Vörösmarty Előszó ját emlegetik vele kapcsolatban, meg Babits Fortissimo ját, vagy arra a rokonságra figyelmeztetnek, amely József Attila nagy gondolati verseivel, például a Reménytelenül remeklésével kötik össze bizonyos értelemben Pilinszkyt. – Nemrégiben megkérdeztem Pilinszky Jánostól: fel tudja-e idézni magában ennek a versnek a születését? A költő kedvenc karosszékében üldögélt dolgozószobájában, s miközben válaszolt, akaratlanul is Martin Heideggernek a szemközti ajtóra rajzszögezett fényképével nézett farkasszemet, melyet a (közfelfogás szerint) legnagyobb 20. századi katolikus költőnek dedikált a (minden valószínűség szerint) legnagyobb 20. századi protestáns teológus. Lejegyeztem a költő válaszát, s most – jóváhagyásával – idézem: "Az Apokrif ot, erre jól emlékszem, 1952 decemberében írtam. Hogy pontosan hogy kezdődött? Jelenkor | PILINSZKY 100 – Versről versre. Pilinszky János: Apokrif. – nem tudom megmondani. Elég sokáig írtam, s rettenetesen kellett küzdenem azért, hogy közben mindent újra és újra elfelejtsek, mert a világirodalom ismerete elronthatja az embert, olyan verseket kezd írni, mintha azok műfordítások volnának.
Az örök emberi szenvedés időtlen fájdalmát fejezik ki ezek a sorok, "minőket az Előszó s Az emberek óta alig-alig írtak le a magyar költészetben" (Németh G. apokalipszis-irodalom: a vallásos irodalom része; az apokalipszis (jövőbelátás, látomás, kinyilatkoztatás) külön irodalmi műfaj volt, virágzásának kora a Krisztus előtti két évszázad (Ezekiel és Zakariás próféciái, János jelenései). Az apokalipszis szerzője a kinyilatkoztatást látomás formában kapja, ezután írja le. Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis. A látomásokban általában minden (számok, személyek, tárgyak, a szereplő személye) jelképpé válik. archaizmus: olyan régebbi, olykor elavult nyelvi elem, amellyel a szerző felidéz egy letűnt kort, egy régi költőt, művet, eseményt. Eszközei: mai szavak régies hangalakja; elavult, kihalt szavak használata; a régi nyelv nyelvtani-szerkezeti sajátosságai, régies helyesírás alkalmazása.
Lírájának legfőbb szemléleti paradoxona a feltétlen hitnek és a létbe kivetettség abszurditásának egyidejű élménye. Szemében a költészet tetőpontja a Szent Ágoston-i soliloqium: a lélek magányos beszélgetése Istennel. "Költő vagyok és katolikus" – mondta magáról, elhárítva a katolikus költő címkéjét. Rembrandtban, Hölderlinben, Emily Brontëban, Van Goghban s mindenekelőtt Dosztojevszkijben és József Attilában ismerte fel szellemi rokonait. A hatvanas évek végén eljutott az elnémulás küszöbére, a Nagyvárosi ikonokkal lezárult nagy periódusa. A Szálkák versei lávaömlésszerűen születtek, saját vallomása szerint két vagy három hét alatt írta meg őket, míg az egész előző életmű több mint húsz esztendő termése. Az 1971 után írt versek töredékesen kihallgatott monológok benyomását keltik, naplószerűek, pillanatnyi lét- és közérzethíradások. Pilinszky jános apokrif műfaja. A Szálkák költészete az Isten nélkül maradt evilág ürességéről szól. A Végkifejlet (1974) versei sűrített belső történéseket, szimbolikus jeleneteket rögzítenek.
