Eleinte minden remekül alakul, azonban a későbbi változások mindig nagyobbak lesznek, mint amilyenekre Nick számított, és ez megdöbbentő következményekkel jár a jövőre nézve. Amit nem akarsz tudni a szüleidről Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei online Nagy krisztian x faktor y Egy ágyban az ellenséggel Magyar történelmi személyek
Tetszett a bejegyzés? Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Pillangó-hatás 2. adatfolyam: hol látható online? Folyamatosan próbáljuk új szolgáltatókkal bővíteni a kínálatunkat, de nem találtunk online ajánlatot a(z) "Pillangó-hatás 2. " tartalomhoz. Kérjük, térjen vissza hamarosan, és ellenőrizze, hogy megjelent-e valami újdonság.. Hasonló a Pillangó-hatás 2.
2007-07-01 A Die Hard 1. és 2. valódi klasszikusok, és filmtörténelmi ritkaságot képeznek azzal, hogy egy film első és második része ugyanolyan tökéletes. A harmadik rész durva minőségromlása után ez a 4. rész kifejezetten kellmes élmény. Egy egyszerűsített verzió, ami azonban jól működik. A negyedik rész nagybetûs felüdülés, már az elején megérezzük, hogy ez az epizód jó kezekbe került. A film a kitûnõ Bad Boys-hoz hasonlóan (nem annyira jó, de hasonló) egy nagy manõverrel kezdõdik, amelyben a rossz arcok hozzálátnak a hadmûveletükhöz. E rossz arcok szerencsére nem szovjetek, nem arabok, nem nácik és nem koreaiak. John McClane ezúttal is elvált, ám a durcás nõszemély most nem Holly, hanem a kislányuk, aki menet közben szépen felnõtt, és akinek elege van apja elvált-apuka-stílusából. A szerencsétlen harmadik részhez képest különösen szembetûnõ a film könnyedsége. E nagybetûs negyedik részre általában jellemzõ, hogy nem sokat cicóznak, ha valaminek meg kell történnie, meg fog történni, hamarabb, mint várnánk - és ez nagyon jó.
A rossz motiváció olyan, mint egy idõzített bomba, megnézed a filmet, tök oké, hazamész, majd pár óra után elkezded úgy érezni, hogy béna volt az egész film, mert a fõ negatív hõs motivációja röhejes. Nos, a Die Hard 4-nél ez nem fog bekövetkezni. A film persze nem hiba nélkül való, vannak eléggé elröppent részek is benne, ahol például egy vadászgép támadja Bruce Willis kamionját, a végén pedig azt látjuk, hogy Bruce Willis szörfözõ állásban ácsorog a gép szárnyán - szerencsére csak egyetlen pillanatig tart ez - ez a film legbénább jelenete -, ám ez a színvonal szerencsére egyáltalán nem jellemzi a film egészét. A filmnek vannak gyengébb, illetve mondjuk így, lazább pontjai, plédául Kevin Smith szerepeltetése önmagában is nagyon rossz ötlet, az ordítozós anyjával élõ hacker srác karaktere pedig majdnem béna (1000x láttuk) Ezektõl eltekintve azonban szinte mindig, amikor valami igazán fontos momentumhoz érünk, a film azt kifejezetten jól oldja meg, illetve korrigálja korábbi hibáit. Azt kell mondanunk, hogy nagyon jó a forgatókönyv, és egészen jól is van megrendezve.
Csak mereszti a szemeit amikor mindenki hosztszerverekkel és nyolcbites kódolással jön elő - nem is vitás, hogy a film végére bebizonyítja, hogy a régimódi izomagy és a Beretta többet ér, mint pár router és adatkábel. Persze bármennyire is visszacsempészték a szánkba a régi ízt, néhány negatívum mellett nem lehet semmiféleképpen sem elmenni - hogy ne érjen senkit kellemetlen meglepetés. Először is már írtunk róla, hogy a készítők (mármint a stúdió), hogy minél többen nézhessék meg a filmet, az első három részhez képest csökkentették a korhatárt, így a kommersz filmek legszigorúbb R-es korhatárából a sokkal családbarátabb PG-13-asba kényszerítették és vágták a Die Hard 4. 0-t. Ez természetesen avval jár, hogy John McClane áldozatai hiába halnak olykor rémisztően durva halált (tényleg ötletes megoldások vannak, pirospont), vért szinte alig látunk a vásznon. Naturalizmusnak, durvulásnak semmi nyoma. A képi erőszak kiradírozása mellett az ízes káromkodások, Bruce Willis flegma szövege és fuck-olása is odalett, mindössze pár ízlésesebb szó maradhatott a filmben.
