Mire megérkezett a reggel, mindössze Atillát és hunjait találta a felkelő nap a véres catalaunumi csatamezőn. A római légiók roncsai visszavonultak az éjszaka védelme alatt. A hunok eltemették halottaikat és összeszedték a zsákmányt, s visszatértek a Kárpátokövezte hazájukba. A telet fegyvergyártással, új lovak betörésével, előkészületekkel töltötték, s tavasz jöttével indultak újra Atillával az élükön, dél felé. Concordia és Pádua népe ész nélkül menekült előlük. Verona, Brescia és Cremona megnyitották kapuikat Attila előtt, és megadták magukat. Mikor elérte Róma kapuit, védtelenül hevert lábainál az egész Római Birodalom. Százezer hun lovas vette körül az Örök Város kőfalait, Attila parancsára várva. De a parancs elmaradt. Magától megnyílt a főkapu, és fehér zászló alatt megjelent Isten szolgája, Leó Pápa maga, mezítláb és száz pap kíséretében jött a mezőn át, zsoltárokat énekelve, szelíd menetben a hunok felé. Attila, éjfekete harci paripáján, elébe ment. Félúton találkoztak, Leó pápa és Isten ostora.
Tíz esztendö telt el azóta, hogy Urkon fia, Györk, a pásztorfiú, a sérült lábú üszö nyomán rátalált az Isten kardjára. Tíz esztendö óta villog ez a kard Attila Király kezében, s vele a hunok hatalma alá hajtotta a fél világot: a Volgától a Rajnáig, az Al-Dunától a Balti- tengerig. Györk a király udvarában szép szál legénnyé serdült. Megtanult ló hátáról visszafelé nyilazni az ellenségre, tülök szavára futást színlelni, majd hirtelen oldalt kanyarodva visszavágni. Kardja, kopjája közelharcban félelmetes fegyvernek bizonyult. S ha valaki mindebben kételkedett vol- na, csak reá kellett nézni: sebhelyektöl barázdált arca bárkit meggyõzött arról, hogy ez a legény bizony nem kapkodta a fejét ott, ahol sürüje volt a csatának. Most ott áll örségben, egy halom tetején, Róma fölött. Lába elótt az,, örök város", annak a biro- dalomnak a szíve, amellyel tavaly mérte össze hadai erejét a hunok királya, akit,, Isten ostora" néven emleget a megrémült fél világ. Igen, egy éve volt, amiltor két világ megszám- lálhatatlan hadserege megütközött a catalaunumi síkon.
Tegnap megnéztem. Este volt a tévében, így végignéztem. Nagy formátumú film, szép képekkel és a többi. (Új információ volt számomra, hogy Attila, Isten ostora, mennyire szerette a vörös hajú nõket. Így én, valószínûleg az õ leszármazottja vagyok. Mik vannak??!! De ez nem fontos, nagyon nem fontos, csak megjegyeztem. ) /Kép innen/ "A hun-magyarok nagy királyáról könyveket lehetne írni. Vajon miért fordult vissza Atilla Róma falai alól? A félelmetes magzatgyilkos járvány vagy mocsárláz által tizedelt és meggyengült serege, esetleg látomásai miatt? Netán tisztelte az Örök Várost, amit gall, vizigót, vandál hadurak felgyújtottak és kifosztottak? Ez a titok a múlt homályába vész. De ha Rafaello festményét nézzük -- amelyen az angyalok meghátrálásra késztetik a rettegett Atillát, - talán elhisszük, hogyan alakították a történelmet a vallás, a politika és más ideológiák. Számunkra azonban Atilla váljon legalább olyan erõvé, mint a mongoloknak Dzsingisz kán vagy a jenkiknek szeretett Rooseveltjük!
Meghajtja fejét a nálánál is hatalmasabb akarat elött. Parancsot ad: a hun sereg föllkerekedik Róma falai alól és visszaindul a Duna-Tisza tájára. Isten ostora elkkor aratta legnagyobb gyözel- mét: önmaga fölött. ------------------- Még többet itt olvashatsz: Én eddig úgy tudtam, hogy Attila a Trajtcik Fritcig és Bórenbukk Apukája volt! ------------------ Hát akkor hogy is állunk kedves Magyarság tagadók? Tényleg 986-ban jöttünk a Kárpát medencébe, vagy az a cél, hogy valaki majd csak bizonyítsa, hogy a TALMUD-ot itt írták 2000 évvel ezelőtt, és így át kell adjuk a helyünket a jogos gazdának, mi pedig szabadon leölhető GOY-ként majd szolgálhatunk?
