A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésekor fő szempont volt az ehetőség, a gyerekek fabontásakor nyalánkságként megették. Már az első karácsonyfákon hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. A XIX. század vége felé már a csillogó díszek váltak a karácsonyfák összképének meghatározóivá. Üvegdíszek gyártására vonatkozóan 1848-ból származik az első adat, nagybani előállítása Németországban már a század végén elkezdődött. A római világban a napfordulókor ünnepelt Saturnalia (dec. 17. ) a vidámság és az ajándékozás napja volt, a római újévkor (jan. 1. ) pedig a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. Karácsony eredete ⋆ Karácsony napja. A niceai zsinat után ez meglévő szokás is keresztény köntösbe öltözött, és amikor Szent Miklós napja is az ünnepkörhöz került, az ajándékozás szokása is egy keresztény szent neve alatt folytatódott tovább (bár nem kevés országban - így nálunk is - az ajándékozás karácsonyi szokása csak áttételesen köthető Szent Miklós napjához).
Az ünnep kitűzésének célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és a nikaiai zsinat határozatát liturgikus eszközökkel tegye népszerűvé, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. Karácsony szó eredete. Az ünnep napjának megválasztása nem volt egyértelmű, mert Jézus születése napjával kapcsolatban a sok uralkodó elmélet közül a téli napforduló csak az egyik időpont volt. Egyes vélemények szerint Jézus december 20-án született, ám mások szerint április 18-19-én, míg megint mások szerint november 25-én, sőt egyes elméletek szerint Vízkeresztkor, azaz január hatodikán látta meg a napvilágot. A zsinat után a határozat december 25-ét jelölte meg az ünnep napjának, hogy ezzel a már említett "Sol Invictus"-t, a Győzedelmes Nap-ot ellensúlyozzák, és a pogány ünnepet a Szent Iván-éjszakához hasonlatosan új formában a keresztény ünnepnapok és szokások részéve tegyék. Így lett "Sol Invictus" napjából "Sol Salutis" (az üdvösség napja), amely már a Megváltó születését ünnepelte.
A téli napforduló ünnepe, amit a földművelés istene, Szaturnusz után szaturnáliá nak neveztek, a Római Birodalomban állami ünnepnek minősült. Az ünnepet nagy táncos vigasságok közepette tartották meg a napforduló körüli napokban birodalom szerte, amely során a házakat örökzöld borostyánokkal díszítették, ezzel szimbolizálva az újjászületést és a termékenységet, valamint nagy hagyománya volt a szolgák megajándékozásának is. Időközben a szaturnália ünnepe egyre hosszabb lett, s végül már december 25-én fejeződött be, amikor a Mithrász (Felkelő Nap) és Sol Invictus (Legyőzhetetlen Nap) nevezetű pogány ünnepeket tartották. Ekkoriban azonban már igen népes rétegeket mozgatott meg a kereszténység, akik szintén isteni fényforrásként tekintettek Jézusra, aki képes a sötétségen diadalmaskodni, így ők az Ő személyét kötötték elsősorban ehhez a naphoz a pogány istenekkel ellentétben. A niceai zsinat és Jézus születése körüli viták Érdekes, de Krisztus születésének a megünneplése csak jóval később, a kereszténység térhódításával vetődött fel a hívek számára, ugyanis a feltámadása volt az ókorban és a középkorban is a nagyobb ünnepnap – tehát a húsvét.
"Minek nevezzelek, / Ha rám röpíted / Tekinteted, " Szendrey Júlia születésének napján, Petőfi Sándor születésének hetén a magyar szerelmi költészet egyik legszebb versével zárjuk az óévet és üdvözöljük az újat. "Minek nevezzelek, / Ha ajkaimhoz ér / Ajkadnak lángoló rubintköve, " – írta Petőfi Sándor Szendrey Júliának 1848 januárjában. "Hogyan tudnék elélni szerelem nélkül? ollyan szerelem nélkül, mint millyen az ő szerelme volt! " – írta Szendrey Júlia Petőfi halála után, 1848 novemberében. Minek nevezzelek… Olyan egyszerű és olyan természetes kérdés. És mindjárt leköt. Saját életére gondolva az olvasó maga is felteszi a kérdést és keresni kezdi a választ. Minek nevezzelek petőfi sandro botticelli. A világirodalom egyik legnagyobb lírai művésze, Petőfi Sándor sorai a "nőhöz", a "szerelemhez" íródtak, ám mindaz, amit a költő a nőről gondolt, az tulajdonképpen az egész női nemnek szóló gyönyörű bók. Petőfi szerelmi költészetéről többek között ez olvasható Szerb Antal Irodalomtörténetében: "A feleségéhez írt versek annál csodálatosabbak, mert a legritkább eset a világköltészetben, hogy valaki jó verseket írjon a saját feleségéhez, többek közt Himfy is itt mondott csődöt.
Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnák először... E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békeség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél S a bölcső vánkosánál – Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha megzendűlnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának, A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz, Az ő régen várt megváltójok, Mert énekel a csalogány – Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj, S eltűn előlem a világ, Eltűn előlem az idő, S minden rejtélyes üdvességeit Árasztja rám az örökkévalóság – Minek nevezzelek? Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?. Minek nevezzelek? Boldogságomnak édesanyja, Egy égberontott képzelet Tündérleánya, Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság, Lelkemnek egyedűli De egy világnál többet érő kincse, Édes szép ifju hitvesem, Minek nevezzelek?
Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.? ) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. "Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában. " 1848. Minek nevezzelek petőfi sandro magister. március 15. a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. "Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép; mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel. " – emlékezett Jókai. Az eredetileg 19-ére tervezett nemzetgyűlést a bécsi forradalom hírére hozták előre március 15-ére.