Whatever Will Be, Will Be; Que Sera, Sera; Ahogy lesz, úgy lesz - több mint ötven éve számít ez a sor örökzöldnek a slágerek világában. Egy romantikus dal, amely eredetileg egy híres krimi betétdala volt. Szerzője, Ray Evans 92 évet élt. Az amerikai komponista, akinek halálát szívelégtelenség okozta, hazája egyik legnagyobb dalszerzőjének számított. Több mint hat évtizeden át alkotott állandó szerzőpárt szövegírójával, Jay Livingstone-nal, akivel olyan slágereket írtak, mint a Buttons and Bows, a Mona Lisa és főleg a Whatever Will Be, Will Be. Ez utóbbi Alfred Hitchcock A férfi, aki túl sokat tudott című, 1956-os filmjében hangzott fel Doris Day előadásában. A Whatever Will Be, Will Be az Evans-Livingstone páros harmadik Oscar-díját hozta, és valóságos védjegye lett Doris Day-nek. Még az 1968 és 1973 között futó Doris Day Show című tv-műsornak is ez volt a szignálja. A dalt világszerte sokan feldolgozták, ki komolyan, ki megvadítva, vagy ironikus formában Tommy Steele-től a Sly and The Family Stone-on át a punk-énekes Johnny Thundersig.
1. Mint hosszú copfos barna lány, Jó édesanyám faggattam én, Leszek-e boldog, leszek-e szép, S ő válaszolt könnyedén: Bárhogy lesz, úgy lesz, A jövőt nem sejthetem, A sors ezer rejtelem, Ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz. 2. Aztán az első randevún Egy kócos fiú, ki hozzám hajolt, Szeretsz-e mindig, kérdeztem én, S ő vidáman válaszolt: Ahogy lesz, úgy lesz, 3. Sok évig éltünk boldogan, Aztán ő elment, oly messze jár. Visszatér hozzám, visszatalál, A levélben ennyi áll: a sors ezer rejtelem, bárhogy lesz, úgy lesz. Bárhogy lesz, úgy lesz...
Mint hosszúcopfos, barna lány Jó édesanyám faggattam én: Leszek-e boldog, leszek e szép? S ő felelt könnyedén: Légy szerény, mint én, légy elégedett, szívem! A jövőt nem sejthetem... Ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz! Később az első randevún Egy kócos fiú hozzám hajolt. Szeretsz-e mindig? - Kérdeztem én, S ő tréfásan válaszolt: Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, A sors ezer rejtelem... Ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz! Két évig éltünk boldogan, És aztán elment, oly messze jár. Visszatér hozzám, visszatalál? A levélben ennyi áll: Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, Bárhogy lesz, úgy lesz! Nekem is van már gyermekem, Egy barna kislány csak az enyém. Leszek-e boldog? - Kérdezi ő, S én mosolygok könnyedén: Légy szerény, mint én, légy elégedett, szívem! Ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz!
Mint hosszú copfos, barna lány Jó édesanyám faggattam én: Leszek-e boldog, leszek e szép? S ő felelt könnyedén: Légy szerény, mint én, légy elégedett, szívem! A jövőt nem sejthetem... Ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz! Később az első randevún Egy kócos fiú hozzám hajolt. Szeretsz-e mindig? - Kérdeztem én, S ő tréfásan válaszolt: Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, A sors ezer rejtelem... Két évig éltünk boldogan, És aztán elment, oly messze jár. Visszatér hozzám, visszatalál? A levélben ennyi áll: Nekem is van már gyermekem, Egy barna kislány csak az enyém. Leszek-e boldog? - Kérdezi ő, S én mosolygok könnyedén: Traumatikus gyerekkori emlékeket dolgoz fel A friss lemezpályázatot nyert, sokoldalú, fiatal előadó/dalszerző, Heidi Albert elektronikus műfajban bontakoztatja tovább szárnyait. Új felvétele, a "Valahol" traumatikus gyerekkori emlékeket dolgoz fel, amelyért ma már köszönetet mond. A tehetség korábbi zeneszámai és izgalmas feldolgozásai arról árulkodtak, hogy egy igazi "zenei laboratóriumot" működtet, amiben folyamatosan kísérletezik a stílusokkal és hangszerekkel.
