— Ide veled, régi kardunk! Esküszünk A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. (Pest, 1848. március 13. ) A VERS KELETKEZÉSÉRÕL Thorma János: Talpra magyar! A Nemzeti dal azok közé a művek közé tartozik, amelyeknek nemcsak irodalmi értékük van, hanem történelmünk formálásában is jelentős szerepük volt. Kívánsága teljesült. Illyés Gyula így ír az eseményekrõl Petõfi Sándor címû könyvében: "A rákosi vásár ott zajlott, alig pár lépésre a város szívétõl. Az esõ hamar szétverte az országos vásárt; az ország minden részébõl összesereglett marhahajtók, juhászbojtárok, parasztok és mesterlegények egyéb dolog híján beszállingóztak a városba, elébb csak bámészkodni, aztán lelkesedni, majd engedelmeskedni az elhangzott mondatoknak. Szebb találkozásról a költõ álmodva sem álmodhatott — élete legnagyszerûbb felléptére a sors egy kis népi országgyûlést rendelt.
Az 1. rész a bevezetés. A szónoknak saját érzelmei erejével kell megragadnia hallgatósága figyelmét. El kell nyernie a közönség jóindulatát, enélkül nem lesz sikeres a beszéde. Három dologra kell válaszolnia: - Ki beszél? - Kihez beszél? - Miről beszél? A vers 1. versszak a nagyon pontosan megfelel ezeknek a követelményeknek. A versszak úgy indul, mint egy párbeszéd. A költő kérdez, és a közönséghez többes szám második személyben beszél. Ezzel az általános alannyal, és az általános jelentésű megszólítással, ( magyar), mindenkihez személyesen tud szólni. A téma is pontos: " Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! " A 2. rész az elbeszélés. Ebben a részben a szónok megismerteti hallgatóságát a korábbi eseményekkel, hogy az összefüggéseket megérthessék. A 2. versszak ban mutatja be a költő a korábbi eseményeket. " Rabok voltunk mostanáig, / Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon életek-haltak, / Szolgaföldben nem nyughatnak. " Belátás elleni fólia Nemzeti dal műfaja n Eladó ingatlan vének Nemzeti dal műfaja bank Gyógyszert szedtem amikor még nem tudtam, hogy terhes vagyok.
Nem mellesleg a Pesti Hírlapot is itt nyomták, a Hatvani utcában fellelhető Horváth házban, Landerer Lajos kiadótulajdonosnál (ma a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarka az Astoria és a Ferenciek tere között). A Pesti Hírlap fenti vezércikkében így írja le az eseményt: "Így született márt. 15-én d. e. 11 ½ órakor a magyar sajtónak törvényes tiszta, censura által meg nem fertőztetett ágyából az első ikerszülött. Egyik a kívánatoknak tegnapi mellékletünkben is közölt 12 pontja, mely így hangzik: Mit kíván a magyar nemzet?... Az ikertestvér mellett méltólag állott Petőfi Sándor következő lelkes költeménye: Nemzeti dal. … Az ezernél számosabb nép fölemelt ujjakkal ismétlé az esküt. – Irinyi József mutatá be szabad ég alatt az elsőszülötteket" A nyomda előtt történtekről a Pesti Hírlap már 1848. március 16-án beszámolt: "Az összegyűlt tömeg pedig daczára a sűrün hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a censura nélkül kinyomtatott első magyar példányok elkészültét, mi megtörtént d. 11/½ órakor.
Nemzeti dal Petõfi Sándor NEMZETI DAL Talpra magyar, hí a haza! Itt az idõ, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak õsapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! — Ide veled, régi kardunk! Esküszünk A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. (Pest, 1848. ) A VERS KELETKEZÉSÉRÕL A Nemzeti dal azok közé a mûvek közé tartozik, amelyeknek nemcsak irodalmi értékük van, hanem történelmünk formálásában is jelentõs szerepük volt. 1848. március 13-án írta Petõfi a verset, a legismertebb magyar versek egyikét.
15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset. A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtattatott az elfoglalt Landerer-nyomdában (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a verset és emlékezetből diktálta le). A versből több ezret szétosztottak a nép között. A hagyomány szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva elszavalta az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt, Petőfi azonban visszamlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elszavalta a verset; itt feltehetőleg beszédet mondott, csak az utókor emlékezetében állt össze a múzeumlépcsőn verset szavalás legendája. Műfaja A Nemzeti dal műfaját tekintve induló, kardal. A szöveg dialógusként jeleníti meg a költőt és a mondataira felelő tömeget az újra és újra visszatérő refrénnel. A párbeszéd jellege annyiban módosul, hogy a megszólító és megszólított nevében egyaránt többes szám első személyű igealakokat használ. Hangneme, mozgósító felhívása alapján a kiáltványversek sorát is gazdagítja.
A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! Magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Nálatok ki mit ad ebbe bele? DD: Klárival az a csodálatos, hogy semmit nem kell megbeszélnünk, tudjuk, mire gondol a másik. Sosem vitáztunk, kivéve a Rizikó nevű játékban, ahol szerinte én helytelenül taktikáztam, de zenében soha nincs vita. És a legcsodálatosabb számunkra, hogy soha semmit nem adtunk elő kétszer ugyanúgy, miközben minden úgy tűnik, mintha minden apró részlet nagyon be lenne gyakorolva. De hát ez a két test–egy lélek csodája. MN: Nemcsak zeneszerző és karmester, hanem színházi zenész is vagy. Mit gondolsz arról a jelenségről, hogy ha az operaszínpadon megjelenik egy televízió, az már "modernnek", a rizsporos parókás Mozart-előadás pedig "hagyományosnak" minősül, miközben a lényeg nem ebben keresendő. DD: A jelenséget ismerem, de nem feladatom foglalkozni vele. Göttinger Pál rendezővel megcsináltuk a Dido és Aeneas t teljes barokk kiállításban, Tom Johnson 4 hangú operá ját meg farmer-pólóban. A kettő tökéletesen megfért egymás mellett egy estén; egyetlen kérdés az, hogy a darab mondanivalóját mi szolgálja jobban.