Valami teljesen varázslatos dolog történt az Epitaph elnevezésű turnéján Budapestet is elérő Judas Priest koncertjén csütörtök este. Soha korábban nem voltam még JP koncerten, a klipeken kívül koncertfelvételekkel sem szórakoztattam magam soha, így csak sejtéseim, részleges információim voltak a fellépéseikről, elvárásom semmi. – Alább két elemzés olvasható a tegnapi Judas Priest-koncertről, amely történeti tanulságokat sem nélkülözött. 20. 40-kor hullott le a turné logójával díszített vászon a színpad előtt, s vette kezdetét a mintegy 140 perces előadás, ami teljesen odaszögezett a színpad elé. Zene, látvány, profi előadásmód – nem modoros (mint az Iron Maiden esetében) – összhangja kápráztatott el. Kiváló volt a hangzás, minden jól hallatszott, kellő hangerővel, arányosan. Ian Hill szokásához híven beleolvadt a rendezői jobbon a hangfalakba, Tipton szintén ezen az oldalon 10 m²-en mozogva, jól ismert vöröscsíkos bőrdzsekijében nyűtte a gitárját. A dobemelvényen a nagyszerű Scott Travis pörgette a verőket, nem kevésszer föl-földobva, majd elkapva őket.
A "Brékinduló" karaoke változata megmosolyogtatott, a The Green Manalishi és az Electric Eye szólói remekek voltak, koncerten még a Judas Rising és a Nostradamus lemez Prophecy je is bejött. A zenekar természetesen a You've Got Another Thing Comin' -nal és a Living After Midnight tal búcsúzott. Nagyszabású, emlékezetes heavy metal koncert volt, ösztönző, kedvcsináló hatással bírt a zenekar teljes repertoárjának (ismételt) elővételére, fölfedezésére. RIP A RIP kolléga és köztem lévő korkülönbségből a Judas Priest tegnapi teljesítményét tekintve több belátás is megfogalmazható. Jómagam koromnál és zenei szocializációmnál fogva sohasem voltam különösebben megérintve a New Wave of British Heavy Metal kétségtelenül nagyhatású klasszikusaitól, mint a Priest, s innen nézve az is igen különös – és bevallom, picit megmosolyogtató – volt számomra, hogy Halford tegnap este úgy hivatkozott az NWOBHM-ra és vezető csapataira, mintha ma is 1980-at írnánk. Nekem csak történeti-írásos ismereteim vannak arról, hogy Lars Ulrich ugyanezekben az években az említett hullám új bandáit mutogatta James Hetfieldnek a Metallica megalakulásakor, s bár a Metallica elég hamar közeli barátom lett, az ő inspirációik engem már nem értek el.
Lézerfények, lángcsóvák, füstköd, háttérvetítő, logók, színpadi kellékek, öltözetek, díszletek – mind összhangban a muzsikával. Rob legalább annyit öltözött át, mint fénykorában W. Axl Rose, de ez itt természetes volt, semmi erőltetettség. Remekül kommunikált a közönséggel, sikolyai üvegrepesztőek voltak, a vokálokban néha a gitárosok is beszálltak. Lenyűgöző volt! S akkor még a Harley–Davidsonon való begurulásról, vagy a magyar trikolór iránti tiszteletadásról nem is ejtettem szót. A közönség imádta! Még ha kevesebben is voltunk, mint előző nap a Motörheaden… És akkor a zenéről! Bár az általam a kánon csúcsának tartott Painkiller ről csak a címadó és a Night Crawler hangzott el, azért kellemes hátborzongatást okozott a Victim of Changes, a Joan Baez feldolgozás, a Diamond and Rust, a The Sentinel, vagy a Blood Red Skies is. A "Brékinduló" karaoke változata megmosolyogtatott, a The Green Manalishi és az Electric Eye szólói remekek voltak, koncerten még a Judas Rising és a Nostradamus lemez Prophecy je is bejött.
Ez a csodálatos vidék a víz és a szárazföld találkozásának harmóniája következtében kapja egyedi jellegét. Az alacsonyabb területeken a fűz és a nyár ligeterdők, a magasabb fekvésű részeken a tölgy, kőris és szil lomberdők húzódnak. Ezek az aljnövényzettel sűrűn benépesült erdők, ligeterdők szinte áthatolhatatlan lombozatokkal kiváló menedékül szolgálnak az erdő nagy- és apróvad állományának. A világrekorder trófeákat adó gímszarvas állomány, a vaddisznó, valamint az őz nem ritkaság ezen a területen, de a nagyvad mellett a vadmacska, a borz, a róka, a nyuszt, nyest, mókus, vidra és a hód is megtalálható. Gemenc Kiránduló Központ - Szekszárd. A madárállomány is különleges: a rétisas, a kerecsensólyom, barnakánya, feketeharkály, kócsag, bakcsón kívül a világ legsűrűbb feketególya állománya is itt található. Béda-Karapancsa a Duna magyarországi alsó szakaszának kiemelkedő szépségű tája. Két részből tevődik össze, a bédai rész a Duna jobb partján húzódik Mohácstól a déli országhatárig, a karapancsai rész a folyam bal partján húzódik.
A vonatok májustól októberig mindennap menetrend szerint közlekednek, hétvégenként gőzvontatású nosztalgiavonatok is járnak. Szöveg: | Fotó: / Pulai Zsóka
A legenyhébb útvonal a kék ösvény, amin pár óra alatt végig lehet menni, a legközelebbi vasútmegállóhoz érve pedig felszállhatunk a hangulatos járműre, ami kellemes sihuhú mellett zakatol vissza Pörbölyre. A hely minden négyzetcentimétere elvarázsolja az oda látogatókat: lehet, hogy egy madár, ami megtöri az erdő csendjét, lehet, hogy a különleges természet, vagy a közelben folydogáló Duna hangja, esetleg az, ahogy tisztes távolból figyelnek minket az állatok. A Duna meghatározó szerepet tölt be az erdő életében, mivel ártérben fekszik, rendszeresen elönti a helyet a víz, így változtatva a tájat, és a populációt. Gemenci erdő. Gemenc nem panaszkodhat a gyér állatvilág miatt, többek között él itt: szarvas vaddisznó réti sas hód aranysakál gém jégmadár feketególya róka Utóbbiak közül a szarvas érdekes, mivel itt élnek Magyarországon a legszebb és legértékesebb szarvasok, elsősorban azért, mert az itt élő egyedek agancsa jóval nagyobb és díszesebb mint más populációkban. A növényvilágot ők képviselik: fűzfa nyárfa kisebb-nagyobb cserjék galagonya szeder Részletek Megjelent: 2018. december 13.
Romantikus napokat töltene el partnerével gyönyörű környezetben? Szeretne tenni valamit szépségéért, egészségéért?