Szórjunk közvetlenül a foltra hintőport, majd hagyjuk rajta legalább 6-8 órát, hogy legyen ideje magába szívni az eltávolítandó zsíros anyagot. Ha festékes lett a bőrkárpit, azt hajlakk segítségével tudjuk eltávolítani. Ha nem szeretnénk mosogatószerrel kezelni a bőrkárpitot, akkor házilag készítsünk víz és ecet keverékéből egy elegyet és ezzel töröljük át. Autó bőrkárpit tisztítás pécs. Egy liter vízhez 3 deciliter 10%-os ecetet tegyünk.
Az eredmény: egy szennyesszürke bőrülésből ismét csodás, krémszínűt varázsolt a Brilliance! Meg fogsz lepődni, mire képes a Brilliance, ha megnézed ezt a kis videót:
Az igazat megvallva mindig is korunk egyik divatjának tartottam a pánikbetegséget, a jómódban, otthon unatkozó háziasszonyok egyik menekülő találmányának. Aztán elég sok helyről hallottam róla, a közelemben többen is meglepő tünetektől szenvednek, és elkezdtem utánajárni a dolognak. A legmeglepőbb felfedezésem az volt, hogy egykori tévés kolléganőm, Tamás Rita a pánikbetegség elleni hadjárat egyik élharcosa. Fotóin rá sem ismertem. Az egykor alig észrevehető, visszahúzódó, szürke lányból határozott, sportos bombázó lett. Ne pánikolj sportolj. Pedig nem egyszerű történet az övé… sem. Bár gyermekként már szerette a testmozgást, de a versenyhelyzet folyamatos és felesleges stresszt jelentett számára. Tizenhat éves korában Pfeiffer-féle mirigylázzal került kórházba, erőtlenül, haldoklók közé, hetekig reszketve a láztól. "Ekkor döbbenek rá, hogy az élet nagy feladataiban mindig egyedül marad az ember" – írja Ne pánikolj, sportolj! című könyvében első nagy megpróbáltatásáról. A sport abbahagyása eleinte feloldotta a kamaszkori szorongását, ám a mozgáshiány még frusztráltabbá tette.
Ám nem csupán saját történetével igyekszik mások segítségére lenni, konkrét tanácsokat is ad: az általa követett étkezési alapelveken túl azokat az edzésgyakorlatokat is megosztja az olvasókkal, amelyek segítségével sikerült megerősítenie önmagát és pozitív irányba fordítania az életét. Ne pánikolj, sportolj pink futópóló - Technikai ruházat. TAMÁS RITA ma már nemcsak újságíró, hanem pánikbetegség elleni harcos, testi és lelki edző, érzékeny coach, tudatos édesanya, önálló, bátor nő. A Ne pánikolj, sportolj! oldal vezetője, amely mára már kész mozgalommá terebélyesedett. Törté A könyv megvásárlása után járó jóváírás virtuális számláján:: 33 Ft
Leírás Néhány éve kezdődött a csoda. Egy emberé, aki leküzdötte a saját félelmeit, és számtalan embernek tanította meg, hogyan harcoljon. Hogyan harcoljon önmagáért. Amikor Tamás Rita öt évvel ezelőtt létrehozta a közösségi médiában Ne pánikolj, sportolj! elnevezésű oldalát, még nem volt más, mint egy elvált anyuka, aki a sok kudarc után először tanult meg nyerni. A pánikbetegség nevű csatában végre ő volt a győztes. Huszonöt évig dolgozott újságíróként, de a napi hajszában sem veszítette el "tizenkilencedik századi lelkét", azaz ennek a korszaknak a hitét. Ne pánikolj, sportolj! by Tamás Rita. Talán ez a lelkület a titka a közösségének is, ahol nemcsak sporttal, testedzéssel kapcsolatban kapunk tippeket, de hétköznapi hősöket is megismerhetünk, olyan embereket, amilyenekké mi is válhatunk. Rita hisz a sport és az önfejlesztő gyakorlatok hatásában, ezt a hitet és tudást szeretné most könyv formájában átadni. Mindenkinek, aki szeretne változtatni. A szerző őszintén mesél a betegséggel folytatott küzdelméről, házassága gondjairól és a melleltávolítás okozta nehézségekről, hogy aztán szóljon a sport erejéről, a kitartás fontosságáról és a megújulásról is.
