Én mindenképpen ajánlani tudom. Értékelésem: 8/10 A Ne nézz fel! elérhető a Netflix kínálatában. HIRDETÉS
Sorra dönti a nézettségi rekordokat a Netflixen Adam Mckay (Alelnök, A nagy dobás) legújabb, sztárokkal telepakolt szatírája, a Ne nézz fel. A hihetetlen, több mint 150 millió órányi megtekintés nem csak annak köszönhető, hogy olyan színészek adták a nevüket a projekthez, mint Meryl Streep, Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, vagy éppen Cate Blanchett, hanem annak is, hogy egy olyan aktuális témát dolgoz fel a film, amire nagy szüksége van napjaink társadalmának. A közel két és fél órás alkotás ugyanis a tudomány tagadása mellett az abban tevékeny szerepet játszó média és politika felelősségéről sem rest beszélni. Ez akár még fontos szerepet is betölthetne a koronavírus-járvány idején kialakult, az észérveket és tudományos tényeket a legtöbb esetben félremagyarázó oltásellenes csoportok meggyőzésében. Az üzenet azonban valószínűleg pont azokhoz nem jut el, akikhez kéne. Mindez pedig ahhoz vezethető vissza, hogy a rendező, korábbi filmjeihez hasonlóan rendkívül elfogultan áll a témához.
Állj meg egy pillanatra. Hagyd abba a kérdezősködést. Hagyd abba a túlgondolást. Ne nézz vissza és ne próbáld meg felmérni, mekkora utat tettél meg és mennyi van még hátra. Ne mondogasd magadnak, hogy máshol kellene már tartanod és ezért nem vagy elég jó. Csak állj meg. Mert ebben a pillanatban ott vagy, ahol lenned kell – még a tökéletlenség és zűrzavar ellenére is. Pillanatok ezrei vezettek el idáig. Döntések és tettek százai. Millió apró gondolat, áldozat, hiba vagy épp szerencsés véletlen. És ez így van jól. Valamiért folyton azt mondogatjuk magunknak, hogy nem vagyunk jó helyen. Soha nem fogjuk elérni az adott szintet vagy sztenderdet, ahová gondolatba helyeztük magunkat. Mert két dolgot mindig elfelejtünk. Az életben nem minden úgy alakul, ahogy mi azt szeretnénk, de ez nem azt jelenti, hogy nem alakul a lehető legjobb módon számunkra. Másrészt pedig minden egyes lépés az utazás része. A sikerhez vezető út egyébként sem lineáris. Van, hogy hullámhegyeket élünk meg, máskor meg hullámvölgyeket.
A történetünk nagyjából ugyanott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Ha esetleg valaki elfelejtette volna, adott négy fiatal, akik Diósvámhatárban élnek, a falu lakói pedig leginkább balszerencsés babák néven emlegetik őket, hiszen mind a négyen egy napon, ráadásul péntek 13-án születtek. Ez a balszerencse még 17 évvel később is tart náluk, legalább is ők mindenképp így gondolják, egészen addig legalábbis, amíg nem találkoznak Kókusszal. Az előző részben ugyebár Kókusz mind a négyüknek segít az önismeretben, kicsit jobban eligazodni az élet nehézségein, így a Budapest-Diósvámhatár közötti vonatutakon négy különös barátság (egy esetben több is) szövődik Kókusz és a balszerencsés babák között. És habár a könyv végére úgy tűnik a fiatalok rálépnek a fejlődés rögös útjának kezdő szakaszára, Kókusz rejtélyesen eltűnik, és igazából itt veszi fel a fonalat a Ne nézz vissza! Az már a könyv elején kiderül, hogy a felépítése más lesz, mint az első résznek, ami ugyebár egyesével mutatta be a főszereplőink életét, itt viszont felváltva tárulnak elénk a fiatalok szemszögei fejezetenként (legalábbis a regény első felében).
