A templom gondozását a jezsuitákra bízta a városi tanács. A templom bemutatása A hegytetőre felérkezőt egy nagyszerű épület látványa fogadja. A templom homlokzat előtt kőfal emelkedik, bejáratához széles, szobordíszes lépcső vezet (1775-ben épült). A teljesen szimmetrikus templomépületet két oldalsó -kerek- tornya fazsindelyes borítású, míg a középső, négyzetes tornyot rézlemezzel borított hagymakupola fedi. A főhomlokzat szépségét -az arányai mellett- a hármas toronyegyüttest összekapcsoló voluták (csigavonalú díszítő motívumok) adják. A templom főhomlokzatát három feszület tagolja. Mindhárom alkotás művészi munka: középen Krisztus, lábainál Magdolna (a fájdalmas Anya) és János szobra látható. A templomtérbe vezető két szögletes kapu a keresztek között nyílik. A templom szentélye egyhajós, félköríves záródású, a főhajó két oldalához egy-egy íves alaprajzú kápolna kapcsolódik. Kőszeg és környéke látnivalók. A templom eredeti, barokk oltára egy 1947-ben keletkezett tűzvészben elpusztult, pótlására a jáki temetőkápolna oltárát hozták ide.
Kőszeget méltán hívják az "ország ékszerdobozának", ami mára már ismét egy kiemelt turisztikai úticéllá vált, gazdag történelme, látnivalói, kirándulóhelyei és a környék is. A Kőszegi-hegység számtalan kirándulási lehetőséget kínál a túrázni vágyóknak, a Dunántúl legmagasabb pontja itt található, az országos Kék túra indulópontja pedig szintén itt van! Nincs olyan idelátogató, aki ne szeretne bele egyből ebbe a kisvárosba! A becsületkasszák városa Az ország egyik leghangulatosabb kis városa, történelmi hangulata, felújított terei gazdag műemlékekben és rengeteg látnivalót, érdekességet kínál az idelátogatóknak. Kőszeg gazdag rendezvényekben! A 151 éves fúvószenekar, a hírhedt várszínház, a nemzetközileg ismert japán dobegyüttes, a kiállítások, gasztronómiai fesztiválok, és természetesen a városkörnyéki és natúrparki programokat is mind-mind hozzájárulnak az igazi Kőszeg élményhez! A környék ezer apró csodát és érdekességet rejt, a hegység lábánál megbújó kis települések is számos látnivalóval büszkélkedhetnek!
A vadászlakot 1830-ban Chernel György építette. A ma is itt álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly erdész hagyományából állították, de a harangja ma Szombathelyen, a Falumúzeumban található. A haranggal nemcsak az erdőmunkások munkaidejének elejét és végét jelezték, de olykor az eltévedt turisták érdekében is megkondították. 1932-ben dr. Stur Lajos anyagi támogatásával építették fel a dr. Thirring Gusztávról elnevezett turistaszállót, aminek csak az alapjai maradtak meg. Az egyik volt erdészházban a Szombathelyi Erdészeti Rt. erdészeti múzeumot hozott létre. A kiállítás a Kőszegi-hegység növény- és állatvilágát, a táj történetét mutatja be. Hétforrás A Hétforrás a Kőszegi-hegység legismertebb forrása, az osztrák határ mellett, a régi határsávban az erdő mélyén fakad. A bővizű forrást 1896-ban, a Millennium tiszteletére építették ki, hét kifolyónyílással, melyeket a hét magyar honfoglaló vezérről neveztek el. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm nevét kis kőtáblákon a kifolyónyílások felett feliratozva láthatjuk.
Ez az első állami kiadású és nem egyházi eredetű dokumentum, amely a hazai különféle szintű és profilú egyházi iskolákat megkísérelte egy állami iskolarendszer keretei között egységes szervezetbe rendezni, azok felekezeti jellegének és hagyományos fenntartási módjának megváltoztatása nélkül. A "Ratio Educationis"-t nem a magyar országgyűlés alkotta, hanem a király nevében jelent meg: nyomatékosan hangsúlyozza is szövegében, hogy a magyar közoktatásügyről rendelkezni egyedül a király jogosult, ez felségjog. Ezért nem is születhetett 1868-ig oktatásügyi-tanügyi törvény hazánkban. Összeállításának munkálatait Ürményi József (1741–1825) udvari tanácsos, később országbíró vezette. A legfőbb neveléstörténeti újszerűsége az volt, hogy egységes iskolarendszert kívánt létrehozni és azt központi állami irányítás alá akarta vonni. Ennek érdekében az országot 9 tankerületre osztotta – Pozsony, Buda, Besztercebánya, Kassa, Győr, Pécs, Ungvár, Nagyvárad, Zágráb székhellyel –, de számukat 1782-től 6-ra csökkentették.