S majd este lesz, és rámkövül sarával az éjszaka, s én húnyt pillák alatt őrzöm tovább e vonulást, e lázas fácskákat s ágacskáikat, Levelenként a forró, kicsi erdőt. Valamikor a paradicsom állt itt. Félálomban újuló fájdalom: hallani óriási fáit! Haza akartam, hazajutni végül, ahogy megjött ő is a Bibliában. Irtóztató árnyam az udvaron. Törődött csönd, öreg szülők a házban. S már jönnek is, már hívnak is, szegények már sírnak is, ölelnek botladozva. Visszafogad az ősi rend. Kikönyöklök a szeles csillagokra – Csak most az egyszer szólhatnék veled, kit úgy szerettem. Év az évre, de nem lankadtam mondani, mit kisgyerek sír deszkarésbe, a már-már elfuló reményt, hogy megjövök és megtalállak. Torkomban lüktet közeled. Riadt vagyok, mint egy vadállat. Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem. Élnek madarak, kik szívszakadva menekülnek mostan az ég alatt, a tüzes ég alatt. Pilinszky János: Apokrif - Divatikon.hu. Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek, és mozdulatlan égő ketrecek. Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet.
Ám Pilinszky úgy folytat párbeszédet az egységes világmagyarázatot adó hagyománnyal, hogy közben számot vet a modern kor tapasztalatával is, amely megkérdőjelezi az egészelvűséget. Apokrif 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, hányódom én, mint ezer levelével, és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken? És értitek a mulandóság ráncát, ismeritek törődött kézfejem? És tudjátok nevét az árvaságnak? És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon? Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályukat, a mélyvilági kínt ismeritek? Pilinszky jános apokrif elemzés. Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében.
De törzsük már a némaságé. Magasba mártják arcukat, feszülten mintha szimatolnák Most kényszerítlek, válaszolj, Megalvadt szememben az éj. Mi lesz velem, s mi lesz veled? Ülünk az ég korlátain, És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Mert Pilinszky verseinek szinte egyetlen tárgya a szenvedély. Vagy pontosabban: minden tárgy felé való fordulásának belső formája, értelme, igazolása. A tárgyak szűkmarkúan mért jelek csupán, arra valók, hogy vázlatos formáikon megtörjék vagy tükröződjék a szenvedély fénye. Természetes, hogy ilyen szinte önmagáért való, de sosem önelégült, sőt lendületében is szigorú érzelmi erő mindig a "végső tárgyat" keresi méltó megnyilatkozásul. S természetes az is, hogy ezek a végső tárgyak igen csekély számúak. Amit társadalomról, szerelemről vagy világon túlról végső fokon mondani tudunk, nagyon kevés, s érzelmi színezetű szemléletben – amilyen Pilinszkyé is – "igenné" vagy "nemmé" szűkül.
1946–48-ban az Újhold társszerkesztője volt. Nevét joggal sorolják ugyan az Újhold köréhez, de hasonló erős szellemi és személyes kapcsolat fűzte más csoportosulásokhoz is, így a Vigilia és a Válasz köréhez. Verseit a Magyarok és a Válasz közölte. Első kötetével ( Trapéz és korlát, 1946) 1947-ben elnyerte a Baumgarten-díjat. 1947—48-ban ösztöndíjasként több hónapot Rómában töltött. A diktatúra éveiben a Szépirodalmi Kiadó külső korrektoraként dolgozott, 1951-től 1956 júliusáig nem publikálhatott, az irodalmi élet perifériájára szorult. Ekkoriban verses meséket írt; meséket tartalmazó kötetével lépett a kényszerű hallgatás után először a nyilvánosság elé ( Aranymadár, 1957). 1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó felelős szerkesztője, 1957-től az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa; nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái. A II. világháború utáni magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye a Harmadnapon (1959) című kötete. Eredetileg a Senkiföldjén címet szánta neki, de kénytelen volt megváltoztatni, mert megjelenését ehhez kötötté 1960-as évek elejétől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába; Párizsban hosszabb időt is töltött, 1975-ben Amerikába is eljutott.
