A tájleírások, vagy azok a mondatok amelyek a szerelemről, barátságról szóltak, nagyon tetszettek. Azt gondolom a középiskolában ajánlott irodalomként kellene számon tartani. Ajánlom mindenkinek. Szerintem a legjobb kiadás az rettenjen el senki attól hogy 2 kötet, és kb. 700 oldal. Viszi az embert a törté legalább is vitt, és elvarázsolt. Köszönöm C. D! Bogas >! 2020. április 17., 19:10 Bevallom, én ennek már olyan tízévesen nekifutottam, de körülbelül a vége előtt hatvan oldallal abbahagytam, hogy kit érdekel a felnőtt Copperfield Dávid, engem ugyan nem. Meg addigra már túl voltunk a csúcsponton spoiler, szóval mi jöhetett volna még. Pedig annyi baljóslatú előrejelzés van a kötetben, hogy most már érettebb fejjel joggal számíthattam arra, hogy azért történnek még dolgok – és aztán egyszer csak vége lett. Néztem, hogy azért merész dolog ennyi mindent az olvasó képzeletére bízni. Aztán sikerült szétválasztanom a lapokat, és a fülszövegből kiderült, hogy ez csak a történet első fele, de nyilvánvalóan az ifjú olvasók iránti tapintatból vagy nem tudom, a második rész el lett sinkófálva.
antikvár Copperfield Dávid Atticus jó állapotú antikvár könyv Lektűr Kiadó Charles Dickens a XIX. századi angol realista regényirodalom legjelentősebb alakja.
Példány állapota: jó Kiadás éve: 1975 ISBN: 9631104095 Nyelv: magyar Oldalak száma: 421 A nagy angol regényíró saját életének, hányatott gyermekkorának és ifjúságának élményeit is megörökítette Copperfield Dávid történetében. A korán elárvult gyermeket komisz mostohaapja a sivár nevelőintézet, majd a londoni gyermekmunka poklába taszítja, de egyenessége, jó esze és meleg szíve révén, no meg egy morcos, de aranyszívű nagynéni jóvoltából Dávid kiemelkedik a nyomor mélyéről, és sikerrel elvégezheti iskoláit. Dickens, mint minden regényében, itt is a korabeli Anglia eleven rajzával és felejthetetlen alakok egész sorával ajándékozza meg az olvasót. A hetedik kiadásban megjelenő könyv a regény önmagában is kerek első felét, Copperfield Dávid gyermekkorát és ifjúságát mondja el.
Ma már furának tartjuk, ha valakit nem hagynak kibontakozni, ha lelkileg zsarolják, ha ennyire befolyással van rá a mostohája. A korrajz a könyvben igazán érdekes, a ruhák, a beszédstílus, hogy ki tegez kit. Mindig úgy meglepődök, hogy régebbi korokban is használták már az "izé" kifejezést, mindig úgy gondolok erre, mint mai szó. Heep Uriást kifejezetten ellenszenvesnek tartottam, Streetforth pedig számomra egész a végéig kiismerhetetlen volt. A szereplők mindazonáltal jól ki vannak dolgozva, és szerethetőek, vagy épp ellenszenvesek, ahol annak kell lenniük. Mindenképp ajánlom olvasásra, akár felnőtt fejjel is! Blogbejegyzés: 1 hozzászólás MezeiMarcsi >! 2012. november 15., 11:51 Kicsit meglapődtem hogy csak 84%-on áll a könyv. Szerintem sokkal többet érdemelne. "Nagyszerű alkotás. " Dickens nagyon jól leírja David életét gyerekkorától, és szinte úgy érezzük mintha személyesen is ismernénk. Lehet érezni a fájdalmát, az elkeseredettségét, és késöbb a boldogságát is. Nagyon sok szereplőt megkedveltem, és aki negatív szereplő volt, azt megtudtam gyűlölni.
került, és ott idő előtt kihajtott, virágot hozott, így a költő szerint le fog fagyni, azaz halálra van ítélve. Ennyi lenne a vers, ha szó szerint vesszük, de persze nem szó szerint kell venni. 🙂 Először is figyeljünk fel arra, hogy egy déli vidékről származó, nemes gyümölcsöt adó fáról van szó! Nyilvánvaló, hogy ez a fa valamilyen értéknek, szép, nemes dolognak a jelképe. Annak, hogy ez a fa a Dunántúlon van, szintén lehet jelentősége: az ókori Római Birodalom a Duna vonaláig terjedt, így a Dunántúl még beletartozott. Ennek következtében jobban kapcsolható a latinos kultúrához, nyugatiasabb (míg a Tiszántúl inkább keleties, kunos kultúrájú). Az Egy dunántúli mandulafáról nem más, mint sorsvers. A Félszemű 2010 Teljes Film Magyarul. Egy csodaszámba menő természeti jelenség ihlette: Janus pécsi püspökként saját székvárosában, a Mecsek déli lejtőjén (vagy esetleg a püspöki kertben) valóban láthatott egy mandulafát, amely idő előtt kivirágzott. A reneszánsz ember fogékony volt a természet szépsége és a különleges jelenségek iránt, így a fa természetesen megragadta a költő figyelmét.
