A bajnokságban két győzelemmel kezdett a férfi pólócsapatunk – Varga Zsolt vezetőedzővel beszélgettünk. - Szinte az olimpiáról és a junior-világbajnokságról beesve kezdődött a bajnokság, de két győzelem már így is a zsákban, méghozzá elég simán, hiszen Kaposváron 16–8-ra, Pécsett pedig 16–5-re nyertünk. – Igen, jó egyéni teljesítményekkel és fegyelemmel, mert a start előtti három edzésen szinte csak átbeszélni tudtuk a taktikai kereteket, és csak az alapokat gyakoroltuk. - Minden nyárnak jellemzője, hogy átalakul a játékoskeret: idén talán az átlagosnál is nagyobb volt a mozgás… – Természetesen napi szinten dolgozom együtt a játékosokkal, láttam, hogy stresszhelyzetben ki, hogyan teljesít, és úgy véltem, egy-két helyen szükséges a változtatás. Dolgozni csak pontosan, szépen … | Székely Figyelõ. Folyamatosan gondolkodtunk és dolgoztunk azon, hogy beépítsünk a keretbe utánpótláskorú játékosokat, ugyanakkor ezt össze kell hangolni a céljainkkal, a sikerorientáltságunkkal. Akik az Férfi OB1-ben eredményesek tudnak lenni, azok nem biztos, hogy nemzetközileg is, legalábbis nem azonnal.
Felkavaró olvasói levél Lindától (ami természetesen álnév). Nem merem elárulni, hol dolgozom, mi több, még a munkakörömet sem vállalom írásban. Félek ugyanis, hogy ha a vezetőség magára ismer, azonnal kirúgnak. Gyávaság? Lehet, de három gyereket nevelek egymagam: én vagyok az, aki nem veszítheti el a munkáját. „Dolgozni csak pontosan, szépen”. A történet, amit megosztok az olvasókkal, nagyrészt igaz, csak néhány elemet változtattam meg benne a felismerhetetlenség kedvéért. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy nem egyedül járok ebben a cipőben. A harmincas éveim végét taposom. A férjem hét évvel ezelőtt halt meg balesetben, teljesen váratlanul. Nem volt lehetőség rá, hogy rendesen meggyászoljam, a gyerekeink ugyanis kicsik voltak akkor, sebesen talpra kellett állnom, hogy el tudjam látni őket. Otthagytam hát kényelmes, nagyon szeretett, de közepesen fizető munkámat, és beleálltam a versenyszférába. Nem volt könnyű menet, de nem zuhantam le, sikerült megkapaszkodnom az éles sziklákon, és bármennyire megsebezték a kezemet, én kitartottam.
forrás: Prím Online, 2016. július 1. 09:23 A "munkába mentem" kifejezés korábban a tevékenységünk mellett az úti célunkat is kijelölte. Ma azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Egyes kutatások szerint az emberek 85%-a problémásnak találja a hagyományos irodai figyelem-összpontosítást. Ezt támasztja alá a Leitz felmérése is, mely szerint az alkalmazottak 35%-a több időt töltene az irodán kívül kizárólag azért, hogy hatékonyabb munkát tudjon végezni. Hatékonyság vs. Olvasói levél: Covid-pozitív vagyok, mégis be kellett mennem dolgozni | Éva magazin. hagyományos irodai munkakörnyezet Az irodában töltött munkavégzéssel kapcsolatban általában az az egyik alapvető probléma, hogy a legtöbb embertől elvárják, ugyanabban az időben dolgozzon. Ez pedig nem feltétlenül egyezik meg azzal az időszakkal, amikor a legenergikusabbnak és a legproduktívabbnak érzi magát. Napjainkban a legtöbb munkavállaló 9-től 17 óráig tartó műszakban dolgozik, azonban minden ember más és más napszakban a legaktívabb. A Leitz legújabb felmérése szerint például a megkérdezettek döntő többsége, 65%-a nyilatkozta azt, hogy reggel nyolc és dél között a leghatékonyabb, és mindössze 35% állította, hogy más időpontokban teljesít a legjobban.
