A földi maradványok exhumálása nem része, hanem rendszerint következménye volt a szentté avatásnak, amely a közzétételt követően valósult meg előbb vagy utóbb. Az eljárásban a pápai legátus is részt vett. Gergely legátus küldetésének igazi célja László király szentté avatása lehetett. Mással nem tudjuk magyarázni, miért kellett alig négy év alatt kétszer is Magyarországra jönnie. Az eseményeket a következőképpen rekonstruálhatjuk. 1188 végén vagy 1189 elején a főpapok, mindenekelőtt Jób esztergomi érsek és a váradi püspök támogatásával III. Béla király kérvényt nyújtott be III. Kelemen pápához Szent László szentté avatása ügyében. A kérvényhez minden bizonnyal Szent László legrégebbi, ma már ismeretlen őslegendájának szövegét mellékelték. A pápa Gergely bíborost bízta meg azzal, hogy megvizsgálja, teljesíthető-e a kérés. Gergely legátusként 1189-ben Magyarországra jött, ahol Váradon és másutt tanúkat hallgatott ki. Visszatérte után jelentése ismeretében III. Kelemen pápa még 1190-ben vagy legkésőbb az 1191 márciusában bekövetkezett halála előtt felvette a magyar uralkodót a szentek sorába, és erről oklevelet állított ki.
Ez az első legendaszöveg ugyan nem maradt ránk, de a röviddel ezt követően keletkezett két, szövegében nagyobbrészt egymással is egyező, az őslegendát tartalmilag hűen követő leszármazottja már igen. Ezek a 13. század első évtizedeiben alakultak ki, annyiban különböznek egymástól, hogy az egyik bővebb szövegezésű, emiatt Nagyobb és Kisebb legendaként tartja számon őket az irodalomtörténet. A legendaszövegek az évszázadok során tovább formálódtak, újabb és újabb változataik születtek. A hagiografikus hagyomány gazdagsága önmagában is tanúsítja, mennyire inspirálólag hatott László király alakja közelebbi és távolabbi utókorára. (Szovák Kornél) * Szent László szentté avatásáról a legenda mint befejezett tényről tudósít: 1192-ben testét dicsőségesen szentté avatták. A 12. század végi Pray-kódex kalendáriumában a szentté avatás következményeképpen június 27. a király földi maradványainak exhumálása (elevatio) ünnepnapjaként szerepel. Az esetek többségében pápai oklevél (litterae) tette közzé, hogy az illetőt beírták a szentek katalógusába.
Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták. " Ezek az evangélium igéi. Mt 22, 34-40 EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK 7. SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ÜNNEPÉRE (Június 27. ) Pap: Kérjük, testvéreim, a mindenható Istent, hogy Szent László közbenjárására hallgassa meg kéréseinket! Lektor: 1. Add, Urunk, hogy hazánk főpásztorai és papjai, Szent László király bölcsességével vezessék hívő népedet! Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket! 2. Áldd meg, Urunk, népünk áldozatos munkáját, amint segítetted Szent László királyt hősi küzdelmeiben! 3. Oltalmazd, Urunk, egyházközségünket minden veszedelemtől Szent László királyunk égi pártfogása alatt! 4. Add meg, Urunk, hogy férfi híveink Szent László királyban lássák meg az erős hitű, Istenben bízó ember eszményképét! 5. Add, Urunk, hogy betegeink csodatevő szentednek közbenjárására gyógyulást nyerjenek!
A szentként való tisztelet feltétele ugyanis az volt, hogy az illetővel kapcsolatban elterjedt legyen a "szentség híre" (fama sanctitatis), ami bizonyította, hogy evilági élete során igen magas fokon gyakorolta a legfőbb krisztusi parancsot, a szeretetet. A szent a benne lakozó szeretet révén Isten előtt kedves érdemeket szerzett, és ezek elismeréseként részint már evilági élete során, többnyire azonban halálát követően, a sírjánál vagy másutt, a közbenjárásának tulajdonított csodák történhettek. Ezen csodás eseményeket tekintették elsősorban a szentség bizonyítékainak, a későbbiekben rendszeresen összegyűjtették és bírói eljárás keretében tanúvallomásokkal is hitelesíttették ezeket. Írásba foglalt változatuk egy sajátos műfajt hívott létre, melyet a tudomány hagiográfiának nevez, s a szent élettörténetét – legendáit – érti alatta. Ilyen legendát László király életéről is állítottak össze, nem is egyet. Az első életrajz feltehetően közvetlenül a szentté avatást megelőzően, 1192 körül született, talán éppen azzal a céllal, hogy Gergely bíborost, a vizsgálóbírót meggyőzze az életszentségről.
Hatalmas lesz ivadéka a földön, * áldott lesz az igazak nemzetsége. Hívek: Boldog az az ember, * aki az Urat féli. Vagy: Alleluja. E: Dicsőség és gazdagság tölti be házát, * igazsága örökre megmarad. Az igaz világít, mint fény a sötétségben, * igazságos, jóságos és irgalmas. H: Boldog az az ember, * aki az Urat féli. E: Boldog ember, aki irgalmas, † és szívesen ad kölcsön, * aki a törvény szerint intézi minden dolgát. Nem tántorodik meg soha, * az igaz emléke örökké megmarad. E: Rossz hírtől nem kell félnie, * szíve nyugodt, mert az Úrban bízik. Szíve erős, nem ismer félelmet, * ellenségei szégyenben maradnak. E: Bőséges adományt oszt a szegényeknek, † igazsága megmarad örökre, * feje dicsőségesen felemelkedik. Zsolt 111, 1-2. 3-4. 5-7a. 7b-8. 9 ALLELUJA Jézus mondja: † Új parancsot adok nektek: * Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket. Jn 13, 34 – 8 G. tónus. † EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből Szeresd Uradat Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Abban az időben amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: "Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben? "
A sors csupán negyvenkilenc harcos esztendőt adott László királynak, akit e két szó: a kard és a glória jellemezhet legjobban, erre utal az életéről szóló regénytrilógia befejező részének címválasztása is.