És abban is bizonyosak voltak, kit érdemes másolni. Meg minek is újat kitalálni, ha valami egyszer már jól működött? Csak ki kell venni a közepéből Istent. Hetedikben már nevetségesnek találtam az egészet. Szégyelltem a vörös nyakkendőt, ha lehetett rejtegettem, és csak akkor kötöttem fel, ha nagyon muszáj volt. Tanáraim rajvezetőnek vagy rajparancsnoknak vagy minek, szemeltek ki, amit annyira cikinek éreztem, hogy kibuliztam, hadd legyek a barátnőmmel zászlókísérő inkább. Az akkori szerelmem volt a zászlóvivő, a barátnőmé a dobos. – Képzeld, anya, nagyon durva játékok is vannak. Ismered a puszicsatát? Nem, nem ismerem. Ej mi a kő tyukanyó. Mi a hettyenpittyet játszottuk. Valakinek bekötöttük a szemét, egy másik az ölébe ült, elváltoztatott hangon pittyegett, amiből ki kellett találni, kicsoda ő. De a legjobb mindig a tábortűz volt gitárral, énekléssel, amúri partizánnal. Még most is a fülembe csengenek azok a dalok… – Ja, és tudod, idén is lesz műsor. Az irodalom a keretmese, mi az Anyám tyúkját költjük át, nagyon vicces, majd elmondom.
Ámbár, legénykorában, egy ideig kapós volt a lányok között. Senki nem tudta megfejteni a titkát, de akkoriban terjedt egy suttogó pletyka, hogy Párizsban meghalt valami felmenője. Állítólag toronyőr volt. Elvégezte a nyolc általánost. Szinte elrepült az a tíz év. Apja pályát választott neki. A papa, aki csak enyhén volt butus, úgy tudta, hogy a magasan kvalifikált magyarul annyit jelent, tetőfedő. – Legyen tetőfedő – mondta meggyőződéssel –, legalább nem lesz szem előtt. Így lett belőle tetőfedő. Imádta a szakmáját. Nap mint nap boldogan ébredt, és alig várta, hogy a tetőn legyen. Szorgalmas, pontos és kötelességtudó volt. Ej mi a kő sásd. Szerették a főnökei. Néhány éve már új mesterével járta a tetőket. Szinte egyívásúak voltak, alig tíz év volt köztük, Jancsi javára. A tanúk szerint keddi napra esett, amikor is megtörtént a baj, a nagy baj, emlékeznek vissza azok, akik aznap találkoztak vele. Erősen bicegve, lehajtott fejjel ment hazafelé. János aznap még visszament az építkezésre. Ahogy kerülgette a sóderhalmokat, hirtelen éles fájdalom nyilallt a talpába.
Üdv! 41 éves vagyok és kb. 3 éve már szokatlanul sokat kell járnom vizelni. A tünetek észlelésekor voltam hasi ultrahangon és urológusnál is, de mindent rendben találtak. A tünetekről: Ha iszom (vizet) legkésőbb fél óra múlva már mennem kell. Éjjel legalább 1 x fel kell kelnem, még úgy is, ha este 8 után már nem iszok semmit. Egy mozi filmet is nehezen tudok kibírni, persze közben semmi folyadék. A napi 2 liter víz általában megvan. Az a furcsa érzésem van, mintha a vesém nem hasznosítana a folyadékokból semmit. Ami bemegy, az rögtön ki is jön. S közben mintha dehidratált lennék. Normális ez ebben az életkorban? Hogyan lehet, hogy szomjas vagyok, iszok, de aztán szinte rögtön mennem kell? Sokat ülök kocsiban, lehet ez is oka? És lehet e bármilyen vesebetegség tünete erős bőrhámlás kézen és talpon? Segítségét előre is köszönöm! VÁLASZ Az első, ami eszembe jut, a cukorbetegség. A klasszikus tünetei a "sokat iszik, sokat vizel és fogy". Ennek egyszerü utána járni. Ej mi a kő! cserkészlány, kend… | Réka blogja. Ugyanígy egyszerű azt is kideríteni, van-e valamilyen vesebetegsége, bár a panaszai alapján ez nem valószínű.