Nagy kedvencem Örkény István egyik egypercese, a Gondolatok a pincében. Mert leginkább arról szól, mennyiféleképpen láthatjuk a világot, és hogy azt, ahogyan látjuk, mennyire meghatározza az, ahogyan a környezetünk viszonyul hozzánk a kezdetektől fogva. Ezért is, ettől is leszünk sokfélék. Ezért lehet valakinek kis lépés az, ami másnak magától értetődő, és lehet valakinek cél az, ami valaki más számára teljesen érdektelen. A segítés, a közös munka így mindig személyes és személyre szabott folyamat kell legyen. Alapja a megértés, az elfogadás és a -kölcsönös! - bizalom. A novellából készült kisfilm mindenféle kérdést felvet: mi lehetne a kislányból, ha nem lenne falába? Mi lehet a falábú kislányból attól függően, hogy ő mit gondol magáról? Lehet-e szeretni egy patkányt? Láthatjuk-e őt másként? Adunk-e esélyt a patkánynak? Akarja-e a patkány, hogy adjunk neki esélyt? Mit gondolnak róla a focizó gyerekek, és melyikük miért gondolja éppen azt? És akkor még nem beszéltünk a cicáról, a házmesterről, a villamosvezetőről és a többiekről.
A fűtésről általában, gondolatok a padlófűtésről Miről szól Gondolatok a pincében | kecskemé Gondolatok a pinceben orkeny Nyílt színi szoptatás, altatás, pelenkázás – Avagy: gondolatok a kisbabás szülők (elő)jogairól - WMN A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami. - Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám? Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk!
"Dominikát még valamilyen szinten megértem. Fiatal, naív lány, találkozik egy tapasztaltabb, idősebb férfival, kinyílik előtte a világ... Komolyan mondom nem értem, mi ez a fétis a férfiakban a tinilányok iránt... " - mondja az A Tanár című filmsorozat Lillája egy tanár és diáklánya közötti viszony kapcsán. Majd folytatja: - Persze. Mert a természet isteníti a fiatalsá nem áll meg az élet húszéves korban, sőt! Mondjuk itt is bejön a kettős mérce; a férfiak úgy öregednek, mint a jó bor, a nők meg megsavanyodnak, mint a tej. Ezt a hülyeséget... " Nos, Trokán Nóra feminista monológja tökéletesen tükrözi a női gondolkodásmódot. A negatív irányú kettős mérce alkalmazása csakis nőkkel szemben helytelen. Nem érti a pasik fiatal nők iránti vonzalmát, rögtönítéletképpen gyorsan meg is bélyegzi a jelenséget a "fétis" szóval. Bezzeg a fiatal lányok idősebb férfiak iránti vonzalma rendben van, az természetesen nem fétis. Csak nem tudom, a kettő hogyan létezhet egymás nélkül. Majd pedig lamentál azon, hogy milyen igazságtalan a természet, persze csakis a nőkkel szemben (miközben ők élnek lényegesen tovább, nem a férfiak).
Hálós betétekkel. Bőr erősíté Kevlárral erősítve.
A négyes karambolt mindenki túlélte, de a hibázót férfi és utastársát – stabil állapotban – kórházba kellett szállítani – írja az.
Berúgó alkatrészek Bowden, Spirál, Km.