Mint a 3-adik részben Samuel L. Jackson. Na ja, talán mégis öregszik. Az elején ott tartottam, hogy ez a Die Hard már nem az a Die Hard. Időnként az volt a letaglózó benyomásom (mármint engem letaglózó), hogy valamelyik képregény- vagy animációs filmet nézem. Oké, olvastam, hogy viszonylag kevés a CGI a filmben, de akkor is totálisan elkalandozott az akciódömping a képregényábrázolás felé. És én ezt nemhogy ki nem állhatom, de ebben az esetben - mivel kultikus imázst rombolt - dühített! Miért kell mindig a vizualitásnak a realitáson felülemelkednie...? No mindegy. Azért olyan nagy csapás nem ért. Pedig tényleg szeretem az öreg Bruce-t, Isten a megmondhatója. Ha akcióhősről van szó, nálam az első 3 között biztosan eszembe jut. Mert ezeknek a mai "hero-knak" (pl. Vin Diesel) se ízük, se bűzük. Átlátszóak, mint egy tisztára mosott ablak; stílus, egyéni(es)ség és karizma nélkül. (mert ugyebár a karizom nem egyenlő a karizmával... Ha-ha-ha! ). Tehát pro és kontra: bármilyen gagyi tucat irányába is ment el a Die Hard negyedik folytatása, azért jó volt benne látni az öreg Bruce-t. Kopaszon, mélyült ráncokkal, lassabb mozgással.
Filmkritika Czehelszki Levente kritikája Aki filmrajongó, annak valószínűleg felesleges bemutatni a nagy címek előtti várakozások módfelett kellemetlen érzését, mert úgyis ismeri. Így voltam én az idei nyár egyik nagy címével, a Die Hard 4. 0 – Legdrágább az életed del is, amelyről e cikk írásakor még nem tudni, szakítani vagy eltaknyolni fog-e a mozipénztáraknál. Nincs mit szépíteni, a Die Hard-trilógiát minden idők legjobb akciómozijainak tartottam, és tartom a mai napig is. A részről részre lecsúszottabb, megkeseredettebb, bunkóbb John McClane figurája egy az egyben telitalálat. Pokoljárását, miszerint a világot mindig másnaposan kell megmenteni, amiért ráadásul megfelelő köszönet se jár, öröm nézni, és a színészi kvalitásai miatt egyébként nem túl sok elismerésben részesült Bruce Willis t is a legtökéletesebb választásnak tekintettem ennek a különleges akcióhősnek a szerepébe. És nem csak én. Ezért rettentő nagyok az elvárások a legújabb Die Hard-résszel szemben. Most pedig, rögtön az elején szeretnék eloszlatni néhány, a filmmel kapcsolatban fellebbent pletykát/előítéletet.
A 4. rész John Carlin egy Wired magazinban megjelent cikke(! ) alapján készült. Eredetileg a film a címet viselte, de hosszas keresés után sajnos ezt a könyvet találták megfelelőnek, hogy Die Hard-osítsák. Talán ennek is köszönhető, hogy a nagytudású számítógépes zseni főellenség figurája eléggé súlytalan, iszonyat gyengén megírt (nem biztos, hogy Timothy Olyphan a hibás, ő alakítja, s legközelebb a Hitman főszereplője lesz), de cserébe olyan mellék rosszfiúkat kapunk, mint Maggie Q. (ő lány) vagy a B13 - A bűnös negyed főszereplője, az itt is falról-falra ugráló Cyril Raffaelli. És jó pont, hogy sikerült a vicces gyerek kötelező karakterét elviselhetővé alakítani - valamint Kevin Smith (Shop-stop, Dogma) két jelenetéért is. Mit is mondhatnék a végén? Ismét egy olyan film, amit aki akar úgyis meg fog nézni, akinek pedig lábrázása van mindentől ami old school és nem MTV-s, az messzire elkerül. A 12 éves várakozás fényében talán csalódás lehet a film, meglehet, hogy sokkal jobban is sikerülhetett volna.