Meg a teljes zeneirodalmat, a teljes filozófiatörténetet, a teljes fizikát, kémiát, és matematikát. A liberális utópiában a tények felsorolása rasszizmus. Na, de, ami a lényeg. Amiről beszélni akartam. Van egy Facebook-oldal, ami e köré a történet köré szerveződött. "Godless mama. " Ez a neve az oldalnak. Mivel libsi, így sunyin van intézve a dolog. Nem nyíltan uszít, nem beszél konkrétan a főbíróról, hanem férfiellenes hangulatkeltésként történeteket posztol, amiben valakiket bántalmaztak, erőszakoltak, földre tepertek stb. Adat, dátum, név, helyszín, dokumentum, bizonyíték nélkül persze. (Engem gyíkká változtatott. Hiszek neked! - visítja a hitetlen szkeptikus ateista. De, azóta elmúlt. ) És alatta a hiszterizált nők százával írják. "I believe You" "I believe You" "I believe You" Hiszek neked! Hiszek neked! Hiszek neked! (Istenben nem hisznek, mert az nem mérhető, arra nincs bizonyíték. A konkrét adat nélküli erőszakvádakban igen. ) A rengeteg lapos földhívő közt felbukkant egy darab nő, aki kérte a bizonyítékot. Egy válaszkomment: "As an atheist, and a woman, she offends me.
A régi rend egyik legfőbb híve, Vazul így szól a feleségéhez: "Gyere, s ne szégyenkezz! Bajor Gizella királyné csupán, de te az eljövendő király édesanyja. " Az olthatatlan fájdalmat érző királyné nem is annyira sejtelmes utalást tesz: "Vadkannál veszedelmesebb csak a pogány. " "A király mintha nem hallotta volna a szót. Ült tovább a székben, mint a kőbálvány. " A tragédiáktól sújtott, egészségében megrendült István király lelkileg rendíthetetlen maradt, és a súlyos véráldozatok árán kivívott békesség megőrzésére törekedett. "Nem járta az országot többet, és nem látták többet a tartományok és népek, de ő fogta, s szorosan fogta a féket, szorította a zablát. Miért neveljelek? Hogy végül mással légy boldog?. Keményen tartotta a rendet, s nem hagyta borulni, de ha csak kicsit is bolygatta valaki, nem tűrte. Mindent megtudott, s mindent látott, és ökle azonnal lecsapott, s pontosan és kérlelhetetlenül oda, ahova kellett, és senki meg nem menekült, és senki azt ki nem kerülhette. És senki meg nem mert mukkanni, és senki pisszenni nem merészelt a király törvénye s rendje ellen. "
Az egész regényen végigvonul a kard és a kereszt harca. A kard a rendet megteremtő erőt jelképezi, a kereszt pedig Krisztus szeretetből fakadó életáldozatát, az ember tigris természetének megszelídítését. István számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az ország jelentős részén még nem gyökerezett meg a krisztusi hit, pogány szokások uralkodnak. Én mindent megtennék érted! Majdnem mindent. A régi rend hívei Géza fejedelem halálát várva már tisztségeket osztogatnak egymás között, s ha kell, erővel szereznek érvényt akaratuknak. Már-már anarchikus állapotok uralkodnak, egymást gyilkolják a különböző nemzetségek. Kós Károly nem kelt hamis illúziót az István ellen fenekedő pogány erők vezérének, Koppánynak céljait illetően. Gőgös, öntelt lázadó, aki képtelen beletörődni előjogainak elvesztésébe. A gyűlölet és a bosszú vágya tölti be a lelkét, s nem titkolja, hogy győzelme esetén milyen sors várna Istvánra és Krisztus követőire: "Istvánt csak német elejei segítik, és a keresztre feszített új Isten gyáva csuhásai hiába imádkoznak érte (…) A csuhásokat bizony keresztre feszíttetem, a felhizlalt német urakat kitakaríttatom az országból (…), és aki Vajkkal el nem futhat, bizony fejüket kopjavégre szúratom. "
2020. január 15. Komment Miért jó az neked, hogy kijelented, te most senki mellett nem állapodnál meg, de azért velem belekezdesz? Akármit is teszek, jót, vagy éppen neked nem tetszőt, csak az alkalmat lesed, hogy az orrom alá dörgölhesd. Minden lépésem számon tartod, és ha csak egyszer is bizonytalanabbul emelem a lábam, arra hivatkozva intesz búcsút nekem. Persze csak elméletben, mert valójában sosem léped meg. Ha ennyire menni akarsz, akkor miért vagy még mindig mellettem? Abban reménykedsz, hogy engem elnyomva emelkedsz majd feljebb? Mondd, mi értelme annak, hogy ennyi energiát követelsz tőlem, hogy arra kérsz, szánjam rád és a kapcsolatunkra, amikor legbelül érzed te is, hogy teljességgel értelmetlen. Miért hiszek el mindent neked en ligne. Küzdenél velem, hogy mondjam el a véleményem, hogy mindenképpen megerősítselek, de nem látom értelmét, hiszen egyszerűen felesleges. Mellettem akarsz házőrzővé lenni, de eszed ágában sincs az én házam tájékát őrizni. Ennek ellenére neked áll feljebb, ha csendesen visszautasítom a kérésed, és nem úgy képzelem el, ahogyan te tetted.