Mátyás az összeesküvőket elfogatta, kivéve Janust, aki Itáliába akart menekülni. Útközben azonban meghűlt, tüdőgyulladást kapott, s a Zágráb melletti Medvedgradnál 1472. március 27-én meghalt. A kiengesztelődött király később Pécsett eltemettette, s műveit összegyűjtette a Corvina könyvtár számára. Janus pannonius egy dunántúli mandulafáról verselemzés. Csupán 38 évet élt, ám mégis terjedelmes és sokrétű életmű maradt utána: több száz epigramma, két kötetnyi elégia, nagyszabású panegyricusok, episztolák, vers- és prózai fordítások. Köztük olyan máig ható remekművek, mint a Búcsú Váradtól, a Pannónia dicsérete, Egy dunántúli mandulafáról, a Galeotto Marzióhoz írott költői levele. A magyar irodalomban Janus-szal új típusú költő jelentkezett, a tudatos és öntudatos alkotó, ki egyéni érzéseit, gondolatait fontosnak, közérdekűnek tartja, s az alkotást hivatásnak, benső, személyes ügynek tekinti. Gerézdi Rabán szerint ő "az első nagy magyar lírikus, bár egy magyar nyelvű verssor sem maradt utána, csak latinul énekelt. " Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein. S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt? Janus pannonius egy dunántúli mandulafáról elemzés. (Weöres Sándor fordítása) Genius loci, avagy a hely szelleme című rovatunkban olyan Pécshez kötődő hírességeket mutatunk be, akiknek neve elválaszthatatlan Pécstől. Az egyetem és a város sorsa a kezdetektől összefonódott. A Pécsi Tudományegyetem minden jelenlegi és volt polgára büszke arra, hogy számos Pécsről indult, pécsi hírességet tarthatunk számon. Előttük tisztelgünk.
A körülmények változása újabb váltásra ösztökélte, s fő műfaja a személyes líraiságú elégia lett. Írt ugyan Mátyás politikáját propagáló verset is, ám legtöbb művében a fő szerep a személyesség, a saját testi-lelki szenvedéseiről, az anyja iránti szeretetről szóló vallomásé lett. 1465-ben Mátyás követeként ismét Itáliába látogatott, Velencében és Rómában tárgyalt a török elleni segély ügyében. Jelenkor. Ugyanakkor pápai engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyeteméhez, kódexeket vásárolt a király és maga számára, s új ismeretségeket kötött, többek közt Marsilio Ficinóval, a neoplatonizmus vezető képviselőjével. Az olasz út költészetének újabb ösztönzést jelentett, ám a Mátyással való kapcsolatában már a válság jelei mutatkoztak. Nem lett még teljesen kegyvesztett, ám régi befolyását nem tudta visszaszerezni. E válságot növelte egyre súlyosbodó tüdőbaja is, így egyre több időt töltött Pécsett, ahol görögből fordított, s a költészet mellett filozófiával is foglalkozott. 1471-ben végleg szembefordult Mátyással, s nagybátyja mellett tevékeny szerepet vállalt a király elleni összeesküvésben.
Mestere, Guarino korán felismerte tanítványa költői tehetségét, s széles körben propagálta műveit, amelyek hamarosan ismertté és kedveltté tették az észak-itáliai humanista körökben. 1454-ben Janus Padovába ment, ahol a helyi egyetemen négy éven át kánon- és római jogot hallgatott. Ez időben nemcsak szellemi látóhatára és műveltsége bővült, költészete is új irányt vett: felfedezte és jelentősen gazdagította a panegyricus műfaját, amelynek legmaradandóbb darabja a Guarinóról írt dicsőítő ének. Az egyetem elvégzése után itáliai körutat tett, majd 1458-ban nagybátyja hívására visszautazott Magyarországra. Janus pannonius egy dunántúli mandulafáról. Vitéz János ekkor lett Mátyás király mindenható kancellárja, így egyengetni tudta képzett és tehetséges unokaöccse közéleti pályafutását. Janus előbb királyi személynökként kamatoztatta jogi tudását, majd a királyné kancellárja lett. 1459-ben Mátyás a pécsi püspökség élére állította, s ezzel az ország egyik legbefolyásosabb emberévé tette. Beilleszkedése a hazai környezetbe azonban nem volt zökkenőmentes: alig akadt egy-két szellemileg egyenrangú társa, s költészetének sem volt igazán értő közönsége.