A következő pillanatban lehullottak a köd függönyei megint, s a félelmetes jelenség eltűnt a szemek elől. – Isten ostora és halál-lovasai... – járta be a suttogás a megrendült római veteránok sorait. Remegve meredtek a ködbe, várva a támadást. De semmi se mozdult. Süket csöndesség nehezedett a ködlepte mezőre. Aztán lassanként, ahogy feljebb emelkedett a nap aranykorongja, oszlani kezdett a köd is, teljes pompájában feltárva a két szembenéző sereget. Amíg a rómaiak hunyorogva pislogtak bele a vakító napba, a hunok támadtak. – Huj-huj! Huj-huj! Huj-huj! Százezer ló dübörgő patája alatt megremegett a föld. Süvítő nyílvesszők tömege elsötétítette az égboltot. Ember ember ellen, ló ló ellen: folyt a csata egész napon át. Borzadva tért nyugodni a nap. A haldoklók halálhörgése elveszett a kardok csattogásában. Az elesett harcosok lelke harcolt tovább. Azon az éjszakán sok-sokezer hun harcos lelte meg az utat HADÚR hetedik mennyországába, mely azok számára van, kik harcban estek el. Hunok hite szerint minden elesett hős magával vitte szolgának a másvilágra azoknak lelkét, akiket a csatában megölt.
Most ott áll örségben, egy halom tetején, Róma fölött. Lába elótt az,, örök város", annak a biro- dalomnak a szíve, amellyel tavaly mérte össze hadai erejét a hunok királya, akit,, Isten ostora" néven emleget a megrémült fél világ. Igen, egy éve volt, amiltor két világ megszám- lálhatatlan hadserege megütközött a catalaunumi síkon. Másfélszázezer ember esett el ott, mégsem derült ki: melyikük az erösebb. Attila annak az éjsznkába nyú1ó rettentö csatának a végén harci szekerekkel sáncoltatta körül táborát, s középen máglyát rakatott, hogy azon eméssze el magát inkább, mintsem hogy a rómaiak fogságába kerüljön. Az Aetius vezette római sereg azonban kereket oldott az éj leple alatt. Györköt erre a csatára holta napjáig emlékeztet- ni fogja az a hosszú forradás, amelyet a testén visel. Rettentö volt a csapás, nem tudta megvé- deni töle még börzekéje sem. Hanem aki azt a csapást mérte, már rég odaát, a túlvilágon várja, hogy a hunok hite szerint szolgálhassa öt. Györk pedig itt áll Róma fölött.
Attila, a hunok félelmetes uralkodója egykoron Róma, a világ fővárosa ellen vonult, hogy porig alázza, s híre, mint mindig most is megelőzte. A lakosok halálra rémültek, s úgy határoztak, hogy elébe küldik Isten helytartóját, a pápát. A hatalmas sereget a néhány kísérővel érkező, törékeny pápa megállásra késztette. Attila úgy tett, mintha nem tudná, ki áll előtte alázatosan, de titokban büszkeség dagasztotta keblét, hogy a világ első embere – mert a világ urának önmagát tartotta – könyörgésre fogta a dolgot. – Ki vagy? – kérdezte tőle gőgösen. – A szent egyház és az Isten szolgája vagyok! – válaszolt amaz, és lehajtotta fejét szelíden. – Ha te az Isten szolgája vagy, akkor én vagyok az Isten ostora! Mindazonáltal Attila nem volt érzéketlen az emberi nagyság más válfajai iránt sem. Bátor harcos létére megérezte a pápa szelídségében rejlő hatalmat, ezért békével elbocsátotta. És Rómát sem rombolta porig, hanem visszafordult. Ez az anekdota azután egy újabb anekdotát szült. Se szeri, se száma azoknak a szenteknek, akik visszafordították Attilát városaik kapujából, így mentve meg a pusztulástól híveiket.
Elérhetőségeim: Kocsis János Tel. : +36-70-2571-222 E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Programajánló erdélyi kirándulásokhoz Aki járt már keleti határainkon túl, jól tudja, hogy a Pártium és Erdély varázslatos vidék. Aki pedig még nem látogatott el erre a vidékre, azt biztatom, hogy érdemes felkeresni, akár egy rövidebb, egynapos kirándulás keretében is! A határt átlépve, sok esetben úgy érezzük, hogy megállt az idő: az utakon gyakran találkozunk lovaskocsival, a falvakban a reggeli és esti órákban tehéncsordák vonulása ejti ámulatba az utazót. Ez a vidék számos olyan látnivalót kínál, amely szerves része a magyar történelemnek és kultúrának. Nagyvárad mindössze 75 km távolságra található Gyula városától. Gyönyörű épületei, templomai, közterei, vára és a Körös-part valósággal elvarázsolják az ide érkezőt. Túra Erdélyben, a bihari Pádis-fennsíkon « Rolitúra. Ady Endre Nagyváradot a "Pece-parti Párizs"-ként emlegette. Útközben Nagyvárad felé megtekinthetjük Nagyszalontán Arany János szülőházát és a Csonkatoronyban található kiállítást.
