Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát: - Forró vizet a kopasznak! A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sohase látták többet. A kismalac szépen leszállt a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón: - Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom. - Nem eresztelek biz én, mert megeszel. - Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam. A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz. Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas: - Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis iső múlva megint beszólt: - Kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. - Kedves malackám, ereszd be a két első lábam is. A kismalac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt: - Édes-kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád. Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be.
Először nádból, aztán fából, végül téglából építenek ideális malaclakot a gonosz farkas, Imre ellen. Imre persze igyekszik túljárni a kisállatok eszén, s nem restelli farkastestvéreit is csatasorba állítani, de a "többet ésszel, mint erővel" örök igazsága a mese végén ezúttal is érvényre jut. Tervező: Bartal Kiss Rita (Blattner Géza-díjas) Zeneszerző: Cseri Hanna e. h. Író, rendező: Markó Róbert Játsszák: Bora Levente, Markó-Valentyik Anna, Nagy Petra Fotó: Orosz Sándor 50 perc
A cselekmény fordulópontjain a szereplők énekelnek, Cseri Hanna tempós dalai jól szólnak a hármas kórusban. A darab története a klasszicista hármas egység szerint 24 óra leforgásán belül, egy helyszínen, egy konfliktusban mutatkozik meg. Egy tisztáson vagyunk, az események egy napon esnek meg, és a cselekmény szép lineáris. Aranyos, hogy a rendező ellenáll annak, hogy a darabot 5 felvonásra tagoltan adják elő, pedig kézzel fogható, és jól látható az előkészítés három fázisa. Az expozíció, a bonyodalom és a cselekmény kibontakozása után különösen rafinált, késleltetett dramaturgiával erősíti fel a drámai összecsapást. Ezt követi az ötödik felvonás a megoldással, ami a világ kismalaci rendjének visszaállítását tárja elénk. A műben, ahogy Molière bármelyik vígjátékában, nemcsak a dramaturgia ismerhető fel, hanem fellelhető a vásári komédia, a commedia dell' arte és a barokk nehézkességére, drámai súlyára feleselő életigenlő, játékos rokokó jókedv. Jelenet az előadásból A látvány (tervező: Bartal Kiss Rita) bájos összhangban van az előadás világával.
Oldalainkon a rendelők illetve orvosok által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, kérünk, hogy a szolgáltatás igénybevétele előtt közvetlenül tájékozódj az orvosnál vagy rendelőnél. Az esetleges hibákért, elírásokért nem áll módunkban felelősséget vállalni. A Doklist weboldal nem nyújt orvosi tanácsot, diagnózist vagy kezelést. Minden tartalom tájékoztató jellegű, és nem helyettesítheti a látogató és az orvosa közötti kapcsolatot. © 2013-2019 Minden jog fenntartva.
— Ha kelt fánkot készítünk, szaggatás után kenjük meg mindegyik tetejét olajjal, és folpack fóliával letakarva pihentessük sütés előtt, így biztosan nem fog berepedezni a teteje sütés közben. — Ötlet: A fánkot tölthetjük szilvalekváros túrókrémmel, vagy dióval, vagy gesztenyével, vagy mogyorókrémmel, stb. JÓ TUDNI AZ ÉLESZTŐRŐL Alapszabály, hogy az élesztő "működőképes" legyen. Hogy friss vagy szárított (granulált) élesztőt használunk-e, az a végeredmény szempontjából voltaképpen mindegy, de ha friss élesztő mellett döntünk, az valóban friss legyen! A szárított élesztőt nem szükséges előre felfuttatni, közvetlenül is elkeverhetjük a lisztben, de 25%-kal több szükséges belőle, mint a frissből. Milyen a jó élesztő? A friss élesztő felülete hamvas-selymes fényű, illata kellemesen savanykás, és "tömbösen", morzsolódás nélkül törhető. A kissé megszáradt, barnásra elszíneződött élek-szélek arra vallanak, hogy az élesztő kissé öregecske, erjesztő-élesztő hatása csökkent mértékű. (…) Muszáj kijönni a bánatból, nem süppedhetek bele. "