Sajnos korunk másik rossz divatja a válás, sok nőben okozza ezt. Anyagi biztonságot teremt magának és gyermek(ei)nek, magánélete nulla, folyamatos fizikai és lelki terhek nyomják a vállát, amelyeket egyedül kell cipelni. Rita megjárta a János Kórház pszichiátriáját is, újra és újra felerősödő pánikrohamai miatt sokszor nyugtatókat, hormonkészítményeket kellett szednie, amelyek azonban nem oldották meg stabilan a problémáit. Igazi változást a sport hozott az életébe. "Tömeg. Neonfény. Hangos zene. Jól kezdődik. Egy félreeső zugban megállok, és átgondolom, hogy mivel kezdjem. Igazából azért jöttem, hogy felvigyem a pulzusomat anélkül, hogy rosszul lennék. Könyvkritika: Tamás Rita: Ne pánikolj, sportolj! - Utam az összeomlástól a harmóniáig (2019) - Jus & Calzone. Ha mindezt tartósan tudom csinálni, akkor a nyugalmi pulzusom lejjebb megy majd, és hozzá fogok szokni a szapora szívveréshez és légszomjhoz. Mert ha megtapasztalom, hogy ezek csak tünetek és nem a vég jelzései, akkor nem fogok tőlük annyira félni" – írta első céljairól az edzőteremben, ahol feszültségoldást és jó nagy endorfinturbót is várt.
A tervem bejött. De közben az életem továbbra is egy hajszálon függött. A férjem nem volt jól. Egy rettegés volt az életem. Mikor kerülünk megint bajba? Mikor kell megint elveszítenem a jobb életbe vetett hitemet? Minden munkát elvállaltam, hogy kisegítsem a családot a bajból. De az élet, úgy tűnt, ezt nem díjazza: a férjem letöltendő börtönbüntetést kapott a betegségéből adódó problémák miatt. Újra egy világ omlott össze bennem. Talpra kellett állnom, sokadszorra. A szüleim és anyósom aggódva figyelték a rezdüléseimet, a lányom még pici volt, nem értett semmit, a barátaim – egy kivételtől eltekintve – magamra hagytak. Megfeszítve küzdöttem, hogy ne nyeljen el a kétségbeesés, a reménytelenség és a pánik. A sportba kapaszkodtam. A nagy baj akkor jött, amikor annyira sokat dolgoztam, hogy hanyagolnom kellett a mozgást. Három munkahelyen kellett helytállnom egyszerre, az egyiken annyira kizsigereltek, hogy megint sokasodtak a rohamok. Amit addig felépítettem, összeomlott. A családom talpon maradásáért odadobtam az egészségemet.
A mozgás aztán életforma lett. Élete nehézségei pedig arra is motiválták, hogy másoknak segítsen, így sportújságírói pályájából kilépve végül személyi edző lett, kimondottan pánikbeteg emberek megsegítésére és motiválására szakosodva. "Ma Magyarországon rengetegen élnek nehéz körülmények között. Nagyon sok a csonka család. Én olyan példát próbálok a nők – és gyakran a férfiak – elé állítani, amelyik nagyon hétköznapi. Amelyikben vannak könnyek és fájdalmak. Amelyikben van magány és magunkra utaltság. Ezért mondom mindig, hogy én nem vagyok influenszer, hanem csak egy átlagos nő. Egyedülléttel, csalódásokkal és pofára esésekkel. Manapság ezekről beszélni szégyen. Pedig az élet erről szól. Nem akarom túldimenzionálni a problémáimat, de a hitelességnek az őszinteség az egyetlen módja. Az illúziókeltést bűnnek tartom, ezért nem tudok azonosulni a doppingoló testépítőedzők, fitneszversenyzők vagy élsportolók által ébresztett igényekkel. Ugyanilyen ártalmasnak gondolom azoknak az influenszereknek a ténykedését, akik valóban többgyermekes anyukák ugyan, de bébiszitter és háztartási alkalmazott segíti a mindennapjaikat, mert bőven átlagon felüli a családi hátterük.