy ez képtelenség. Te sem segíthetsz Miért juthatott el odáig, hogy ilyen szimplán megszabaduljon Westeros felszabadítójából lett legnagyobb ellenségétől? Miért nem vették körül őrök tucatjai Daeneryst, miután az elmúlt hetekben, hónapokban, években megannyian becsapták és elárulták őt? Mert Dany úgy érezte, a Királyvárban már nem maradt ellensége.
beküldve: 2012. okt 10. 08. 04 A vonatkozó filmet megnézheted itt! "Besenyő IV István aki vagyok. Azaz Besenyő Igazam Van István, elmondanám, hogy igazam van. Szóval nem úgy van az kérem, hogy nincsen igazam, hanem úgy, hogy DE. Hát amikor bejöttem igazam volt, nem hogy most. és ez már 2. Hát de nem? DE. és ez már 3. " Laár András
Helyesen úgy kell mondani, hogy a illető... miközben a menüt ette, alkotott egy menüettet. Há' nem? Há de! A viszontlátásra! Továbbiak "A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. Laár andrás meditáció tanfolyam. A képzelet felöleli az egész világot. Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség. " (Albert Einstein) Látogatók száma 2013. május 10., péntek A meditáció szerepéről (Laár András és Jakab István) Bejegyezte: Lady dátum: 5/10/2013 07:37:00 du. Címkék: Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal A könyv gyönyörű magyarázattal zárul a tárggyal végzett és tárgy nélküli meditációról, valamint a mahámudrá-meditáció fő kérdéseiről. Kiadás éve: 2007 ISBN: 9789638705990 Oldalak száma: 317 Hozzászólások Szuper premium kutyatápok listája Márciusi családi pótlék utalás 2019 Románia térkép magyar Biztosítás kalkulátor auto occasion Még a kiralynak is háttal ül mégsem kap feddést
Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból: " 3. 35. hridajé csitta-szamvit hridajé – a szívre irányított szamjama által; csitta-szamvit – az elme megértése. A szívre irányított szamjama által szert tehetünk az elme megértésére. Ebben a szútrában Patandzsali elmagyarázza, hogyan tett szert ő maga a jógáról szóló tudásra. Szerinte a jóga az elme hullámzásainak lecsendesítésére utaló diszciplina (1. Laár András meditációval küzd a háború ellen - Blikk. 2. szútra). Ebben a meghatározásban a jógát egy olyan diszciplinának tekintik, amely főként az elmével foglalkozik, mivel az a fő tényező, amely megakadályozza, hogy megállapodjunk a tudatban. Azok a tanulók, akik nem tapasztalják, hogy az elme akadály, rátérhetnek a tudat tudományának (Védánta) közvetlen tanulmányozására. A Védántát a Brahma-szútra magyarázza el, ami az "athátó brahma-dzsigjászá" szútrával kezdődik, ami azt jelenti, hogy "most pedig következzék a tudat iránti tudakozódás. " Az athátó kifejezés arra utal, hogy ahhoz, hogy ebbe a tudakozódásba fogjunk, előzetesen eleget kell tenni bizonyos követelményeknek.
Leírás A tibeti buddhizmus alapjai átfogó képet ad arról a szellemi képzésről, amelyet a buddhizmuson belül vadzsrajánának, vagyis gyémántútnak neveznek. A könyv első fejezeteiben Kalu Rinpocse áttekintést ad a buddhista ösvény különféle megközelítéseiről, céljairól és eszközeiről. Ezt követően egy adott hagyományon – a kagyü gyakorlatrendszeren – keresztül vezeti be az olvasót az önátalakítás folyamatába, olyan átformáló erejű gyakorlatok részletes ismertetésével, mint a menedékvétel, a leborulások, a Dordzse Szempa tisztító meditáció, a mandalagyakorlatok és a gurujóga. életszerűen, sokszor párbeszédes formában mutatja be a vadzsrajána buddhizmus jellegzetes guru-tanítvány kapcsolatát, továbbá a tanítványok lehetőségeihez igazodó különféle fogadalmakat. A könyv gyönyörű magyarázattal zárul a tárggyal végzett és tárgy nélküli meditációról, valamint a mahámudrá-meditáció fő kérdéseiről. Laár andrás meditáció kezdőknek. Kiadás éve: 2007 ISBN: 9789638705990 Oldalak száma: 317