Fotó: Elite Challenge/Papp Zoltán – Több évtizede űzi a világ egyik legösszetettebb sportágát, azon belül is a legkeményebb, a 3800 méter úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és maratoni futásból álló Ironmant. Mit adott a triatlon az életébe, amitől ilyen nagy küzdővé vált? – Ahogyan a katonaság esetében is a feladat dönti el, ki alkalmas a szolgálatra, úgy a sport esetében sem te választasz, hanem a sportág dönti el, hogy alkalmas vagy-e rá. Viszonylag későn, 12 évesen kezdtem el triatlonozni, a szüleim válása után ez jelentette az életemben az egyetlen kapaszkodót. Lassan 30 éve vagyok a sportág szerelmese. Soha nem tartottam magam különösen tehetségesnek a szó hétköznapi értelmében. Dolgozni csak pontosan szépen. Sem a fizikai felépítésem, sem családi és anyagi hátterem nem predesztinált arra, hogy maradandó eredményt érjek el, vagyis eljussak egy világbajnokságra, olimpiára. Többkilónyi érmet szereztem, 18-szoros Ironman vagyok, de nem ezek az eredmények határoznak meg, inkább csak a felelősséget rakják az emberre, hogy minden helyzetben példamutatóan, helyesen kell viselkedni és cselekedni.
Azért mesélem el ezt is ennyire részletesen, hogy lássátok: a feladás nem mindig győztes-vesztes játszma. Ricsi sokat nyert azzal, hogy az elengedést választotta, de sokat is veszített; nem is lehet talán feketén-fehéren mérleget vonni egy ilyen döntés után. Annyi biztos, hogy még akkor is, amikor úgy érezte, átmenetileg távolabb került a céljaitól, mindig megvolt benne annak a tudata, hogy mindeközben egyre közelebb kerül valami fontosabbhoz – önmagához. Ebben segíthet az, ha, amikor kell, ki tudjuk mondani: ezt most el kell engedni; még ha nagyon nehéz lesz is. Fontos: Ricsi nem a saját nevén és a valódi életkorán szerepel a cikkben. A történetét az ő engedélyével – amit ezúton is köszönök neki – osztottam meg, megváltoztatva azokat az elemeket, amelyek felismerhetővé tennék. Fotó: itt SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK! Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Dolgozni csak pontosan és szépen. Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket!
A Római Birodalom Bukása - YouTube
De hiábavaló volt minden, mert szépsége erőtlennek bizonyult birodalmunk első emberének feddhetetlen erkölcseivel szemben. Az asszony egyébként nem is életéért könyörgött, hiszen azt meghagyták volna neki, hanem azon fáradozott, hogy megtarthassa királysága egy részét. Amikor azonban füstbe ment ez a reménye és látta, hogy vezérünk a diadalmenetre tartogatja őt, kihasználta az őrség rendkívüli vigyázatlanságát, és a mausoleumba menekült – így hívják a királyok sírboltját. Ott, szokása szerint, felöltötte legfenségesebb öltözékét, befeküdt balzsamillattól áradó koporsójába, kedves Antoniusa oldala mellé, majd ereire kígyókat rakott, s úgy szenderült a halálba, mintha csak álomba hajtotta volna a fejét. Ezzel véget értek a polgárháborúk. " – fejezi be előadását a római történetíró. De Actium és az azt követő események jelentősége nemcsak a polgárháborúk lezárásában állt. Hiszen sokan Kr. 31-től, az actiumi győzelemtől számítják Augustus uralmát, s ez abból a szempontból biztosan igaz, hogy Caesar örököse valóban már ekkor a maga kezébe ragadta az egész római birodalom ellenőrzését.
És mégis, mások megkérdőjelezik a feltevést a kérdés mögött, és azt állítják, hogy a római birodalom nem esett olyan sokat, mint a változó körülményekhez való alkalmazkodás. kereszténység Amikor a római birodalom elindult, nem létezett olyan vallás, mint a kereszténység: a CE I. században Heródes megalapította Jézust az áruló viselkedésre. Néhány évszázadot követõen követte a követõket ahhoz, hogy elegendõ befolyást kapjanak, hogy képesek voltak megnyerni a birodalmi támogatást. Ez a korai 4. században kezdődött Konstantin császárral, aki aktívan részt vett a keresztény politika kialakításában. Amikor Constantine állami szintű vallási toleranciát hozott létre a Római Birodalomban, átvette a Püspök címet. Bár nem feltétlenül maga keresztény volt (nem keresztelték, amíg nem halt meg a halálos ágyán), keresztényeket adott a kiváltságoknak és felügyelte a keresztény vallási vitákat. Lehet, hogy nem értette meg, hogy a pogány kultuszok, köztük a császárok is ellentétesek voltak az új monoteista vallással, ők azonban voltak, és idővel a régi római vallások elvesztek.
