Nagyjából így lehet röviden összefoglalni a zero waste fogalmát, amely nem mellesleg egy harmadik generációs hulladékgazdálkodási forma. A harmadik generációs hulladékhasznosítási forma Az első generációs hulladékhasznosítási forma azt a folyamatot hivatott jelölni, amikor az elhasznált dolgok a szemétbe kerülnek, illetve szemétté válnak. Ez a verzió bár azonnali megoldást jelent valamilyen formában, de hosszú távon semmiképpen sem nevezhető célravezetőnek. Ehhez képest a második generációs hulladékhasznosítás már valamivel előnyösebb, vagy legalábbis egy rövid távú megoldást azért kínál a problémára - ebben az esetben az elhasznált dolgok a szemétbe kerülés után újrahasznosításra kerülnek. Ezzel a verzióval csupán az a baj, hogy jellemzően egy újrahasznosított tárgyat többször nem lehet újrahasznosítani, ergó a rövid távú megoldást követően a második generációs hulladékból újra első generációs válik, azaz megy a szemétbe. Ezekkel szemben a harmadik generáció hosszú távú megoldást kíván nyújtani a problémára azon oknál fogva, hogy a tárgyak konkrétan újrahasználhatóságra tervezve születnek meg.
Először is érdemes tisztázni, hogy honnan ered maga a kifejezés. A zero waste szóösszetételt elsőként nyilvánosan egy bizonyos Paul Palmer nevű kémikus használta az 1970-es évek elején - neki köszönhetően alakult meg Californiában, azon belül is Oaklandben a híres Zero Waste Systems Inc. nevű cég. A ZWS a kezdeti időszakban azzal foglalkozott, hogy újrahasznosította a feleslegessé vált vegyszereket. A ZWS sikerein felbuzdulva Palmer létrehozta Zero Waste Institute-ot, amely kezdetben hasonló elveket vallott, mint az előző cég, azonban az idők folyamán eltávolodtak a kezdeti gondolatiságtól. Bár egy recycle-programnak indult az egész, a vége az lett, hogy elítéltek mindennemű újrahasznosítást, helyette arra próbálták felhívni az emberek figyelmét, hogy magát a bajt kell megelőzni. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy amikor valakik megterveznek egy tárgyat, akkor az kell, hogy motiválja őket, hogy olyan produktumot hozzanak létre, amely kiállja az idők próbáját, és amely akár több évtizeden keresztül is képes rendeltetésének megfelelően működni.
Bea Johnson, a Zero Waste Home című könyvében öt fontos alappillért határoz meg - ezeket követve, ha nem is sikerül egy szempillantás alatt egy befőttesüvegnyire csökkenteni majd a saját szemetünket, de mindenképpen segít, hogy jó úton induljunk el a zero waste életmód megvalósítását illetően. Ha ezeket a változtatásokat beiktatjuk a mindennapi rutinba, akkor szinte észrevétlenül válik természetessé, és nem mellesleg ezzel példát is mutathatunk a környezetünknek, akik lehet, hogy ennek köszönhetően maguk is változtatnak az életvitelükön. Az első és legfontosabb pont, amit mindenkinek szem előtt kell tartania: a visszautasítás. Utasíts el minden olyan dolgot, amire igazából nincsen szüksé jelent ez pontosan? Például ne fogadj el a boltban műanyag zacskót, ne vásárolj előre csomagolt termékeket, ne fogadj el szívószálat az italokhoz, sőt, kifejezetten kérd ki magadnak, ha ilyennel találkozol! Vigyél inkább magaddal egy nem műanyag zacskót bevásárláshoz, a limonádét pedig szívószál nélkül is meg lehet ám inni.
Ha ezeket a dolgokat nem teszed, akkor miért gyártanának kevesebb műanyag zacskót? Apróságnak tűnik, pedig nem az. A második pont: a saját fogyasztás csökkentése. Nézd át a cuccaidat, és ami nem kell, attól szabadulj meg - na nem úgy, hogy kidobod ezeket a dolgokat, hanem sokkal inkább úgy, hogy például elajándékozod olyanoknak, akiknek szükségük lehet rájuk. Nem csak szelekcióval tudod egyébként csökkenteni a saját fogyasztásod, tudatosan gondold végig innentől kezdve, hogy mit vásárolsz. Mindig gondosan tervezd meg előre, hogy mit fogsz vásárolni, és ne hagyd magad közben befolyásolni - például ha a boltban a pénztárnál meglátsz egy csokit, akkor ne ess bűnbe, nem volt rajta a vásárlási listádon, ráadásul csomagolópapírban is van.. A tudatos vásárlás segítségével megakadályozható, hogy a lakás (a szelektálást követően) ismét tele legyen felesleges tárgyakkal. Bea Johnson harmadik pontja az újrafelhasználás. Ezt úgy kell elképzelni a gyakorlatban, hogy például a már meglévő dolgaidnak új funkciót adsz ahelyett, hogy kidobnád őket.
17. A külön szolgáltatások körébe tartozik különösen: a) a vízellátás és csatornahasználat (szennyvízelszállítás) biztosítása; b) a felvonó használatának biztosítása; c) a kapunyitás; d) a központifűtés és melegvíz-ellátás; e) a közös használatra szolgáló helyiségekben lévő olyan berendezések használata, amelyek egyedi fogyasztása mérhető; f) a rádió- és televízióadók vételének biztosítása. Vissza az oldal tetejére