A Comédie Française (komédí franszez) 1680-ban nyitotta meg a kapuit, és a mai napig elismert színház. A díszletnek a XVII. században még nem volt jelentősége. Függönyt viszont használtak, ugyanis szerepe volt a darab tagolásában. Moliere: Tartuffe – Érettségi 2022. A klasszikus tagolás öt részből állt, ezek az expozíció, a konfliktus, a bonyodalom, a tetőpont és végül a megoldás. A színházak a király fennhatósága alatt álltak, így az úri (arisztokrata) közönség ízlését kellett kiszolgálni: semmi sem történhetett a színpadon, ami ízléstelen lett volna, vagy nem a király igazságosságát hirdette. Éppen ezért nők is játszhattak a színházakban. ÖSSZEFOGLALVA: arisztokratikus színház (közönsége az arisztokrácia) a fedett színház, függönyt használtak, a darab felvonásokra tagolódott, nők is játszottak, de mellőzték díszleteket. Fontos a mértéktartás elve: a közönség ízlését nem sértő, érzelmeket csak visszafogottan kifejező cselekmény jelenhetett meg a színpadon. a dráma cselekménye egyszerű, egy vonalon halad előrenem szenvedélyesek a hősök, hanem kötelességtudatuk erős hármas egység szabálya (a dráma egy helyszínen és körülbelül egy nap alatt lejátszódó eseménysora egyetlen cselekményszál mentén bontakozzon ki, kitérők és epizódok nélkül drámák verses formájúak (alexandrinus, magyarra hat és feles jambusokban) tragédiaíró: Corneille (1606-1684) – 1636: Cid, Racine (1639-1699) – 1670: Berenice, 1677: Phaedra komédiaíró: Molière (1622-1673) Ki volt Molière (molier)?
Az expozíció ban Pernelle asszony, Orgon anyja ostorozza a ház lakóit – szerinte – feslett életmódjuk miatt, s ahogy végigsorolja a családtagokat, mindenkit megismerünk, megtudjuk azt is, hogy Orgon házában lakik a szent életű Tartuffe is. MOLIÉRE: Tartuffe (1664) "Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk. " (Moliére: Előszó a Tartuffe-höz) Előzményei: comdeia dell'arte: Rögtönzésen alapuló olasz színjáték, csak a típusok vannak megadva, a főcselekmény, a többit rögtönözik a színészek. Pl. : talpraesett szolgáló. Molier műveiben mindig valamilyen emberi hibát figuráz ki. Művei: Kényeskedők, Tudós nők, Képzelt beteg, A fösvény. Műfaja komédia, a dráma mű nemébe tartozik. Moliere tartuffe érettségi tétel. A komédia során értéktelenség lepleződik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá. A Tartuffe alapvetően mégis jellemkomédia, tehát a hős saját tulajdonságai miatt válik nevetségessé.
De Elmira megtalálja Tartuffe gyenge pontját: tetszik neki Elmira, s a fiatalasszony éppen ezt használja ki, cselhez folyamodik (ezért nevezhetjük cselvígjáték nak is a Tartuffe-öt). Az ember legjobban saját fülének és szemének hisz, ezért Elmira férjét, Orgont az asztal alá bújtatja: legyen tanúja annak, milyen álszent és szemérmetlen Tartuffe, hiszen épp jóakarója feleségét akarja elcsábítani. Az "Orgon az asztal alatt" jelenet a helyzetkomikum kiváló példája. Remek lehetőségeket ad a színészeknek, hogy Orgon csak hallja, de nem látja, ami az asztal felett történik. Orgon megvilágosodása a dráma tetőpont ja. Moliere: Tartuffe - | Jegy.hu. Ám úgy tűnik, kései ez a megvilágosodás, mert Orgon hiszékenységéért megkapta a neki járó büntetést: egész vagyona immár Tartuffe-é. Mégsem érzünk teljes elégtételt, hiszen Orgon butasága miatt egész családja szenved. A megoldás t a király jósága hozza. Rex ex machina- meseszerű fordulatként megjelennek a király emberei: Tartuffe-öt régóta keresik, most elfogják, Orgon pedig mindenét visszakapja, s végül "az igaz és nagylelkű szerelmet" emlegeti, úgy tűnik, használt a lecke, megváltozott az értékrendje.