A film ugyan számításba veszi azt a tényt, hogy a társadalom egy része nem magától vált tudománytagadóvá, – ebben ugyanis a megfelelő oktatás hiánya, a tudományos világ komplex, sokak számára nehezen befogadható kommunikációja és a közösségi média által kreált véleménybuborékok is szerepet játszanak – de meg sem próbálja megérteni a másik felet, egyszerűen csak kioktatja. Ezzel pedig csak tovább súlyosbítja napjaink amúgy is polarizált diskurzusát. Fotó: NIKO TAVERNISE/NETFLIX © 2021 A történet szerint Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) és Dr. Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) csillagászok kutatásaik során felfedeznek egy bolygópusztító üstököst, amelyről megállapítják, hogy rövid időn belül becsapódik a Földbe. A kutatók a média és politika segítségével megpróbálják figyelmeztetni a polgárokat a veszélyre, azonban süket fülekre találnak, így szinte biztossá válik az apokalipszis. Ezen katasztrófafilmbe illő történeten keresztül azonban számos olyan területet körbejár a film, amik ténylegesen megbéklyózzák napjaink diskurzusát.
Régi és új barátságok, szerelmek, Red Bull és medvecukor ízű első csókok, féltve őrzött titkok, álmok. Miközben Szótlan Szentfazékból Lea, Szaporából Andris, Gótikából Gabi, Dadaniból pedig Dani lesz, Kókusznak el kell döntenie, hogy lesz-e még helye a balszerencsés babák életében, miközben Vincze Dömötör életében is akadnak megmászásra váró problémahegyek. A Semmi pánik! -ból megismert öt tizenéves életének balszerencsés és boldog pillanatairól Király Anikó a szokott humorral és melegszívűen ír. "A legjobb dolog, ami történhetett ezzel a mára már oly szerteágazó műfajjal, hogy megjelent ez a csupa szív lány és történetein keresztül megmutatja, ő miként látja a világot. " - Amikor megtudtam, hogy érkezik Király Anikó Semmi pánik! könyvének folytatása, nagyon megörültem, hiszen elképesztően szerettem Kókusz és persze a balszerencsés babák történetét annak idején. Mostanában kisebb-nagyobb olvasási válságban szenvedek, ezért kicsit félve álltam neki a történetnek, de azt kell hogy mondjam, hamar beszippantott Diósvámhatár világa, ami amilyen kicsi éppen olyan izgalmas események színtere is egyben.
A kormánypárti publicista ment neki a gyurcsányista Jobbik elnökének, amiért parizeres szendviccsel pózol Piros Arannyal. Szentesi Zöldi László a közölt egy írást, mit gondol az ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, amit Jakab Péter a Facebook-oldalán kommentált. "Ha valaki tényleg beéri Piros Arany, parizer kombinációval, pedig – figyelem, most jön a lényeg! – megtehetné, hogy normális ételeket fogyaszt, az nem szerény és szegény, hanem primitív, igénytelen ember" – írta Szentesi Zöld, mire Jakab a következőket válaszolta: "Na, ezt gondolja egy fideszes értelmiségi, vagy micsoda, azokról, akik ma Magyarországon parizert esznek Piros Arannyal. Primitívek, igénytelenek. Szentesi Zöldi László 888. "
Persze, amikor kudarc éri a közösségünket, akkor gyorsan felfurakodnak a politikai undergroundból, rájátszanak a sötét emberi érzelmekre, a magyar búskomorságra, és temetnek, egyre csak temetnek, ami nem csoda, csak ehhez értenek. Miközben a helyzet messze nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. Ahogyan a hódmezővásárhelyi időközi annak idején rádöbbentette a nemzeti tábort, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok, úgy most is iránymódosításra van szükségünk. A törékeny hitnek, hogy az ország és a főváros örökre narancsszínbe öltözött, vége. Persze, a politika már csak olyan, mint a futball: a másik csapat is a pályán van, ők is lőnek kapura, vezetnek támadásokat. Ha pedig hátul összeszerencsétlenkedtünk egy gólt, akkor nem az a megoldás, hogy egymást hibáztatjuk, a méltó válasz az, hogy mi is gólokat lövünk és megfordítjuk az eredményt. Aki nem így fogja fel a versengést, már akkor veszített, amikor ki sem futott a pályára. Szentesi zöldi lászló 88.3. A centrális erőtér vasárnap megszűnt. Az ellenfél mostantól összetömörül, összezár, ahogyan annak idején mi is.
De ott, ahol ő tartott sajótájékoztatót, nem volt semmilyen ülés. Beküldve a(z) Humor, Pártok kategóriába | 9 hozzászólás » Leesett a lökhárító? Nem gond 2016. július 30. szombat A Facebookon találtuk a fenti képet, amelyen jól látható, hogy a házi megoldások híve az autó tulajdonosa. A fenti kép Budapest belvárosában készült. Beküldve a(z) Érdekes, Humor, Közlekedés kategóriába | 9 hozzászólás »