A Jules és Jim ritka példa az irodalomban: egy 74 éves író első regénye. Henri-Pierre Roché először haditudósító volt, majd – mint oly sokan a francia irodalomban – konzul; fordított Altenberget, Schnitzlert, kínai költőket. Szép szerelmi háromszögtörténet a Jules és Jim: két barát megismerkedik egy lánnyal. Jules és jim film. Mindketten beleszeretnek. Sorsuk nemzedékek kedves olvasmánya lett, a belőle készült Truffaut-film Jeanne Moreau főszereplésével százezrek emlékezetes élménye maradt.
Kötelező film mindenki számára, aki volt/van/lesz szerelmes. A szó legigazabb értelmében: pompás moziélmény! Jules és Jim (Jules et Jim – fekete-fehér, feliratos francia filmdráma 102 p. 1962) (12) Rendező: Francois Truffaut Színész: Henri Serre, Jeanne Moreau, Oskar Werner, Vanna Urbino Forgalmazza: Fórum Hungary
A szellemes, érzékeny, tűnődő és játékos film egyik csúcspontja hármójuk kerékpáros kirándulása.
Az új hullám alkotói egyébként rendkívül jól ismerték a filmtörténetet, és sok helyről merítettek. "Erősen kötődtek az olasz neorealizmus valóságközeli filmezési gyakorlatához, a német expresszionizmus szubjektivitásához, sőt a hollywoodi tömegfilm történetmesélő hagyományaihoz", ugyanakkor a dokumentarizmust sem vetették el. Az irányzat egyik legjelesebb képviselője, pontosabban "fenegyereke" Jean-Luc Godard volt, akinek első filmje, a Kifulladásig ( À bout de souffle, 1960) az új hullám kultuszfilmjévé vált. A krimi- és kalandelemekkel átszőtt, melodrámaként is nézhető Kifulladásig kapkodó, félbehagyott jelenetei igencsak kiszámíthatatlanok – pont, mint főszereplőjének cselekedetei. Ám nem is a cselekedetek fontosak ebben a filmben, hanem az a sor morális és filozófiai kérdés, amelyeket hősei szabadságlehetőségeit vizsgálva Godard feltesz a nézőnek. Jules és Jim Archives - Eszter és a filmek. Mellesleg a többi filmjét is ez a fajta "provokáló" hangnem jellemzi, formai szempontból nézve pedig minden egyes alkotása a mozi elbeszélő hagyományaival való perlekedés.
↑ Xavier Rockenstrocly, "Henri-Pierre Roché: hivatásíró", doktori értekezés 1996; elérhető az interneten. ↑ Interjú François Truffaut által Michel POiac 1966 in Jules et Jim, MK2 termelés. ↑ Béatrice Brocard, " Franciaország 2, 23:10. Jules et Jim, Jeanne Labrune tévéfilmje, Felszabadulás, 1995. augusztus 28 ( online olvasás, konzultáció 2012. február 25-én) Külső linkek Lásd is Polyamory
A hanghatásokra, valamint a látványra nyilván nem lehet panaszunk, sőt, kimondottan lenyűgöző az a világ, amit vizuálisan elénk tárnak, továbbá az akciójelenetek is lényegében rendben vannak. Azért hozzáteszem, hogy egy olyan korban, ahol egy film születésekor elsősorban a korhatár-besorolást, nem pedig a művészi szabadságot tartják szem előtt, csodákra senki sem számíthat, de legalább egy jó kis előzetest össze lehet ollózni a nézők beetetésére. Az én bajom sokkal inkább az, hogy a szép, de tartalom nélküli látványnál, dobhártyaszaggató robbanásoknál és a követhetetlenül zavarosan összevágott lövöldözéseknél azért manapság többet várna az ember. Főként úgy, hogy ebben az esetben egy Star Trek moziról van szó, ami a rajongók számára mindig is egyet jelentett a felfedezéssel, a kalanddal, az újszerű és érdekes helyszínekkel. A A film az előző részben már megismert színészeket vonultatja föl nekünk. A fiatal Kirk kapitányt Chris Pine alakítja ugyanolyan rosszul, ahogy azt megszokhattuk, Sylar (akarom mondani Zachary Quinto) újra a hegyes fülű Spock bőrébe bújik, és a legénység többi, fontosabb tagja is maradt ugyanaz, aki volt.