A magyar orvosi nyugdíjintézet segélyegylete megalapítására további 200 forint alapítványt tett (amelyet özvegye 1500 forintra egészített ki). Értékes könyvtárát a pesti városi kórháznak, sebészi műszereit kórháza segédorvosainak ajándékozta. Végrendeletében újabb 500 forintot adományozott a pesti Szent Rókus-kórháznak és szintén 500 forintot a Nemzeti Színháznak. Magyarországon elsőként védte meg doktori értekezését magyar nyelven, s a későbbiekben is nagy erőfeszítéseket tett a magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért. Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - Budapest. A forradalom és szabadságharc idején ő irányította a magyar honvédség katonai egészségügyét, építtette ki a magyar egészségügy szervezetét. Vezetésével alakult ki a tábori kórházak rendszere, a front- és hátországi betegellátás, az újoncok orvosi ellenőrzése, ill. a rokkantak utókezelése. A műszer- és gyógyszerhiány enyhítésére kísérleteket tett a magyarországi gyógyszer- és műszergyártás megszervezésére. Az ő javaslatára nevezték ki Kossuth Zsuzsannát, Kossuth Lajos testvérét országos főápolónőnek (1849. ápr.
halálának 100. évfordulójára. (Orvostörténeti Közlemények, 1972) Kapronczay Károly: F. (Orvosi Hetilap, 1979. 42. ) Kapronczay Károly: "A legmagyarabb magyar orvos" emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1996. 30. és Hévíz [folyóirat], 1997) Az 1848–1849-es szabadságharc egészségügye és honvédorvosai. II. Szerk. Gazda István. (Piliscsaba–Bp., 2000) Kapronczay Károly: F. Nyugdíjintézet fiumei ut unum sint. (Híres magyar orvosok. Bp., 2000) Kapronczay Károly: F. F., az orvos és hazafi. (Természet Világa, 2009) Szállási Árpád: Kétszáz évvel ezelőtt született F. (Orvosi Hetilap, 2009. 40. ). Szerző: Kozák Péter Műfaj: Pályakép Megjelent:, 2013
Család Sz: Flór János. F: Tröscher Eleonóra. Fia: Flór Gyula (†1862). Iskola A pesti egyetemen orvostudori (1833) és szülészmesteri okl. szerzett (1834), tanulmányait Berlinben és Bécsben egészítette ki; közben, mint orvosnövendék a kolerajárvány idején, Kalocsán működött (1831). Az MTA tagja (l. : 1838. szept. 7. ). Életút A pesti egyetem Állatgyógyászati Tanszék gyakornoka, tanársegéde (1834–1835), a Gyakorlati Sebészeti Tanszéken Stáhly Ignác tanársegéde (1835–1837). A pesti Szent Rókus Kórház osztályos főorvosa (1837–1847), kórházigazgató főorvosa és Pest város tiszti főorvosa (1847–1848). A forradalom és szabadságharc idején a Hadügyminisztériumban (HM) egészségügyi osztályfőnök (őrnagy, majd ezredes-törzsorvosi rangban, 1848–1849). Nyugdíjintézet fiumei ut library. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13. ) után az osztrák kormányzat másfél évre internálta, majd visszavonultan élt tápiószelei birtokán. Ismét Pest város tiszti főorvosa és a Szent Rókus Kórház igazgató főorvosa (1861–1871). Egyetlen gyermeke halála után, emlékére a Magyar Tudós Társaságnál 20 000 forintos alapítványt létesített (1862-ben).
Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Halála után róla nevezték el a józsefvárosi (Budapest VIII. kerület) Kiskórház utcát (Flór utca, 1874– 1936; 1936-tól Rákosi Jenő, 1951-től Márkus Emília utca). Nevét vette fel a kistarcsai Flór Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium, ill. a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház. A kórházban bronz domborműves emlékmű látható (Tóth Béla alkotása, 1983). A Honvédelmi Minisztérium (HM) emlékére Flór Ferenc-díjat alapított (a honvéd-egészségügyi szolgált szervezésében, fejlesztésében kimagasló teljesítményt nyújtó orvosok jutalmazására, 1992-ben). A díj anyag bronz, mérete 70 x 100 mm (alkotója: Ifj. Nyugdíjintézet fiumei út nyitvatartás. Szlávics László). Elismertség A Királyi Magyar Természettudományi Társulat alapító tagja (1845-től). A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Országos Egyesületének titkára, majd másodelnöke (1869-től). A Bécsi Orvosi Társulat tagja (1842-től). Szerkesztés Az Orvosi Tár (Bugát Pállal, 1838–1848) és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai szerkesztője (1841–1843).