Kós Károly 1934-ben írta államalapító királyunkról szóló történelmi regényét, melyben ifjúkorától kezdve haláláig kíséri végig Szent István életútját. A történet kezdetén Géza fejedelem, a mindenki által félt és tisztelt Nagyúr beteg; feleségével és mindenben hűséges társával, Sarolttal együtt belefáradt az ország vezetésével járó küzdelmekbe. Géza tűnődései szerint asszonya "huszonöt esztendeje segít neki a tusakodásban, mellyel egy már szinte szertefoszlott, nagyszerű álmot valósággá akar felépíteni". A fejedelmi pár egyetlen fia, István huszonegy éves. Csendes, okos, nem igazán uralkodói alkat, hadat még nem vezetett. "Vékony, keskeny vállú legény. Miért hiszek el mindent neked en español. Haja semmi színű, szürke szeme mélyen ül, és hidegen. " Erősen kétséges, hogy az egymással hol szövetségre lépő, hol pedig marakodó törzsek és nemzetségfők elfogadják-e vezetőjüknek. Tekintélye nincs előttük, bizonyítja ezt többek között az ország irányítását magának követelő, öntelt Koppány lekicsinylő megjegyzése is, amely akkor hangzik el, amikor találkozik Istvánnal: "No, öcsém, te is nőhetsz egy araszt. "
Pedig bevetsz ellenem minden eszközt, szóvá teszel minden apróságot. Nem vagyok elég kitartó, nem akarok küzdeni, biztos nehezemre is esik fejlődni. Így sosem jutok előrébb, majd meglátom, csak addigra már késő lesz, mert nem leszel mellettem. De tudod éppen ez az oka az egésznek – nem leszel mellettem. Hidd el, mérhetetlenül sokat fejlődtem, csak azt hagytam abba, hogy kedved szerint ugráljak, hogy mindig megfeleljek neked. Mert van, amit nagyon szeretek magamban, és továbbra is vinném magammal – pedig te arra kérsz most, hogy egyszerűen dobjam el. Köszi, de köszi, inkább nem. Azt is meguntam, hogy feltételekhez kötsz mindent. Ok nélkül nem vagy kedves, nem tudsz létezni csupán szeretetből, nem adsz semmit önzetlenségből. Ha esetleg megsértelek, hosszúvá válik az út előttem, mielőtt megint a kezedhez érhetek. Hát tényleg van ilyen? Alig térek észhez. Olyan szívesen elmondanám, hogy sérült az én-képed, hogy azért kritizálsz, mert magaddal sem vagy képes megmaradni egy légtérben, miért is csodálkozom, hogy nem vagyok elég jó neked.
A múlt köde a közfelejtés ellen hadakozik a maga szerény eszközeivel. A magyar demokrácia minősége szempontjából elég lényeges, hogy mekkora azoknak a tudatos választóknak az aránya, akik figyelembe veszik, ki, miben és mennyire bizonyult, vagy nem bizonyult szavahihetőnek. Turmayer Sándor (1879-1953) Magyar művész életrajza. Ily módon ennek a kötetnek fontos közéleti küldetése van idén tavasszal, amikor az ország polgárai választás elé kerülnek. A könyv a jelenlegi ciklus értékelését az előző ciklus gazdag és hatásos fölidézésével teszi mélyebbé és reálisabbá. Úgy játszik szerepet, úgy lehet forrás, eszköz, hivatkozási lehetőség a kampányban, hogy nem része egyetlen párt kampányának sem. Révész Sándor - Jelen Válogatott esszék, publicisztikák A tartalomból: Jelen; A hit üzemanyaga; A szabadság mint cenzúra; Zsigány a ködben; Fehér korall. Révész Sándor - Húzzuk a keresztünk Révész Sándor korabeli sajtóanyagok, visszaemlékezések mentén egy politikai szappanopera folytatásaiban háborúk és forradalmak szabdalta választási történelmet mesél el nekünk.
