Angyalstop (1982), Csuklógyakorlat (1986), Szódalovaglás (1990), Esti kréta (vál. versek, 1994), Grafitnesz (2003). Parti Nagy Lajos költői életművének újraolvasása több szempontból is meglepetéseket okozhat. elsősorban a költemények hangulatára gondolok. Parti Nagyról elsősorban mint poén- és szójátékgyárosról beszélünk, aki a nyelvben megelőlegezett lehetőségek fonalát kö-vetve ír (tragi)komikus, sokszor mulatságos verseket, dilettáns-imi-tációkat és paródiákat. "…a rím kedvéért negyed öt lett", ennyit lehet mondani a szövegek referencialitásáról. ez pedig alapvetően más-képp van. Parti nagy lajos szódalovaglás new. Sokkal mélyebb Parti iróniája, abban a bizonyos eredeti, retorikai értelemben, ami szerint az irónia alakzata arra való, hogy egy ügy igazsága mellett helytelenül érvelve bizonyíthassuk annak hamisságát.
A Szódalovaglás töredékei egyszersmind sajátos költészeti gépet hoznak létre azzal, hogy potenciálisan végtelennek mutatják az át- és újraírások lehetőségeit, hiszen a fragmentumok sosem lehetnek befejezettek. Ezt a Parti Nagy-életművön belül is bizonyítani igyekszik a kötet, amikor a Csuklógyakorlat egyes darabjainak módosított változatait szerepelteti lábjegyzetekként, míg a Szódalovaglás versei visszaköszönnek majd a Grafitnesz ben, illetve a Létbüfé ben (2017) is. Ez a poétikai permutációnak nevezhető technika nemcsak rávilágít a hagyomány működésére, de annak is szövegalkotói párhuzama, ahogy az asszociáció a befogadói oldalon elindul. Parti nagy lajos szódalovaglás az. Ugyanis, mint arról Borbély Szilárd értekezett, a Kádár-rendszer egyik kulturális mellékhatásaként a kánon kiemeltjeinek – leginkább József Attila életművének – a hétköznapokba való beágyazottsága a verseikkel való olvasói azonosulás révén olyan "»irodalmi köznyelvet« termelt ki, amelyben már akár egyetlen szó képes volt hatalmas jelentésmezőket megmozgatni. "
Vagyis Parti is belépett a "próteuszi" költők sorába, akik lényegében véve az ő és Kukorelly költészetétől indultak el, valamikor az 1980- as évek vége felé. Ha pedig a hagyománykritika és a mindent elfogadó szerepjáték distinkciója szerint különítjük el a transzavantgárd és a posztmodern narratívákat, ahogy azt többen teszik, akkor itt voltaképpen ennek lehetünk a tanúi. Parti nagy lajos szódalovaglás test. Nem tudom, hogy helytálló-e ezt a megkülönböztetés és főként a besorolás, de a jelenség kétség-kívül megfigyelhető. És még valami. Amikor arról beszélünk, hogy Parti ngy a nyelv kevéssé nemes rétegéből, a dadogó prolidumából építkezik, gyakran megfeledkezünk arról, hogy folytonosan megtörténik ennek a nyelvnek a szembesítése a magyar költői nyelv és poétikai hagyo-mány legértékesebb rétegeivel; hogy a rímtechnika, a ritmika, maga a strófa és a versidom, amit Parti kedvel, ebből a hagyományból való, és ugyanide kapcsolható a toposzok serege, a metaforika és bizonyos mértékig a költemények ikonográfiája, képkezelése, kivágása és szituálása is.