Minden évben nyáron Balatonkenesén van a csapatépítőnk a telkünkön, amit általában egy közeli fellépéshez időzítünk. Ilyenkor eltöltünk egy kis időt felhőtlenül, mindenféle kötelezettség nélkül együtt. Bográcsozunk, dumálunk, és persze fürdünk, hajózunk. " – meséli DJ Newl, a zenekar dobosa, aki gyerekkorától kezdve a nyár nagy részét a Balatonon tölti. Legyen a horváth kertben buda musique. A New Level Empire új EP-jén helyet kap két korábbi dal is A Visszatérek, valamint a Látható akusztikus, csendes, minimalista feldolgozása, amelyek azért is különlegesek, mert a zenekar koncertjein ritkán hallhatóak. New Level Empire - Instagram New Levele Empire - Facebook
A Horváth kert elnevezés napjainkban egy kedvelt közparkot jelent Budán, Krisztinavárosban, melyet a Krisztina körút, az Attila út és az Alagút utca határol. Nevét egykori tulajdonosáról, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsosról kapta. A területet 1862-ben, az Alagút megépítésekor vásárolta meg Buda városa. Ma Déryné szobra emlékeztet arra, hogy ehhez a földdarabhoz jelentős színház- és zenetörténeti emlékek fűződnek. 1842 óta állt itt színház, a terület északnyugati részén, az Alagút utca és a Krisztina körút sarkán, a fából készült Aréna. Huber Ignác temesvári színigazgató Ságody József tervei szerint építtette nyári játszóhelynek, 1200 férőhellyel. Hozzá kertvendéglő csatlakozott. Legyen a horvath kertben budan. Az első évtizedekben főleg német társulatok bérelték ki. Az akkor még szinte kisvárosinak mondható Budán addig csak a Várszínházba járhatott a közönség, ahova a nyári hónapokra lehetetlenség volt a távolság miatt nézőket toborozni; így került sor arra, hogy Huber igazgató a Krisztinavárosban próbálkozzon színházalapítással.
Olyankor mit tudok tenni, ha véletlen rossz albumot adtam meg egy számhoz? Én is találkoztam hasonló problémával:( valószinüleg valaki már egyszer beküldte, de el lett utasítva és azt hiheti a rendszer hogy már fent van Nekem is előjött ez a probléma. Próbáltam minden keresővel, de nincs az adatbázisban az általam lefordított dal, mégsem tudom feltölteni. Nem tudom mi lehet a gond Sziasztok! Fordítottam egy dalt és amikor beküldtem azt írta, hogy a dal már szerepel az adatbázisban. Rákerestem többször is, többek között a részletes keresővel és nem szerepel. ennek mi lehet az oka? Mindenféle képkiterjesztést kipróbáltam albumkép feltöltésére, valamiért nem enged semmit... emiatt egy szöveget nem tudok feltölteni Sziasztok! Nagyjából egy hete be küldtem egy fordítást Lana Del Rey - Sweet Carolina című számára. Sajnos előtte el felejtettem be jelentkezni úgyhogy anoním lesz, nem az én nevem alatt. Legyen a Horváth kertben Budán - dalszöveg találatok - Magyar-Dalszoveg.hu. Csak azt szeretném meg kérdzni hogy nagyjából mikor fog fel kerülni a fordítás? Marcus&Martinus többi száma le lesz fordítva?
Egész pontosan: 1817. szeptember 28-án. Tompa Mihályt kezdetben a magyar irodalmi tudat egyenesen a két jó barát, Arany János és Petőfi Sándor mellé helyezte méltó harmadikként, hogy ők hárman és együtt képviselik legjobban a népi költészetet. Később lett csak nyilvánvaló, hogy hármójuk közül – a két jó barát és költőóriás mellett – Tompa Mihály legfeljebb amolyan szerény harmadik lehet. Ma már viszont sokkal inkább az a nézet válik elfogadottabbá, miszerint Tompa Mihály saját értékét nem szükséges sem Petőfi "tüzével és eredetiségével", sem pedig Arany "alkotó hatalmával és művészetével" összemérni. Például A gólyához vagy A madár, fiaihoz című, itt olvasható költeménye örökbecsű értéke a magyar irodalomnak. Tompa Mihály költői hivatását leginkább a forradalom és szabadságharc után, tehát az 1850-es években teljesítette be, mikor "az elnyomott nemzet hangulatát lírikusaink közt ő fejezte ki a leghívebben"… Penckófer János
Tompa Mihály: Tompa Mihály munkái II. (Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1903) - A madár, fiaihoz – Wikiforrás Tompa Mihály: A madár fiaihoz | Mandiner Irodalom - 7. osztály | Sulinet Tudásbázis A lapélek mintázottak. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok!