Talán a legnépszerűbb államfőink egyike, hiszen "Árpi bácsi" előtt ő volt a vidéki parasztság "Pista bácsija", akit időnként mégis "Szeretett Vezéremnek" hívtak. Az élete - felemelkedése és csendes bukása - mögött ott lüktet a korabeli rendszer minden sajátossága, kényszere és megalkuvása. Csupa olyan ellentmondás, amelyek megértése Magyarország történetének megértéséhez viszi közelebb az olvasót. Révész Sándor - Egyetlen élet Révész Sándor kutatói és írói erényeire volt szükség ahhoz, hogy ez az életrajz ilyen magas színvonalon elkészülhessen. Révész Sándor könyvei. A kornak és a kor politikai, kulturális, és nem utolsósorban személyi viszonyainak korosztályában kivételes ismeretével tudja beilleszteni hőse gondolatait, gesztusait és tetteit a Gimes életében oly gyorsan változó viszonyok bonyolult és tarka szövetébe. Empatikus képességgel elemzi a helyzeteket, az életút fordulóit és ellentmondásait. Révésztől a megértő, de szigorúan mérlegelő utókor ítéletét kaptuk meg, nem csupán Gimes Miklósról, hanem saját magunkról, a mi egész - széles értelemben vett - nemzedékünkről is.
Az olvasóban felmerül: nem valami sajátos Stockholm-szindróma működik-e a szerzőben itt az egyébként reálisan látott "hőséhez" való viszonyában? Vagy tényleg arról lenne szó, hogy ami történt, az kézenfekvően szükségszerűnek látszik? A könyvből kitetszik, hogy Dobi 1945 után többnyire nem választott, csak sodródott, bábként mozgatták, és ezt ő is tudta. Nem világszemléletet, társadalmi jövőképet kellett volna választania, ha a sorsán változtatni akar. Erre valóban nem volt meg a szükséges ismerete, csak korábbi erkölcsi érzékét kellett volna hagyni érvényesülni. De az őt korán beszívó örvényből nem volt ereje kitörni. Révész Sándor - Sztárlexikon - Starity.hu. A jóléttel járó, ám megalázó helyzetből a Kádár-korszakban egyébként már politikai konfrontáció és érdemi veszély nélkül is ki lehetett volna lépni. Mindaddig, amíg még nem mutatta az üldözési mánia tüneteit.
Nem a némileg magyarázkodónak tetsző Bevezető, hanem maga a mű győzött meg, hogy tévedtem: Révész jó érzékkel választott témát. Azt, hogy Antall József ről, Aczél György ről, Gimes Miklós ról miért írt monográfiát, nem kellett indokolni. Most az bizonyosodott be, hogy egy nem túl érdekes, igen szerény nyomot hagyó figuráról is készülhet kitűnő mű, amelyben érvényesül, hogy a szerző egyébként jó tollú, rutinos publicista, és minden bizonnyal a történelmi, politikai életrajz legkitűnőbb hazai művelőinek egyike. Egyrészt alapos kutatómunkára épülő, komoly biográfia a könyv, ugyanakkor a műfaj legjobb hagyományai szerint messze túlmutat a "főhős" életének, sorsának történetén. Az szinte természetes, hogy Dobi társadalmi környezetének szociográfiai alaposságú bemutatása is része az életrajznak, de ezen túlmenően Révész már-már pszichológusi érzékenységgel kísérli meg érthetővé tenni a politikai morál alapján 1945 után züllöttnek tetsző "hős" viselkedését. Ha van valakiben érdeklődés, hogy megismerje a magyar kommunista rendszer működésének embertorzító viszonyait, akkor Dobi István életrajza e tekintetben jelentős forrás lehet.
Itt ő szervezi meg lényegében a földmunkás tagozatot, amelynek vezetője is lesz. A háború alatt létrehozott Parasztszövetségben hasonló posztot érdemel ki, ezzel – mint Révész megjegyzi –, a munkásságon belül legnagyobb tömeget képviselő mezőgazdasági dolgozók (a sokat emlegetett hárommillió koldus, a földnélküliek vagy jelentéktelen tulajdonnal rendelkezők) száma alapján az első számú munkásvezető lesz. A világháború végéig tevékenységében kivetnivalót nem, tisztelni valót annál inkább találni – állapítja meg a biográfia szerzője. Ez az egyik Dobi. 1949 után a rendszer kirakatembere volt A másik Dobi, aki a Kisgazdapárt egyik vezetőjeként – 1947-től elnökeként – már 1945-től arra rendelkezik be, hogy a kommunista nyomásgyakorláshoz idomulni kell. Akinél igen hamar felmerül a kriptokommunistaság gyanúja. Aki úgy lesz 1946-ban, majd 1948-ban földművelésügyi miniszter (mindkétszer pár hónapra), hogy ehhez szinte semmilyen hajlama és ismerete nincs. Aki a legsötétebb években, 1949 és 1952 között vállal bábként miniszterelnökséget.