Ez a történet azonban hihetetlen. -ban Pi élete, a hatóságok megkérdőjelezik a Pi-t, hogy leírják, mi történt valójában. Tehát Pi sokkal reálisabb történetet mond, de sokkal baljósabb. Az állatok négy emberi karakter képzeletbeli ellentétei. Ezeknek az embereknek a hozzáállása arra vezetett, hogy Pi azonosítsa őket állatokkal. A Gemini Man és a Pi élete rendezője szerint a moziknak upgrade-elniük kell magukat a túlélés érdekében: Vannak is rá ötletei, hogyan. Pi a képzeletét védelmi mechanizmusként használta a megfigyelt borzalmak ellen. Ez lehetővé tette számára, hogy fenntartsák erkölcsi érzését, miközben az óceán közepén feküdt. Képzelet mint védelmi mechanizmus A képzelet nagyon erős képesség. Lehetővé teszi az elménk számára, hogy a mindennapi eseményeken túl fejlődjenek. Az elmélet megalkotásával, hogy az állatok védelmi mechanizmusként működnek, a képzelet lehetővé teszi, hogy Pi életben maradjon. Jhonatan Durden ezt magyarázza egy nagyon erős érv a képzelet mellett, mint védelmi mechanizmus, a Pi történetei közötti párhuzamok összege. Az állatok és az emberek közötti hasonlóság mindkét történetben vezet az elmélethez.
A narráció nem elég cizellált, a történet nem elég mély és fifikás ahhoz, hogy működjön a katarzis, ami mondjuk még mindig nem biztos, hogy hívővé tesz. Ráadásul a könyv olvasása, de még a film nézése közben is végig az volt az érzésem, hogy az alkotókat nem valamiféle alkotói szenvedély hajtotta, hanem a patikamérlegen kimért részelemek precíz adagolásával voltak elfoglalva. Másként: szépen felmondták a leckét dramaturgiából. Leülhetnek, kiválót alkottak, ötös. De ez az ötös az a fajta, amelyik 'felejtős'. Pi élete igazság bajnokai. Ám míg a dramaturgia megfogja az embert, stilisztikából sem a regény, sem a film nem remekelt. Formanyelvi szempontból ugyanis mindkettő unalmas volt, már-már érdektelen. A filmrendező meg sem próbált, formanyelvi eszközökkel hangulatot teremteni, színnel, fénnyel, kameramozgással a hajótörött fiú hangulatának ezernyi állapotát ábrázolni. Hollywoodra jellemző erős színeket használtak az alkotók, olyat, amelyektől már a mesefilmeknél is ideges kezd lenni egy érzékenyebb, cizelláltabb képi világhoz szokott kisgyerek.