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Tompa Mihály LÍRAI KÖLTEMÉNYEK 1852 A MADÁR, FIAIHOZ. Teljes szövegű keresés Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek?
A fiait éneklésre biztató madár maga a versben megszólaló költő vagy egy idősebb poéta. A néma, csüggedt madarak a megfélemlített, hallgató magyar költőkkel azonosulnak. A nagy vihar, mely "összevissza tépte" a feldúlt berekben az ősi fészket, egyértelmű utalás az 1848–49-es szabadságharc elbukására és az idegen hatalom megtorlására. A költőknek mégis kötelességük az ének, a versírás még ilyen tragikus körülmények között is. Ha víg énekre nincs már lehetőségük, írjanak – szól a buzdítás – fájdalmas elégiákat, írjanak a múlt szebb emlékeiről, a jövő derűsebb kilátásairól, hogy legalább enyhítsék a jelen leverő hangulatát. Csak egyet ne tegyenek: ne hagyják itt a hazát, ne meneküljenek idegen földre! Ott meg kellene tagadniuk hivatásukat, nem lehetnének költők, hiszen senki sem értené a nyelvüket. – Tompa Mihály szép költeménye ugyanarra a magatartásra szólít fel, ugyanarra mozgósít, amire a Szózat: a hazához való "rendületlen" hűségre. Tompa Mihály (1817—1868) Petőfi Sándor és Arany János mellett a népi-nemzeti költészet jelentős alakja.
Dalotokra könnyebben derűl fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesítvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itthagynátok, idegent cserélve… – Fiaim, csak énekeljetek! Köszönjük, hogy elolvastad Tompa Mihály versét. MAGYAR DALNOK 1891. 156. oldal Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő... Fiaim, csak énekeljetek! Zivatar volt;─ feldult berkeinken S ti hallgattok? elkészültök innen, Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek.... Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; E kopár föld ujra felvirul. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek! A jelennek búját édesitvén: Ugy tennétek, mint az emberek: Itt hagynátok, idegent cserélve...?
Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30. ) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858). Tompa Mihály máig sem foglalhatja el a költészetét megillető helyet irodalomtörténetünkben. A maga korában, és még sokáig azután is, úgy tekintették, mint Petőfi és Arany mellett a "nagy triász" harmadik tagját, a népnemzetinek nevezett nemzeti klasszikus költészetnek Petőfivel és Arannyal egyenlő rangú főalakját. Ez az értékelés túlzott volt. Tompa szerényebb tehetség, mint ama költészetbeli főszereplők, akiknek egyébként személy szerint is jó barátja volt. Hanem amikor a megfelelő időtávlat hidegebb fejű értékelése megállapította, hogy nagyságrendben csak nagy társai mögé sorolható, akkor elkezdődött lebecsülése, jelentőségéről egyre kevesebb szó esett, afféle egykor divatos vidéki pap-költőnek tekintették, aki kegyeletből kap helyet az antológiákban. S habár közben-közben egynéhány verse újból népszerű lesz, habár az értők tudják, hogy Tompa Mihály ennél sokkalta több és nagyobb, mellőzöttsége mindmáig fennáll, alakja nem izgatja az irodalomtörténészeket, és így az sem köztudomású, hogy miközben oly sok szál köti költői előzményeihez, még több kortársaihoz, egyben-másban olyan új hangütések előhírnöke, amelyek csak jó időkkel őutána lettek jellemzőek az övénél modernebb költészetben.
A MADÁR, FIAIHOZ. – Tompa Mihály Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek… Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve…?