Moliére a Don Juan -nal ( 1665) válaszol ellenfeleinek, amelyben ugyan kevésbé támadható módon, filozófiai szintre emelve újrafogalmazza és kiszélesíti a Tartuffe társadalombírálatát. Darabjának betiltása, a támadások, a fenyegetések elkeserítik Moliére-t, egyre kétségesebbnek látja, hogy lehet-e hatása, eredménye jobbító szándékú komédiáinak. Nem válik-e nevetségessé – kérdezi magától -, amikor szélmalomharcot folytat a mindinkább eluralkodó sok hazugság, képmutatás, törvénytelenség, a hatalmasok packázásai ellen? Ezeket a vívódásait fogalmazza meg az Embergyűlölő -ben ( 1666), igaz, a maga konkrét dilemmáját meghaladóan örök érvényű módon. Moliére azonban hősével, Alceste-tel ellentétben nem vonult el a pusztaságba, hanem folytatta a küzdelmet a Tartuffe bemutatásáért. Elkészítette az alexandrinusokban írt darab új, öt felvonásos változatát, s addig instanciázott XIV. Lajosnál, míg 1669-ben megkapja az engedélyt a Tartuffe bemutatására. (A magyar ősbemutató 1847-ben volt a Nemzeti Színházban, ma Vas István, illetve legújabban Petri György fordításában játsszák. )
Nagy ember a tenger, nagyon nagy. Minden gondolat súlya, mélye, súlyosan mélyül hozzá mérve. Emberként él, emberként érez, nincsen fogható erejéhez. Láttam, hajnalban a napot égre emelte: izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra, s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra paszította. Aztán, mint egy nagyapó, fecsegett, magyarázott, mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások. Van derűje, van humora. Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola. Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság. Bőszült ember, hogyha felbosszantják. Ó, mennyire ember! Nem békül, csak a maga szabta renddel. A partja, amilyennek ő akarja. - Nem a hajókért van, a hajók születtek érte, s belevész, ki másképpen remélte. „Nem volt a Szása…” | kritika | exindex. Kányádi Sándor: A tenger Krasznaja Moszkva kisegyüttes - Nem volt a Szása Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma, Nem volt a Szása csak egy kis cigányleány. Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában Vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván. Szergej dalára víg táncot jár a Szása, Szergej virága díszlik dús barna haján.
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
Aki mindebben kételkedne – Horn Gyula a választás előtti napokban Miskolcról haza felé tartva még a régi hármas úton karambolozott. Elődei kilobbizhatták volna, de már Grósz is úgy vélekedett, mivel hetente haza járt Miskolcra meggyanúsíthatják, hogy ezt magának építeti. A szövegből egyáltalán nem következik, hogy a két beszélő azonos nemű lenne. Kac-kac... Állítsátok meg a Földet! | Magyar Narancs. (Forrás: Wikimedia Commons / Torsten Seiler / CC BY-SA 2. 0) Pontosan ugyanez a helyzet a Саша ( Szása) esetében. Bár Magyarországon férfinévként sokan ismerik, és valószínűleg nem kevesen tudják azt is, hogy ez az Александр ( Alekszandr – tehát a Sándor orosz megfelelője) becéző formája. Azzal azonban kevésebben vannak tisztában, hogy a Szása lehet az Александра ( Alekszandra) becézése is, tehát pontosan olyan, mint a magyarban a Gabi – ezért van szükség "műfordításra". Szása művésznéven lép fel egy orosz énekesnő, Alekszandra Eduardovna Antonova is. Kommentelőnknek tehát sikerült igazi Papp Jancsit játszania: írhatott volna Iván t, Igor t, Szergej t, Vóvá t, Misá t "s még valahány név a naptárba'", de neki sikerült a Szásá ba belehúznia, amivel a "vicc" fergetegesnek amúgy sem nevezhető poénját teljesen haza is vágta.
Jancsi Jancsiovics Popov De ki az a Szása? Nem fogunk rászokni arra, hogy mások idegen nyelvű fogalmazásait kijavítsuk – viszont rámutatunk arra, hogy nem csak szépirodalmi célokból lehet szükségünk a műfordításra. A neten egy magyar nyelvű oldalon egy – egyébként nem rosszindulatú – kommentben véletlenül bukkantunk az alábbi állítólagos orosz viccre: - Я люблю - Я тоже - Я хочу - Я тоже - Я Саша - Я тоже Az oldal az ajánló után folytatódik... Oroszul nem tudó olvasóink kedvéért próbáljuk meg ezt magyarra fordítani: – Szeretek. – Én is. – Akarok. – Szása vagyok. Nem volt a Szása - Gyerekdal.hu. – Én is. Hát, ennek így nincs sok értelme. Ha találkoztunk már ezzel a szösszenettel, könnyű dolgunk van, de ha nem, akkor is megsejthetjük, hogy itt két szerelmes beszélgetéséről van szó, és az első, illetve a harmadik mondta valójában tárgyas – méghozzá a másik személy a tárgy, tehát egyes szám második személyű. Ennek tudatában akár a Google fordítójával is kijavíthatjuk a szöveget a тебя 'téged' szó beiktatásával (ahogyan az angol I love mondatot javítanánk I love you ra).