Utunkat tovább folytatva nyugat felé, az Erdélyi Szászok második legnagyobb városába, Nagyszebenbe is tiszteletünket tesszük, ha csak egy kis időre is... Ez a csodálatos város, (Románul = Sibiu, Németül= Hermannstadt) 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa volt. Nem véletlenül! A gyönyörűen felújított óvárosi része, a kis és a nagy piactereivel, ódon utcáival, egyedi hangulatával, sokszínű szellemiségével és kultúrájával, valóban egy igazi Európai szintű történelmi város képét tárja elénk. Egy kis időt muszáj eltöltenünk falai között, hogy teljes legyen-e pár nap, amit itt a Dél- Erdélyi vidékeken a Szászok földjén töltöttünk. Látnivalók, programok Gyulán, Erdélyi kirándulás. A rövid városnézés után a délutáni órákban visszaülünk az autóbuszunkra és indulunk tovább Magyarország felé. Rövid megállókkal megszakítva, de folyamatos utazással érünk haza, előre láthatólag a késő esti órákban. A kirándulás kalkulált részvételi költsége: 180€ + 28 000Ft Egyesületünk tagjai számára: 180€ +25 000Ft Amely tartalmazza a Különjáratú autóbuszos utazás minden költségét A panziós szállást és a félpanziós ellátást, Az idegenvezetés díját, A záróest tánc csoportjának tiszteletdíját, A szervezés lebonyolítás költségeit, Egyesületi hozzájárulást Egyéb költségek, belépőkre, felvonóra, hajókirándulásra, stb.. 10-12 000 Ft értékű Lei, A program minimum 40 fő jelentkezésétől indul.
Elveszett Világ? Tényleg az! Még nyáron sincs madárcsicsergés, és nem ajánlott letérni az ösvényről – igazi felfedezőút. Azután a szomszédos Ponor-rétre túrázunk át, ami a hegység egyik legszebb, legnagyobb és legmegnyugtatóbb rétje, számos legelésző négylábúval. Ott érezhetjük, milyen az igazi szabadság! Némi napozást és csendfürdőzést követően továbbhaladunk gyönyörű tájakon keresztül a Pádis-menedékházhoz, hogy onnan felmásszunk a Mócok templomához (1466 m). A kilátás páratlan, mindenki szerint megéri a fáradságot a kitérő! 🙂 Jutalmul a hazaúton jól belángosozunk az egyik pásztorlaknál. Mire este visszaérünk a szállásra, elkészül a finom meleg vacsora, hogy utána már csak a jókedvnek és pihenésnek szenteljük a napot. Szombat: a csodák és barlangok napja Reggel a Csodavár majd a Galbina-kőköz meghódítására indulunk. Csodavárban – szó szerint – csoda vár minket! A hatalmas sziklafalakat és Közép-Európa legnagyobb barlangszáját (76 m magas) felülről is láthatjuk, lentről testközelből pedig be is járjuk!
Első úticélunk, a monumentális Vaskapu Erőmű és annak " Múzeuma" bemutató helye. Ezután Orsovára látogatunk, ahol az útviszonyoktól függően "felkapaszkodunk" a csodálatos panorámát nyújtó (város fölött magasodó) Szent Anna kolostorhoz. Délután, az Orsovai Kikötőben hajóra szállunk, hogy egy igen látványos (kb. 3 órás) hajóúton vegyünk részt, amely a lélegzetelállítóan gyönyörű Kazán-szorosba visz majd minket. Estére visszatérés Herkulesfűrdőre, vacsora, séta a történelmi belvárosban, szabadprogram. 3. nap A korai reggeli után újra buszra szállunk és a festői Cserna folyó völgyén keresztül elhagyjuk Herkulesfürdőt. Útközben, az úgynevezett " 7-források" közül is megismerkedhetünk néhánnyal, melyek már a római időkben is híres melegvizes fürdőhelyeknek számítottak. Ezen a napon, a Déli-Kárpátokat egy igen látványos útvonalon, a híres Zsíl völgyén keresztül szeljük át Észak-Dél irányban. Petrozsenyt és Hátszeget magunk mögött hagyva érkezünk kora délután Vajdahunyadra, ahol látogatást teszünk a Hunyadiak egykori impozáns várkastélyában.