Ahogy egyre idősebb leszek, úgy lesz egyre kevesebb rálátásom arra, hogy mi is az élet. Ahogy kevesebb lesz a pálcikából, úgy lesz nagyobb a falon a lyuk. Rendelkezésre álló fordítások
"A pontosság a királyok udvariassága" – ezt a mondást a nagymamámtól tanultam, még 4-5 évesen. Meg is magyarázta szépen, hogy a királynak mindenki hajbókol, mindenki alárendeli magát neki, vele udvariasak és előzékenyek a többiek – neki pedig a pontosság az eszköze, hogy kifejezze a tiszteletét a többi ember iránt. Manapság viszont mintha senki sem akarna ily módon "király" lenni. Sem jelzőként, sem főnévként használva nem éppen a pontosság jut eszünkbe erről a szóról. Egyre kevesebbet ér az ember kimondott szava, különösen, ha időről is szó esik. Már lassan tíz éve, hogy először szembesültem egy új mobiltelefon (még nem okos, viszont hosszú életű) beszerzésekor, hogy az "automatikus sms" kategóriában a "tárgyaláson vagyok, visszahívom később" mellett a "késni fogok 5 percet", "késni fogok 10 percet" és még további három "késni fogok" opció szerepelt. Egyre szorosabb a villanypóráz, hiszen ma már szinte a zuhany alá is magunkkal kell (kell? ) vinnünk a telefonunkat, és ha nem vesszük fel "időben", pár perc múlva kétségbeesett "hová tűntél? "
A világosi katasztrófa után lelkileg összeroppant. Utolsó éveiben vidéken, Fejér megyében gazdálkodott, de az íráshoz már többé nem volt ereje. 1854-ben megírta életműve egyik legmegrázóbb költeményét, A vén cigányt. 1855. november 19-én meghalt. Vörösmarty Mihály legismertebb verse. Húszezer ember kísérte utolsó útjára a Szózat költőjét: temetése néma tüntetés volt a Bach-rendszer ellen. Orosz László: A százötven éves Szózat, 1986 (In: Forrás 1986. ) Tóth Dezső: Szózat, Gondolat Kiadó, Bp., 1975 (In: Mezei Márta-Kulin Ferenc (szerk. )Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Petőfiig) Szabó Magda: Nemzeti énekünk: a Szózat, 1996 (In: Holmi 1996. ) Babits Mihály: Az igazi haza, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1977 (In: Babits Mihály: Arcképek és tanulmányok) Dsida Jenő: Itt élned, halnod kell, 1986 (In: Forrás 1986. ) Imre László: Szózat, Móra Könyvkiadó, Bp., 1994 (In: 99 híres magyar vers és értelmezése) Lukácsy Sándor: A Hymnus és a Szózat, 1981 (In: Literatura 1981) Madarász Imre: "Nincsen remény! " – "És mégis": Vörösmarty gondolati lírája remény és reménytelenség között, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Könyvkiadó, Bp., 1990 (In: Zengj hárfa!
A reformjavaslatokat királyi leiratokkal gáncsolták el, 1836-ban pedig feloszlatták a pozsonyi országgyűlést is és letartóztatták Kossuth Lajost. Az udvar egyébként azért állta útját a reformtörekvéseknek, mert tudta, hogy a nemzeti szellem megerősödéséhez és függetlenségi mozgalomhoz vezetnek. Úgy akarták egyben tartani a Habsburg-birodalmat, hogy megakadályozták a birodalom országainak, többek közt Magyarországnak a fejlődését, ártatlan gazdasági és közoktatási reformokat is visszautasítottak, háttérbe szorították a haladó szellemű embereket, stb. Az 1825-ös, majd az 1830-as országgyűlés is kudarccal, kompromisszummal ért véget, de a nemzetnek akkor még voltak illúziói. Vörösmarty mihály versek. 1836-ra azonban már nyíltan felszínre kerültek a kibékíthetetlen ellentétek. A Szózat tehát abban a válságos történelmi pillanatban született, amikor a Metternich-féle abszolutista kormányzat és a magyar nemzet közötti ellentét az egész reformkor során a legélesebb volt, sőt, nyílt szakításra került sor. A cenzúra, az árulás, a besúgás, a felkorbácsolt közhangulat, a felháborodás, a félelem és a rettegés légkörében éltek az emberek, szóval sorsdöntő és jellempróbáló időszak volt.
"Esti mise, téli vecsernye / éjféli Úrfölmutatás"… körül "a hó hallgat a meglepett / fák alján". Közelebb segíthet a vershez a Pilinszky-napló egy félmondata: "…ahogy a világ miséjét Th. de Chardin megpillantotta. " XVI. Benedek pápát idézem: "Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi egyetemes liturgiánk lesz, amikor a világmindenség átalakul élő ostyává. " Pilinszky víziója szerint: "úgy vérzenek jók, rosszak együtt, / bárányok, füvek, farkasok / halálunk monstranciájában". Utolsó korszaka verseiben a tél és csend és hó és halál fájdalmas tapasztalatából ide jut el a költő. Úgy képzelem, hogy az éjféli, erdőmélyi (vagy inkább világvégi, katasztrófákon túli) csöndben és sötétségben az Úrfölmutatás pillanatában kiárad a fény. Könyv: Vörösmarty Mihály versei (Vörösmarty Mihály). Ebben a monstranciában azonban nem csupán az Úr testét szemléljük, ott vagyunk mind együtt, ott vérzik az egész világmindenség. Tél, csend, hó, halál. December elején nem idegen fogalmak. Különösen ebben az évben. Ugyanakkor mind a négy fogalom hordoz magában reményt is.
"Hol van ő, a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordúlt életén? Honn-e, vagy tán messze költözötten Jár az őzek hűvös rejtekén? " Kérdi titkon aggó gondolattal, S arca majd ég, majd szinében elhal. S felrobognak hadvész-ülte képpel Újlaki s a megbékült Garák. S a király jő, fölség érzetével Környékezvén őt a hős apák. Ősz Peterdi ösmer vendégére, A király az: "Áldás életére! 10 Vörösmarty Mihály vers, amit ma érdemes elolvasnod. " "Fény nevére, áldás életére! " Fenn kiáltja minden hű ajak; Százszorozva visszazeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és merőn áll. "A vadászhoz Mátyás udvarában Szép leánykám, elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád. " Szól az ősz jól sejtő fájdalommal, S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal. És ha láttál szépen nőtt virágot Elhajolni belső baj miatt, Úgy hajolt el, félvén a világot, Szép Ilonka titkos bú alatt. Társasága lángzó érzemények, Kínos emlék, és kihalt remények. A rövid, de gyötrő élet elfolyt, Szép Ilonka hervadt sír felé; Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté.
S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. Vissza a Tartalomjegyzékhez! Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban, És keményen mint a jég verése, Odalett az emberek vetése. Vörösmarty mihály verseilles. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Kié volt ez elfojtott sohajtás, Mi üvölt, sír e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban, Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények?