Később az »Innen-Onnan« rovatot vezette: ő volt »A Hét« legelső »Innen-Onnan«-istája. Színházi kritikáit ugyanott végezte. »Négy fal között« című verseskötetével tűnt fel, melyet később »Négy fal, egy plafon és egy padló között« helyesbített kiadásban ismert meg a közönség. Több politikai és közgazdasági szonettet írt: jelenleg a Trombitagyárosok Országos Szövetségének tiszteletbeli igazgatója. Ép és egészséges ember, fiatalabb korában tífuszon ment keresztül, és kétszer a Petőfi-társaságba is jelölték, de mindkét alkalommal csakhamar felgyógyult" – írtja megjegyzésként. [origo] Hírmondó. Kosztolányi is kihasználta a költészet adta lehetőségeket, és barátjának írt Nyár, nyár, nyár című versének ajánlásában megkérte, hogy fentről lefelé haladva a sorok első betűit is olvassa össze. Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek, de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves Poémát, minden irányban.
Nem csak verseiken keresztül, személyesen is ugratta egymást a két irodalmi nagyság és annál is nagyobb mókamester: Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső. Talán éppen a humorba vetett hitük tette őket elválaszthatatlan barátokká. Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes barátsága minden bizonnyal az irodalom történet egyik legszebb és legmulatságosabb kapcsolata volt. Kölcsönös ugratásaikkal a nyárspolgári szokásokat, a nagyképűséget és az ostobaságot figurázták ki, de az is előfordult, hogy az utca embere vált célpontjukká, utcalányokkal tréfálkoztak, kutyára alkudtak az állatkereskedésben, a körúton hátrafelé szaladva versenyeztek. 6+1 érdekesség Kosztolányi Dezsőről – AH magazin. Együtt kártyáztak, együtt nevettek a temetéseken és együtt telefonbetyárkodtak. Barátságuk olyan szoros volt, hogy alakjuk sűrűn összemosódott a róluk szóló anekdotákban. Bohém költők társasága A két költő barátsága néhány évvel azután kezdődött, hogy Kosztolányi otthagyta az egyetemet. A kor nagy alkotóinak szellemiségét magukévá téve idejük nagy részét kávéházakban, főként a New York karzatán vagy a nyugatosok számára fenntartott asztal körül töltötték.
Itt vetették papírra költeményeiket vagy cikkeiket, közben szüntelenül ugratták egymást. Később Somlyó Zoltán is csatlakozott baráti körükhöz. Hármuk kapcsolata Kosztolányi Esti Kornél novelláiban is megelevenedik Esti, Sárkány és Kaniczky személyében. Egy legenda szerint ők hárman alapították meg az irodalomtörténészeket lázban tartó Balkán Egyletet is, aminek célja a polgárpukkasztás és a válogatott csínyek kieszelése volt. Kosztolányi és Karinthy baráti köréhez Somlyó Zoltán is csatlakozott Kosztolányi és Karinthy gyakran látogatott el az Otthon Körnek helyet adó Dohány utca 76. alá, ahol a kártya iránti szenvedélyüknek hódoltak. Kosztolányi dezső near earth. Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyesről című könyvében megemlít egy anekdotát, ami mindkettejük főszereplésével elterjedt, ezért nem tudni, hogy – ha egyáltalán valóban megtörtént – Kosztolányi vagy Karinthy vesztette el mindenét egy alkalommal a kártyán. Mindenesetre az illető végül csak a tehetségét tudta felajánlani, de azt is eljátszotta. Mikor pedig távozott, a portás úgy köszönt el tőle: "Alászolgája, Pekár úr! "
Később, a kommunista diktatúra éveiben a humor, az ugratás eszközei (a gúnyvers, a paródia és más nyelvi játékok) sok esetben az irodalmi túlélést is jelentették a mellőzött alkotóknak. Update 2015 | Az Irodalomtörténet 1969-es számában találtam a fenti versen kívül még két témába illő dokumentumot. Az alábbi két levél Grätzer Józsefnek, Karinthy Frigyes hajdani "titkárának" a hagyatékából került elő, és része annak a tréfasorozatnak, amelyet Kosztolányi eszelt ki Karinthy szórakoztatására-bosszantására. „Nyald ki a seggem, Karinthy!” – Az irodalomtörténet legszórakoztatóbb barátsága - Dívány. Ahogy azt a leveleket közlő Hajós Géza írja, "a levél és a levelezőlap szövege a korabeli kisember esengő-sürgető folyamodvány-stílusát imitálja igen finoman". Hajós a levélből kipontozta a trágár-komikus "lényeget", amelyet egyébként Kosztolányi a fent idézett költemény versfőibe is belerejtett. Főtitkárság Budapest, 1926. I. 12. Igen tisztelt titkár uram, bocsánatot kell kérnem öntől, hogy mint ismeretlen zavarom s egy számomra nagyon fontos és sürgős ügyben kérem jóindulatát és hathatós közbenjárását, melynek — egy pillanatra sem kétkedem — bizonyára foganatja lesz, Teljes tisztelettel kérem Önt, legyen szíves a Mesternél nekem egy magánkihallgatást kieszközölni, hogy személyesen előadhassam kérésemet, A nap, vagy éjszaka bármely órája megfelelő lenne, föltéve, hogy a Mestert nem zavarnám túlságosan valamely hosszabb lélegzetű irodalmi munkája megalkotása közben.
Rajongott a fociért és sosem szerzett diplomát - 135 éve született Karinthy Frigyes 2022. június 25., szombat, 8:00 Karinthy Frigyes éppen 135 éve, 1887. június 25-én született, író volt, költő és műfordító, ő volt a magyar irodalom egyik legeredetibb alakja, aki még az agyát megtámadó tumort is képes volt humorral kezelni. Bár művész volt, rajongott a fociért. Az írásait már 1906-ban közölte Az Újság című lap, amikor Karinthy még csak 19 éves volt. Kosztolányi dezső nyan cat. Nem volt jó tanuló, sőt, egészen gyengén sikerült az érettségije, aminek talán az lehetett az oka, hogy képtelen volt egyetlen egyetemi szak mellett letenni a voksát. Egyszerre kezdett el a bölcsészkarra, az orvosi egyetemre és természettudományi szakra járni, azonban sosem szerzett diplomát. 1908-tól lett a Nyugat munkatársa, az igazán áttörő sikert pedig 1912-ben érte el, miután egyszerre megjelent két novelláskötete, két humoreszkgyűjteménye és az irodalmi paródiákat tartalmazó Így írtok ti. Bár az ember hajlamos úgy gondolni az írókra és költőkre, mint unalmas, depressziós történelmi alakokra, akik szobájuk sötétjében, egyetlen szál gyertya (és talán pár üveg bor) mellett körmöltek naphosszat.
Mellékszereplők tekintetében sem áll stabil lábakon a film. Loretta Sage könyveinek kiadója, Beth (Da'Vine Joy Randolph) mennyire céltalanul lebeg a filmben, és hogy ennek a karakternek gyakorlatilag semmiféle valós, történetformáló szerepe sincs. Ha az ő szálát kivágnák a filmből, akkor sem mutatkozna érdemi változás. Ugyanez igaz a hivatásos túszszabadító Jack Trainerre (Brad Pitt) is, aki tulajdonképpen csak beugrott pár rövid jelenetre, hogy emelje a film nemlétező ázsióját, és megcsodálhassuk dagadó izmait. (Állítólag Bullock ragaszkodott Pitt szerepéhez. ) Mindebből világosan látszik, hogy sem az írók, sem a rendezők (Aaron és Adam Nee) nem voltak képesek kordában tartani a filmet, és hiába tesznek meg a főszereplők mindent, hiába teljesen elfogadható gonosz Daniel Radcliffe (banális karaktere ellenére), a jelenetek nem állnak össze élvezhető egésszé. Az elveszett város egyszerűen nem tartalmaz semmiféle saját jogon elkövetett eredetiséget. Talán csak egyetlen beszólásra fogunk emlékezni belőle, és azt sem a filmnek, hanem a magyar belpolitikának köszönhetjük: az önmagával is kritikus Loretta Sage számon kéri a benne lakozó írótól azt a több száz, ősi templomban kígyózó kígyót, amelyek mind arra vártak, hogy szereplői megérkezzenek az utolsó nagyjelenetre.
◉ Az elveszett város [ Videa-HU] | Teljes Film Online Magyarul. HD - YouTube
Sandra Bullock és Channing Tatum között "felperzselik a vásznat"* ebben az "őrülten vicces"** kalandvígjátékban. Loretta Sage (Bullock) egzotikus helyszíneken játszódó regényeinek hősei vakmerő tetteket hajtanak végre, de ez nem jelenti azt, hogy az írónő a való életben is felkészült a kalandra. Amikor elrabolja egy különc milliárdos (Daniel Radcliffe), azt remélve, hogy a nő elvezeti őt a legutóbbi könyvében található elveszett város kincséhez, Loretta romantikus kalandregényeinek jóképű borítómodellje, Alan (Tatum) a megmentésére siet, a férfi ugyanis be akarja bizonyítani, hogy nem csak a könyvek lapjain képes hőstettekre. A nagyszabású dzsungelkalandba keveredett furcsa párnak össze kell fognia, hogy túléljék a természet – és egymás természete – okozta csapásokat, ha meg akarják találni az ősi kincset, mielőtt örökre elveszne.
Kétségtelen, hogy az utóbbi években ismét igény mutatkozik a kalandfilmekre, ezen belül is leginkább olyan alkotásokra, amelyek ősi rejtélyek, feltáratlan sírok, kiásatlan leletek és fantasztikus elemeket is tartalmazó végkifejletek szórakoztató elegyével másfél-két óra hosszára a székhez szegezik a nézőt. Az igény nem is alaptalan, hiszen az ezredforduló környékén mindezt az élményt kiválóan megadta A múmia első és második része (1999 és 2001), vagy A Karib-tenger kalózai -széria (2003-tól). De nem kell túlzottan mélyre ásni ahhoz, hogy további nyomokra leljen az egyszeri néző ezen a kalandfilmes vonalon, hiszen a 90-es években sikerrel futott Relic Hunter, azaz szörnyű és hatásvadász magyar fordításában Az elveszett ereklyék fosztogató i címet viselő amerikai-francia-kanadai-német televíziós sorozat is bőven kielégítette a nézői igényeket. A nem kifejezetten túlgondolt cím pedig visszautalás a 80-as évek Indiana Jones filmjeire, legalábbis az első három részre, amelynek legismertebb darabja Az elveszett frigyláda fosztogatói ( Raiders of the Lost Ark, 1981.
Kevesen születtek megkérdőjelezhetetlen módon a mozivászonra a filmtörténetben, az immár ötvennyolc éves amerikai színész feltétlen közéjük tartozik. Pitt csodálatos jelenléte ellenére a karakterét középpontba állító vége-főcím alatti jelenet szimbolikusan összegzi a film problémáit. Rendkívül izzadtságszagú módon próbál humoros lenni, valamint a három főszereplő sztárstátuszából adódó nézői beidegződésekre építeni. Érezni a lehetőséget az abszurd szituációban, a néző készen áll egy önfeledt nevetésre, a feldobott labdát azonban nem sikerül lecsapnia az alkotóknak. Olyan se füle, se farka, mélyebb koncepció nélküli a lezárás, mint az egész mű.
). Hogy ez a korszak mennyire hálás kiindulópont a későbbi korok kalandfilmes kreatívjainak, arra jó példa még A kristályszem ( Curse of the Crystal Eye, 1991), az 1985-ös Salamon király kincse ( King Solomon's Mines), és A smaragd románca ( Romancing the Stone, 1984), amiről még bővebben lesz szó később. Egzotikus helyszínekből sem volt hiány, hiszen nemcsak a dél-amerikai dzsungel, vagy az egyiptomi sivatag, vagy a kincskereső térképek mentén felfedezett, veszélyekkel teli barlangok szolgáltattak tápanyagot a nézői fantáziáknak, hanem idilli, pálmafákkal borított sziget ( A kék lagúna – The Blue Lagoon, 1980), vagy akár egy békés, elhagyatott oázis is ( Sivatagi kalandok – Paradise, 1982). Egy igazán jó, klasszikusokat idéző kalandfilmhez számos ihletforrásként szolgáló előzmény, megannyi bevált recept, minden hozzávaló adott volt tehát. Végy egy nőt és egy férfit, adj hozzájuk egy térképet és egy elzárt, egzotikus helyszínt, szabadíts rájuk egy főgonoszt, és az egészet hintsd meg humorral, és kész is van a szupermozi.