Hitvány korunkból nézve fölfoghatatlannak tűnik az aradi tizenhármak áldozata Hős az, ki önmagán túlmutató, nemes célokért küzd. Mártír, aki emelt fővel fogadja bosszúszomjas legyőzőjétől a halált. Ám az aradi tizenhármak nem csupán hősök, kik a magyar nemzet szabadságáért vívtak megnyerhetetlen harcot. S nem pusztán mártírok, kik – bár elmenekülhettek volna – félelem nélkül álltak hóhéraik elé. Legendává lettek. E minőségükben felbecsülhetetlen erőt adnak nekünk, hogy megvívjuk a magunk szabadságharcait – amelyek cseppet sem könnyebbek, mint eleink harcai voltak. Október hatodika van, nemzeti gyásznap. Félárbócon a nemzeti lobogó. Százhetvenegy esztendeje ezen a napon végezték ki Pesten hazánk első miniszterelnökét, Batthyány Lajost, Aradon pedig a magyar szabadságharc tizenkét tábornokát és egy főtisztjét. Hitvany ne bantsd hazmat na. Fontosak a hivatalos megemlékezések, közös főhajtások – de aki jobban meg szeretné ismerni a mártírokat, közelebb akar hozzájuk kerülni, az olvasson. Magam a tábornokok búcsúleveleit olvasom ilyenkor.
Bár a díszletek most csillogóbbak, az emberek lelkét béklyóba zárták. A mi harcunk – és ez cseppet sem könnyebb, mint eleinké volt –, hogy megpróbáljunk visszatérni az aradiak eszményeihez, erkölcsiségéhez. Szinte lehetetlennek tűnő küldetés, de az életnek csak nemes célokért küzdve van értelme.
Tanuljunk szerbül! 2. by Urbán Brigitta
A leírhatatlan hazaszeretet, erkölcsösség és Istenhit. Mai eszünkkel szinte meg sem értjük őket, föl sem fogjuk szavaikat. A második világháború utáni évtizedek istentelen, lélekpusztító rombolása bizonnyal célt ért. Belefojtottak minket az anyagba. Háromhatvanas kenyér, sör és virsli. Proli irigység és végtelen önzés. A "Ne adjunk a külhoniaknak állampolgárságot, mert idejönnek, és elveszik a munkánkat! Hitvány korunkból nézve fölfoghatatlannak tűnik az aradi tizenhármak áldozata - PestiSrácok. " barbársága. A pár ezer forintért új hazába költöző anyagiasság. S a legalja: hogy ellenzékünk önként, dalolva adná át az ország kulcsait, maradék szuverenitásunk morzsáit új-Habsburg gyarmatosítóinknak – ha ne adj' Isten hatalomra vergődnének két év múlva. Már nem Isten, haza meg a család érdekli honfitársaink egy részét, hanem hogy kitűzhesse a szodomita zászlót a városházára, meg hogy állami támogatással levágathassa a nemi szervét… Ez már a káosz kora. Tort ül a hitványság, az őrület. 1849 és 2020. Kifejezhetetlen a kontraszt. Csupán százhetvenegy év telt el, de mintha már nem ugyanazon a bolygón élnénk, nem ugyanaz a létforma lennénk, mint Damjanichék.