Az egyetem szervezete is hagyományos; 15 éves korában kezdhette itt tanulmányait a diák a bölcseleti fakultáson, s ennek sikeres elvégzése után léphetett feljebb a jogi, az orvosi vagy a teológiai karra. A középszintű tananyagban a reáliák (földrajz, természetismeret, fizika) a korábbiaknál jelentősebb szerepet kaptak; tantárgyként írták elő a történelem, az erkölcstan, az állampolgári ismeretek oktatását; sajátos ötletkent iskolai latin nyelvű újság kiadását irányozták elő, hogy életszerűbbé s szórakoztatóbba tegyék a latin nyelv tanítását, ez a terv azonban nem valósult meg. Újszerűen kísérelték meg a középszintű tantárgyakat a "hasznosság" szerint csoportosítani, így voltak mindenkinek szükséges, egyetemesen hasznos, némelyeknek hasznos tantárgyak. Bekerült a "Ratio Educationis"-ba a hazánkban már korábban kezdeményezett népiskolai tanítóképzési módszer: a Pozsonyban működő tanítóképző tagozatos normaiskola-együttes intézményét mindegyik tankerületi székhelyen meg kellett szervezni.
Másfél évtizeddel azután, hogy az országgyűlés Művelődésügyi Bizottsága megkezdte munkáját, Budán 1806-ban napvilágot látott az új Nevelési-Oktatási Rendszer, a második Ratio Educationis. (Elődjéhez hasonlóan ezt is a király adta ki felségjoga alapján. ) A második Ratio csak a katolikus iskolák számára vált kötelező érvényűvé, a protestánsok – tanügyi autonómiájuk védelmében – kezdetben elutasítottak minden központosító törekvést. Később – éppen a Ratio hatására – ők is kidolgoztak egységesítő rendelkezéseket. Az 1806. évi Ratio Educationis intencióinak jellemző vonásai közé tartozott a nemzetiségi és vallási türelem. Részletesen rendelkezik a Ratio az anyanyelvi iskolákról – az egyszerű falusi egytanítós iskolától kezdve a tankerületi székhelyeken működő normaiskolákig. Az alsó fokú oktatás ingyenességét tartja kívánatosnak. Ha a szülő saját hibájából nem iskoláztatja gyermekét vétséget követ el, s büntetést érdemel. A városi iskolát továbbfejlesztette, megalkotva ezzel a későbbi " polgári iskola " elődjét.
Általánosan kötelezővé valójában az Eötvös József-féle népoktatási törvény tette (1868-ban), amely a 6-tól 12 éves kor közötti gyerekek számára a népiskola látogatását elrendelte. A Ratio Educationis a fő felügyeletet az összes iskolaügy felett a koronának tartotta fenn; a korona ezt a jogot Magyarországon és Szlavóniában a Királyi Helytartótanács, Horvátországban pedig a Magyar Kancellária útján gyakorolta. A tanügy irányításának területi szervei a tankerületek voltak, amelyből eredetileg kilencet állított fel a kormányzat (még 1776-ban). A tanulmányi rendszer kidolgozásával Ürményi József kancelláriai tanácsost bízták meg, aki több szakember segítségét is igénybe vette. Közülük kiemelkedik Tersztyánszky Dániel kamarai tisztviselő. Az iskolarendszer felosztása a következő volt: 4 év elemi iskola 3 év kisgimnázium 5 év főgimnázium 2 év akadémia 4 év egyetem I. Ferenc Ratio Educationis rendelete [ szerkesztés] I. Ferenc Friedrich von Amerling A Mária Terézia-féle Ratio Educationis hatályban maradt egészen 1806-ig, amikor a második rendeletet bocsátották ki.