Kr. e. 31. szeptember 2-án a görögországi Actiumnál döntő összecsapásra került sor Julius Caesar örököse, Octavianus (a későbbi Augustus császár), valamint a Kleopátrával szövetkező Antonius között, aki a római birodalom keleti területeit tartotta ekkor kezében. A küzdelem végét – Octavianus szemszögéből – így írta le az egyik római történetíró, Florus: ".. első, aki parancsot adott a menekülésre, a királynő (= Kleopátra) volt, és aranyozott hajóján, bársony vitorláival elszáguldott a nyílt tengeren. Őt követte aztán Antonius, de Caesar (a szerző így nevezi Octavianust) fenyegetően ott volt a sarkában. Így mitsem értek azok az előkészületek, amelyeket az ellenség tett, hogy az Óceán felé (a Vörös-tengeren át) elmenekülhessen. Hasznavehetetlenek voltak azok a helyőrségek is, amelyekkel Egyiptom két szarvszerűen kiugró földnyelvét, a Paraetoniumot és a Palaesiumot, megerősítették. Caesar ezeket szinte máris a hatalmába kerítette. Először Antonius volt az, aki kardjába dőlt, a királynő pedig Caesar lába elé borult, hogy megkísértse, hátha elbűvölheti a vezér tekintetét.
A hadsereg gyengült a háborúk hiányából, és megállt a védő páncélzatukon. Ez sebezhetővé tette őket az ellenséges fegyverekkel szemben, és kísértést keltett a harcból. A biztonság vezethet a szigorú gyakorlatok megszüntetéséhez. Vegetius azt mondja, hogy a vezetők alkalmatlannak bizonyultak, és a jutalmakat méltánytalanul terjesztették. Ráadásul, az idő múlásával, római állampolgárok, köztük a katonák és családjuk, akik Olaszországon kívül éltek, kevésbé azonosultak olasz kollégáikkal. Előszeretettel éltek bennszülöttekként, még akkor is, ha ez szegénységet jelentett, ami viszont azt jelentette, hogy azokhoz fordultak, akik segíthetnek - németek, brigandok, keresztények és vandálok. Ólommérgezés és közgazdaságtan Egyes tudósok azt sugallták, hogy a rómaiak ólommérgezést szenvedtek. A ólom jelenléte az óriási római vízellenőrző rendszerben használt vízvezetékekből kiszivattyúzott ivóvízben, élelmiszerekkel és italokkal érintkezésbe kerülő edényekben, valamint olyan élelmiszer-előkészítési technikákban, amelyek hozzájárulhatnak a nehézfém mérgezéshez.
A római császárok által emelt épületek romjai hozzátartoznak Európa látképéhez, és számos mai nagyváros előzményeként egy, a rómaiak által épített város szolgált. A polgárháborús időszakot követő, századokon keresztül tartó prosperitást a Pax Romana (római béke) elnevezéssel is illették. Az I-II. század trónért folyó harcai, udvari intrikái hatásukban ritkán gyűrűztek Itálián túlra. A birodalom által biztosított nyugodt időszak áldásos hatását nemcsak a centrumban lévő provinciák és városok, hanem a perifériák, és az azon túl lakó népek is megérezték. A Rajnán és a Dunán túl ekkoriban elsősorban a germán nyelveket beszélő népek éltek, amelyek csak ideig-óráig voltak képesek ellenállni az I. században a hódító birodalomnak. A teutoburgi erdőben Kr. 9-ben aratott győzelem ugyan megakadályozta azt, hogy a rómaiak provinciává szervezzék Germaniát, de jellemző, hogy a győztes hadvezért, Arminiust, néhány évvel később a saját társai ölték meg. A rómaiak által támasztott kereslet, amely kiterjedt a fémekre, rabszolgákra, borostyánra, más nyersanyagokra, valamint a birodalomban használt földművelő technológiák elterjedése ezeknek a germán népeknek is előrelépést jelentett.
A vezető szerepet a kozmetikumokban is használták, bár római korban is halálos mérgeként ismertek és fogamzásgátlásra használták. A gazdasági tényezőket is gyakran említik Róma bukásának egyik fő oka. Az egyik legfontosabb tényező, mint az infláció, az adóztatás és a feudalizmus, másutt tárgyalják. Más kisebb gazdasági kérdések közé tartozott a rózsaszín állampolgárok nagykereskedelme a római állampolgároknak, a római kincstár széles körű fosztogatása barbárokkal és hatalmas kereskedelmi deficit a birodalom keleti régióival. Ezek együttesen együttesen növelik a pénzügyi stresszt a birodalom utolsó napjaiban. > Források > Baynes NH. 1943. A római hatalom romlása Nyugat-Európában: Néhány modern magyarázat. A Journal of Roman Studies 33 (1. és 2. rész): 29-35. > Dorjah AP és Born LK. 1934 Vegetius a Római Hadsereg romlásától. The Classical Journal 30 (3): 148-158. > Phillips III CR. 1984 Old Wine in Old Lead Bottles: Nriagu a Római bukáson. A klasszikus világ 78 (1): 29-33.