Ha nem számítjuk a történet égbekiáltó ostobaságát, agyatlan szórakozásnak beiktatható, ha mindenképpen be kell ülnünk valamire. Baráti társaságban remekül ki lehet elemezni, miért is olyan vacak az egész. De mint Star Trek, az egész mozi bűzlik az uniformizált sablonfilmek posványosan káros kipárolgásaitól. Tulajdonképpen nincs is szükség már ezekre a nevekre – Star Trek, Star Wars, meg az összes többi; ha jelen esetben más lenne a franchise, ha ezt a filmet bármelyik egyéb sci-fi világ logójával akarták volna eladni nekünk, nem tűnt volna fel senkinek. Nincs is már köztük semmi különbség a gyakorlatban. A rajongók pedig jobb, ha elfelejtik rajongásaik tárgyát, mert hamarosan egyikből sem marad az ég világon semmi. Köszi, Hollywood! Sztakó Balázs Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
A legfőbb szempont, hogy Spock megtanuljon emberként gondolkodni, valamint hogy Kirk felnőjjön kapitányi pozíciójához. A Sötétségben – Star Trek egy tökéletes sci-fi, Star Trek-mozi és egyben tökéletes folytatás is, mely biztosan nem hagy cserben egy nézőt sem, mindenki megtalálhatja benne számítását. A történet kellően csavaros ahhoz, hogy egyszeri megtekintés ne legyen elegendő, a látvány, az akciók és az itt is jelenlévő humor csak megszínesítik eme csodás világot. Star Trek Into Darkness (Hazai premier: 2013. május 16. ) Forgalmazza: UIP-Duna film Rendezte: J. Abrams Főbb szereplők: Chris Pine / James T. Kirk Zachary Quinto / Spock Benedict Cumberbatch / Khan Zoe Saldana / Uhura Alice Eve / Dr. Carol Marcus John Cho / Hikaru Sulu Anton Yelchin / Pavel Chekov Karl Urban / Bones Simon Pegg / Scotty Peter Weller / Marcus admirális Írta: Bártfai Balázs, 2013. 05. 14.
Már maga "Cumbi" aurája is félelmet parancsoló, ez bőven elég a hitelességhez. A film egy gyönyörű képsorral indít egy fejletlen civilizáció lakta bolygón, melynek végnapjait az Enterprise néhány lelkes tagja hivatott elodázni. Ezek után egy londoni merénylet során bukkan fel Khan neve, mint egyetlen lehetséges gyanusított. Az agyafúrt és kőkemény ellenséggel szemben Kirknek és Spocknak minden erejére és lélekjelenlétére szüksége van, ha egyáltalán túl akarják élni ezt a kalandot. Sokan úgy rebesgetik, hogy a Sötétségben – Star Trek az Űrszekerek II – Khan haragja újrázása (remake), pedig a rendező szerint is csupán a karakter neve ugyanaz. Mivel az első részben történt időugrással megváltoztatták a múltat, így egy alternatív valóságot kreálva, a mostani történet már csak ezért sem lehet ugyanaz. Látvány, akció, történet. Ez a legfőbb ismérve az új kalandnak. Volt egy pont a filmben (számos másikon felül), ahol elismerően csettintettem: "Ilyen egy igazi sci-fi" – mert mi lehetne fantasztikusabb kép, mint két fénysebességgel száguldó űrszekér csatája?
És az a legszebb az egészben, hogy ezt egyrészt a film legelején nyilvánvalóvá teszik a nézők számára, másrészt meg később ő maga is bevallja, mennyire távol áll tőle minden, ami a posztjához igenis szükséges lenne. A fickó állandó jelleggel veszélyezteti a hajója épségét, az emberei életét, a küldetések sikerét, és valahogy mégsem állították még hadbíróság elé. És valaki ezt a fajta viselkedést még díjazza is azzal, hogy rangot és felelősséget bíz rá? Mégis, ki a célcsoportja ennek a filmnek? Ja, persze, tudom én. Azok, akik abban a korban vannak, ahol még menő a lázadás, ahol mindennemű rang és hatóság eleve ellenállást szül, és ahol képtelen valaki végigülni két órát óriási érzelmi kitörések vagy nyálasan kiszámítható fordulatok nélkül. Ez itt már nem Star Trek. Ez annak csupán a buta, tini változata, ahol mindent ki kell herélni annak érdekében, hogy a célközönség primitív igényeinek megfeleljünk. Gyerekfilm gyerekeknek, azok a rajongók pedig, akik többet vártak ennél, ismét csak egy nyaklevest kaptak jutalmul.
A másik pedig maga a főszereplő, Kirk kapitány, akinél keresve sem találhatnánk sokkal ellenszenvesebb valakit. Komolyan, mégis melyik észlény gondolta úgy, hogy ez a figura szerethető lehet? Hogy ő az, aki méltó utóda a régi Star Trek filmek ikonikus alakjának? Itt ugyanis egy öntelt, öntörvényű, ostoba, meggondolatlan és vezetésre teljesen alkalmatlan embernek van ábrázolva, akire még egy kutya napi kétszeri etetését sem bíznám rá, nemhogy egy csillaghajó irányítását vagy létfontosságú küldetések lebonyolítását. A függelemsértések és a folyamatos, nyílt parancsmegtagadások mintha a legtermészetesebb dolgok lennének az életében, és ezekre ő általában még büszke is. És ennek ellenére ez a Kirk valahogy feljutott a ranglétra viszonylag magas fokára – egy olyan világban, ahol a hierarchia, az alá-fölé rendeltségi viszony és az engedelmesség a kulcs élet és halál között. Ugyan, kérem, mégis milyen hadseregben vagy flottában vesznek komolyan bárkit, aki a legegyszerűbb és legtriviálisabb feladatokat sem képes elvégezni anélkül, hogy a maga ütődött feje után menne, kénye-kedve szerint rúgva fel bármit, amihez éppen úri kedve van?
Filmgyűjtemény Megnézendő Kedvenc Legjobb Filmgyűjtemények megtekintése