A szövegből egyáltalán nem következik, hogy a két beszélő azonos nemű lenne. Kac-kac... (Forrás: Wikimedia Commons / Torsten Seiler / CC BY-SA 2. 0) Pontosan ugyanez a helyzet a Саша ( Szása) esetében. Bár Magyarországon férfinévként sokan ismerik, és valószínűleg nem kevesen tudják azt is, hogy ez az Александр ( Alekszandr – tehát a Sándor orosz megfelelője) becéző formája. Azzal azonban kevésebben vannak tisztában, hogy a Szása lehet az Александра ( Alekszandra) becézése is, tehát pontosan olyan, mint a magyarban a Gabi – ezért van szükség "műfordításra". Szása művésznéven lép fel egy orosz énekesnő, Alekszandra Eduardovna Antonova is. Kommentelőnknek tehát sikerült igazi Papp Jancsit játszania: írhatott volna Iván t, Igor t, Szergej t, Vóvá t, Misá t "s még valahány név a naptárba'", de neki sikerült a Szásá ba belehúznia, amivel a "vicc" fergetegesnek amúgy sem nevezhető poénját teljesen haza is vágta. Vannak azonban kérdések, melyeket nem tudunk megválaszolni. Mi a jelentősége annak, hogy a párbeszéd szereplői oroszok?
Aludt már nálunk olyan ukrajnai orosz menekült, aki szinte teljesen elhitte az orosz propagandát, és úgy gondolta, maguk az ukránok lövik a lakóházaikat; és aludt olyan ukrán asszony a gyerekével, aki biztos volt benne, hogy az otthon maradt férfiak a végsőkig fogják védelmezni a hazájukat az oroszokkal szemben, akiktől már annyit szenvedtek a történelem során. Levelezek egy jó barátommal, egy ukrán íróval, aki valamikor a CEU diákja volt, és miközben nagyokat fröccsöztünk, rendszerint az orosz irodalomról beszélgettünk – ő Kijev belvárosában élve heteken át várta, hogy mikor jönnek az oroszok, mikor kell neki is fegyvert fognia, és azt "ígérte", most 56-ért is bosszút állnak. A nővérem férje (ő is Szása) Harkov környékéről jött át Magyarországra a kilencvenes években: vagy ukrán, vagy orosz, ő maga sem tudta eldönteni sokáig, hogy micsoda, most úgy gondolja, be kellene fejezni végre a háborút, mármint Zelenszkijnek, és odaadni az oroszoknak azokat a területeket, ahol többségben vannak az oroszok.
Talán az a biztonság – amelynek illúziója a rendszerváltás előtti időket jellemezte – egy új nosztalgiával tér vissza ezekben a manapság minden szempontból bizonytalan időkben. A tábortüzezés élménye, amikor a meleg nyári estén a csillagokat bámulja az ember, és megáll az idő, ahol összeborulunk, beleiszunk egymás ásványvizébe és sörébe, ahol és nincs social distancing, nincs fertőzés, de nincs okostelefon és török riviéra sem, hanem van a Börzsöny meg a Balcsi, nos, ez az élethelyzet ezekkel a szorongással teli időkben új fényben tűnik fel. Jelenleg az az általános nézet, hogy az emberiséget a Földön az ökokatasztrófától csak a leegyszerűsödés mentheti meg. Ez az egyszerűség, tehát a spórolás, a nem-felhalmozás, az egyszerű életmód öltözködésben, étkezésben, általános fogyasztásban a néhai szocialista blokk országai számára ismerős. Ugyan a szocialista múlt számunkra roppant terhes és ambivalens, mégis az alkalmazkodási mechanizmusok, amiket akkor sajátítottunk el, tehát az, hogy elég lehet a Börzsöny, a Balcsi, meg a szalonna is egy jól sikerült estéhez, és együtt tudjuk nótázni a magyarra szövegezett orosz dalokat is akár, segíthet egy új kihívásokat elénk állító, valószínűleg fenekestül felforduló világhoz való alkalmazkodásban.